„Nem lehet, hogy ne történjen semmi”: egy város hiányérzetéből születik meg Nagykároly új fesztiválja

Hiányból lett ötlet – és egy ötletből közösségi ügy

A történet nem klasszikus fesztiválsztori. A kezdeményezés mögött nem egy rendezvényszervező cég vagy kulturális menedzser áll, hanem egy lokálpatrióta, aki egyre erősebben érzékelte, hogy a városban kevés az olyan esemény, amely valóban közösségi élményt teremt.

„Nehezített pálya ez. A gazdasági helyzet néhány éve már a városnapokat is ellehetetlenítette, óriási űrt hagyva maga után a város közösségi életében. Bár voltak folyamatos próbálkozások a városvezetés részéről és a helyi kulturális szereplők is erőn felül teljesítve próbáltak fából vaskarikát csinálni, mégis azt éreztem, hogy hiányzik valami: az igazi nagy összetalálkozás. Egy olyan közeg, ahol különböző generációk és közösségek egyszerre tudnak jelen lenni” – mondja a szervező.

A felismerést gyors döntés követte: ha nincs ilyen esemény, akkor létre kell hozni. Az ötlet megszületett, a megvalósítás azonban már jóval bizonytalanabb terep volt.

Az első egyeztetések során hamar kiderült, hogy a város költségvetése továbbra sem teszi lehetővé egy ilyen rendezvény finanszírozását. Erre született meg az a mondat, amely az egész kezdeményezés lényegét jól összefoglalja:

Mindez nem könnyítés, hanem épp ellenkezőleg: tudatos nehezítés volt, egy olyan keret, amely egyszerre hitelességi garancia és folyamatos kihívás.

Nem egyszerűen fesztivál – inkább egy kétnyelvű kulturális ünnep

Hogy pontosan mi is a The Park Festival, arra még az ötletgazda sem ad egyetlen mondatban választ. A fesztivál szó sokak fejében elsősorban zenei eseményt jelent, gyakran elektronikus zenével és fiatal közönséggel. A tervezett esemény azonban ennél jóval szélesebb.

A legközelebb talán az a meghatározás áll hozzá, amelyet ő maga megfogalmaz: egy „kétnyelvű, multikulturális összművészeti ünnep”.

A helyszínválasztás ugyanis nem pusztán esztétikai kérdés: ha a programok szétszóródnának a városban, akkor a különböző közösségek könnyen elkerülnék egymást. A park ezzel szemben közös tér, ahol – legalább három napra – mindenki újra együtt lehet.

Ez a döntés egyszerre kulturális és társadalmi állítás: a fesztivál nemcsak szórakoztatni akar, hanem találkozási helyzeteket teremteni.

Nem ingyenes mulatság

A szervezők egy másik fontos kérdésben is tudatos döntést hoztak: a fesztivál nem lesz ingyenes. Egy olyan közegben, ahol a legtöbb hasonló esemény szabadon látogatható, ez határozott döntésként jelenik meg, két szempontból is.

Az első, ami a projekt szempontjából a legfontosabb: a profit nem cél, a fenntarthatóság azonban igen. Egy kisvárosban ugyanis nem lehet végtelen számú támogatóra építeni, és a szervezők már most számolnak azzal, hogy a gazdasági helyzet változhat.

A második szempont inkább kultúrmisszió. Az ötletgazda szerint az ingyenesség hosszú távon elértékteleníti a kultúrát.

• Nemcsak azért, mert a közönség hozzászokik, hogy nem kell fizetnie,
• hanem azért is, mert ez torzítja a helyi kezdeményezések esélyeit: nehéz jegyet kérni egy kisebb, független koncertért, ha a nagy nevek ingyen érkeznek a városnapokra.

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a helyi polgármesteri hivatal partnerként áll a kezdeményezés mögött: a Károlyi-kastély parkjának biztosításával, az engedélyezési folyamatok támogatásával és infrastrukturális segítséggel járulnak hozzá a fesztivál megvalósításához.

Ideje, hogy a város újra felfedezze saját tehetségeit

A fesztivál gerincét a zenei programok adják majd. A szervezők több koncerttel készülnek, román és magyar előadókkal egyaránt, kifejezetten olyan nevekkel, amelyek szélesebb közönséget is meg tudnak szólítani. A nagyobb fellépők kilétét a következő hetekben – várhatóan április vége és május eleje között – kezdik el nyilvánosságra hozni, fokozatosan építve fel a programot.

A koncertek mellett képzőművészeti kiállítások, előadások, gyermekprogramok, sportesemények és különböző kísérőprogramok is helyet kapnak majd, így a három nap több műfajt és korosztályt is igyekszik megszólítani.

Az egyik különösen érdekes programelem egy beszélgetéssorozat lesz, amelynek ötlete már jóval a fesztivál előtt megszületett.

Ez lesz a The Livingroom beszélgetéssorozat. A fesztivál keretében minden évben hazahívnának néhányat közülük, és egy mélyinterjú keretén belül a fesztiválozók esélyt kapnak arra, hogy jobban megismerjék ezeket az életutakat, eredményeket, betekintést nyerve a kihívásaikba, nehézségeikbe.

A cél kettős: egyrészt inspirációt adni a fiataloknak, másrészt egy időre visszahozni a városba és reflektorfénybe állítani azokat az arcokat, akik innen indultak és akikre a közösség méltán büszke lehet.

Közösség építi a közösséget

Amikor az adminisztratív nehézségekről kérdeztem, az ötletgazda elmondta, hogy a The Park Festival mögött nincs profi rendezvényszervező cég, nincs stabil intézményi háttér. Egy maroknyi ember dolgozik rajta – szabadidejében, fizetség nélkül.

Ez egyszerre jelent erősséget és nehézséget.

A feladat technikai szempontból sem egyszerű: egy történelmi kastélyparkot kell fesztiválkompatibilissé tenni, infrastruktúrát építeni, programokat összehangolni – mindezt egy olyan csapat vezetésével, amely nem klasszikus fesztiválszervező háttérből érkezik.