VEZÉRCIKK – Luxusszolgáltatásként tekint a romániai vasúti szállításra a szakértői kormány közlekedési minisztere, aki ezzel a kijelentésével beállt a Cioloș-kabinet olykor félrebeszélő tárcavezetői sorába.
2016. július 05., 19:292016. július 05., 19:29
Pedig Dan Costescu – aki kedden délután benyújtotta lemondását – önéletrajza szerint valóban szakember: sokéves, külföldön is gyarapított tapasztalattal rendelkezik, főleg vasutas berkekben. Ám meglehet, hogy éppen a német „szakiskola” túlzott sulykolása vakította el, amikor a romániai helyzetre tekintve kijelentette, természetes, hogy a vonatjegy nálunk is drága legyen, ugyanis ez minden civilizált országban így van – a vasúti közlekedés luxus, amit meg kell fizetni. Ráadásul a miniszter szerint sok romániai szerelvény kellemes meglepetést szerezhet, például azoknak, akik a Fekete-tengerre utaznak.
Costescu két héttel azután nyilatkozta ezt, hogy az Arad–Mangalia-gyors rekordot jelentő, 8 és fél órás késéssel ért a tengerpartra a töltés menti földcsuszamlás, majd a mozdony meghibásodása miatt. Jelenleg több, az országot átszelő vonalon késés nélkül is kétszer annyi időbe telik az út megtétele, mint a második világháború előtt. Érthető, hogy az Európai Unió 2014-ben kötelezettségszegési eljárást indított Románia ellen a biztonságos vasúti közlekedés irányelveinek semmibe vétele miatt.
A bukaresti kormány nagyberuházási tervekkel mentegetőzött, ám ezekben sem az átfogó felzárkózást, a sín- és szerelvénycserét helyezte előtérbe: inkább ötven százalékkal csökkentené a hálózat hosszát. Miközben kimutatások szerint csak idén 1,4 milliárd lejre lenne szükség ahhoz, hogy a jelenlegi, már jó ideje „behúzott kézifékkel” számolt menetidőt tartani tudják a járatok, az összeg töredékéből foldozgatnak itt-ott, a szűnni nem akaró biztonsági problémákra pedig nagyrészt azzal reagálnak, hogy továbblassítják a vonatokat, vagy kiveszik őket a menetrendből.
A civilizáció egyik nagy vívmányának, a vasútnak nemcsak a pénzhiány miatt vannak megszámlálva a napjai Romániában: az elmúlt 25 évben egymást követték vezető tisztségekben a hozzá nem értő döntéshozók, és persze a politikai akarat is hiányzott. Costescu szerint most a közútfejlesztés a legfontosabb. Ezt bizony nem luxus kijelenteni, hiszen oly sok minisztertől hallottuk már ezt a rádióban, miközben Erdély szépségeiben gyönyörködtünk a városokat övező forgalmi dugóban, egy vasúti sorompó vagy a mindennapos sávlezárást jelző, „pingpongütős” szaki előtt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!