Etikai vétség miatt marasztalta el a MÚRE a poloskát kaszaboló videót közzétevő székelyföldi újságírót

Az állásfoglalás szerint a kifogásolt bejegyzés április 16-án került fel a közösségi oldalra.

A bejegyzés rövid idő alatt széles körben elterjedt: egy hét alatt közel 800 komment, 94 megosztás és mintegy 56 ezer megtekintés társult hozzá, ami a testület szerint indokolttá tette az állásfoglalás közzétételét.

A Becsületbíróság megállapítása szerint a bejegyzés több ponton is sérti a MÚRE etikai előírásait. Az Etikai kódex értelmében az újságírónak közéleti szereplőként tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, nem kelthet gyűlöletet, és nem becsmérelhet másokat különbözőségeik miatt, ugyanakkor nem népszerűsíthet erőszakot sem.

Az Online Média Appendix további korlátokat szab: a közösségi felületeken megjelenő tartalmak sem sérthetik az emberi méltóságot, nem kelthetnek megbotránkozást és nem uszíthatnak gyűlöletre. A szabályozás hangsúlyozza azt is, hogy az újságíró közszereplőként munkaidőn kívül sem tehet közzé etikailag vállalhatatlan, kirekesztő vagy erőszakos tartalmakat, még saját felületein sem. Sajtóetikai vétségnek minősül az is, ha a közölt tartalom sokkoló, félelemkeltő vagy a gyűlöletkeltésre alkalmas elemeket tartalmaz.

Az állásfoglalást Marosvásárhelyen keltezték 2026. április 22-én, a Becsületbíróság nevében Kulcsár Andrea írta alá.

Az ügyben megszólalt a Transtelex megkeresésére Farkas Réka, a Háromszék főszerkesztő-helyettese és a főszerkesztői poszt várományosa is. Mint elmondta, sem ő személyesen, sem a lap nem ért egyet Bodor János Facebookon közzétett tartalmaival, és határozottan elhatárolódnak azoktól.

Farkas Réka szerint érthető a MÚRE állásfoglalásának logikája, és több pontjával azonosulni is tud. Hozzátette: főszerkesztőként a jövőben fontosnak tartaná egyértelműbb keretek kialakítását az újságírók közösségi médiás jelenlétére, mivel a szakmában dolgozók nyilvános megszólalásai nem választhatók el teljesen közéleti szerepüktől.

Ugyanakkor hangsúlyozta: a konkrét esetben szankció alkalmazása nem lehetséges, mivel a lapnál eddig nem létezett írott szabályozás az újságírók közösségi médiás tevékenységére. Így Bodor János nem szegett meg konkrét előírást, ezért az elbocsátást méltánytalannak tartaná – különösen annak fényében, hogy korábban sem figyelmeztetés, sem iránymutatás nem született hasonló ügyekben. Úgy véli, ha a jövőben egyértelmű szabályok születnek, azok megsértése már következményekkel kell, hogy járjon.

Megjegyezte azt is, hogy a politikai kampányok okozta társadalmi feszültségek hozzájárulhatnak az ilyen végletes megnyilvánulásokhoz.

A MÚRE állásfoglalásáról úgy fogalmazott: „a maga nemében többé-kevésbé helytálló”, ugyanakkor nem minden pontjával ért egyet, és egy esetleges szakmai vitában érvekkel kívánnak részt venni.

Farcádi szerint az ügy túlmutat az egyedi eseten, és egy tágabb problémára világít rá: az újságírói szerep és a közösségi médiás jelenlét határai még nem kellően tisztázottak. Úgy látja, az átalakuló nyilvánosság olyan helyzeteket teremt, amelyekre a szakma egy része nincs felkészülve. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a lap – ahogyan korábban jelezték – elhatárolódik a történtektől, és abban egyetért a MÚRE-vel, hogy az újságíró hibázott, még ha a helyzet szerinte árnyaltabb is annál, mint amit egyetlen állásfoglalás lefedhet.

Álláspontja szerint az általa közzétett tartalmat többen félreértelmezték, és olyan jelentést tulajdonítottak neki, „amely egyszerűen nincs benne”. Úgy fogalmazott: a videó megszületésének alapja a véleménynyilvánítás szabadsága volt, és mivel saját felületén jelent meg, nem tekinthető újságírói tevékenységnek, hanem személyes tartalomnak.

Bejegyzésében azt is kiemelte: a tartalom szatírának készült, amelynek természetéből fakad, hogy nem mindenki értelmezi ugyanúgy. Úgy véli, a vita valójában nem magáról a videóról szól, hanem arról, „ki hogyan olvas, és mit akar belelátni” a látottakba, miközben szerinte a politikai véleménynyilvánítás és az uszítás közötti határ értelmezésfüggő, és az ő esetében nem lépte át ezt a határt.