VEZÉRCIKK – Megdöbbentő, hogy a mi kis világunkban is hány meg hány megfontolandó vélemény és számtalan eszement komment látott napvilágot a franciaországi terrorcselekmények kapcsán, de ebből is látszik, hogy a véres események valóban megrázták a világot.
2015. január 13., 19:532015. január 13., 19:53
A drámai események rendszerint kíméletlen módon adják tudtunkra, hogy valami nincs rendben, vagy valaminek vége van. Ugyanakkor a szívszorító történések eleve magukban hordozzák a hogyan tovább, a megoldás, a túlélés felcsillanó lehetőségét is, hiszen a lesújtó hírek megemésztése, a magyarázatok, miértek keresése gondolkodásra, mérlegelésre, értékelésre, önvizsgálatra sarkallnak, ami végeredményben jóval előbbre vihet annál, mint ahol a tragédia előtt tartottunk.
Ez az írás azonban nem a miértekre keres választ, nem megoldásokat javasol. A gyászos események tükrében csupán arra akar emlékeztetni, mennyire hálásak lehetünk azért, hogy hová születtünk.
Köszönjük meg, hogy nem akarunk világuralomra törni. Hogy nem kell ellenségeinket mészárolnunk sem öngyilkos merényletekkel, sem lopakodó vadászgépekkel. Hogy ugyanúgy ismerjük az alultápláltság és a túlsúlyosság szerencsétlenségét. Hogy két irányba nézhetünk: arrafelé, amihez képest előbbre tartunk, és arra is, amelytől évtizedekkel vagyunk lemaradva.
A relativitás bölcs megélése is egyfajta szabadság, amely nem mindenkinek adatik meg. Közép-Európában, a Kárpát-medencében, itthon még van viszonyítási alapunk. Még emlékszünk, milyen egy embertelen, gyilkos diktatúra, de negyedszázad elég volt ahhoz, hogy kiismerjük a kapitalizmus álságos, pénzhajhász oldalát is.
Azért természetesen nekünk is megvan a helyünk a világ politikai térképén: szövetségeseinket hűségesen ellátjuk koldussal és értelmiségivel. Aki pedig itthon marad, és mindennapi bosszúságait feledve most a nagyvilág történésein szörnyülködik, legalább ilyenkor elrebeghet egy halk köszönetet azért, hogy vérzivataros időket is megélt szülőföldjén szabadon megismerheti a viszonylagos nyugalmat, a békét. Főleg akkor, ha eddig fel sem tűnt neki, hogy ez mekkora érték.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!