Pirosba borult a Mezőség: bazsarózsamezők és kétmillió euróért kínált kastély Mezőzáhon

ami nemcsak a természeti szépségeket, hanem a térség kiemelkedő épített örökségét, az Ugron-kastélyt is közelebb hozza a látogatókhoz. A hétvégén ennek apropóján kerestük fel a mezőségi falut.

A virágzás időszaka ugyan több hétig tart – általában áprilistól májusig, kedvező időjárás esetén akár június elejéig is elhúzódhat –, de a teljes pompájában nyíló mező mindössze néhány napig csodálható meg.

A Románia nemzeti virágaként is számontartott sztyeppei bazsarózsa Európában ritka fajnak számít: elsősorban a Fekete-tenger és a Kaukázus térségében fordul elő, erdélyi élőhelye pedig egyedül itt maradt fenn. Különlegességét az is adja, hogy viszonylag magas, 450–500 méteres tengerszint feletti magasságban él, ami nem jellemző erre a növénytípusra.

A rezervátum – amelynek a bejárata előtt kijelölt parkolóhelyen szombaton a reggeli órákban már több tucat autó sorakozott – látogatása szabályokhoz kötött: a kijelölt ösvényekről tilos letérni, a növényeket leszedni nem szabad. Ennek betartását a gondnokok az utóbbi években kijelölt sávokkal és szalagokkal segítik, így a látogatók közelről is megfigyelhetik a virágokat anélkül, hogy kárt tennének bennük.

továbbá a faj különösen érzékeny a környezeti tényezőkre: a csapadékhiány vagy a tavaszi fagyok jelentősen befolyásolhatják az adott évi virágzást.

korábban írtuk

Virágba borult a magashegyi nárciszmező a magyarul már nem tudó magyarok kicsiny faluja fölött (képriport)

Immár aszfaltos úton kvadozó gyerekek motorbőgetése próbálja néha „túlkiabálni” a Reményik Sándor által bő egy évszázaddal ezelőtt versbe öntött vadvizek zúgását a ma is festői szépségű Radnaborbereken.

Az idősebb mezőzáhiak körében máig él az a történet, hogy a növényt az Ugronok hozták a vidékre, és a kastély kertjéből terjedt el a környéken. A nemesi család építette a falu fölé magasodó dombon álló kastélyt is, amelynek udvara az utóbbi években a bazsarózsa-fesztiválnak ad otthont.

A kétnapos rendezvény idén is vezetett kastélytúrával, a mezőzáhi születésű Demeter Vilmos képzőművészről elnevezett klub tagjainak munkáiból nyílt kiállítással, filmvetítéssel, a Maros Művészegyüttes néptáncelőadásával, koncertekkel, kézműves vásárral és gyerekprogramokkal várta az érdeklődőket.

Amikor a kastély építése 1908-ban elkezdődött, Varsóban volt konzul, 1912-ben az építkezés befejezésekor pedig Belgrádban teljesített diplomáciai szolgálatot. Külföldi diplomatakarrierje az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásáig tartott. 1918-ban telepedett le Mezőzáhon, de nem szűnt meg a közösségi és politikai tevékenysége, ugyanis az Országos Magyar Párt elnökeként, az EME elnökeként és az erdélyi református egyház főgondnokaként tovább dolgozott.

Úgy tartják, hogy amikor az orosz cár lányát várták Mezőzáhon, pénzérmékkel rakták ki az utat az állomástól egészen a kastélyig, mégpedig élükre állítva, hogy a cár arcára senki rá ne lépjen. A cár családját kivégezték, a frigy meghiúsult. Ugron István 1946-ban hunyt el Kolozsváron, egy idősotthonban.

A Ugron-kastély az erdélyi kastélyokhoz képest viszonylag későn, a 20. század elején épült, és a historizáló építészet egyik jelentős példája. Megjelenésében elsősorban a neogótikus elemek dominálnak, ugyanakkor több stílusirányzat – köztük reneszánsz és román hatások – is felismerhető benne.

Az épület terveit Ugron István sógora, Bánffy János készítette, a végleges rajzokat pedig a Kolozsvár neves építésze, Pákey Lajos dolgozta ki. Az építkezés 1908 és 1912 között zajlott, a belső terek kialakítása ezt követően fejeződött be. A kastély alaprajza L alakú, központi eleme egy tágas, reprezentatív csarnok, amely köré a főbb helyiségek szerveződtek. A homlokzatok változatos, aszimmetrikus kialakítását tornyok, teraszok és verandák tagolják. A belső tereket egykor gazdagon berendezték: historizáló mennyezetek, faburkolatok, valamint különböző stílusú bútorok és Ugron István utazásai során gyűjtött tárgyai díszítették.

Így a kastély a Maros Megyei Tanács tulajdonába került, kezelését jelenleg a Maros Megyei Múzeum látja el. Az intézmény az elmúlt években elvégezte a legsürgősebb állagmegóvási munkálatokat: kijavították a tetőszerkezetet, megerősítették a homlokzatot és az erkélyt, amely beavatkozás nélkül beomlott volna.

A vezetett sétát követően Ugron Győzőnel beszélgettünk arról is, milyen kezdeményezések próbálják életben tartani az erdélyi nemesi örökséget. Mint a Krónikának elmondta, az Ante Portum Egyesületet fiatalok alapították azzal a céllal, hogy a történelmi családok múltját bemutassák, és felhívják a figyelmet a műemlékek megőrzésének fontosságára. Tevékenységük elsősorban kastélynapok, vezetett séták és kisebb kulturális események szervezésére épül, többek között Marosvécsen és Kutyfalván is tartottak már hasonló programokat.

„Meglátásom szerint a mezőzáhi kastély luxuskastélyszállóként lenne önfenntartó. A legtöbb régi épületnél, így ez esetben is gondot jelent a belső térszerkezet, mivel a termek egymásból nyílnak, így nehéz korszerű szobákat kialakítani. A méretek, a szobaszám és az elrendezés is lehetővé tenné luxuskastélyszálló kialakítását. Ezt kulturális eseményekkel lehetne kiegészíteni, bár önmagukban ezek nem biztosítanának elegendő bevételt” – mutatott rá.

Mint mondta, a kastélyturizmus még kialakulóban van nálunk, de az elmúlt években érzékelhető előrelépés történt. „Bár átfogó, országos stratégia egyelőre nem körvonalazódik a nemesi lakok megmentésére, ha tíz–tizenöt év távlatából nézzük, ma már több felújított kastélyt találunk Erdélyben, mint korábban, ami egyértelmű előrelépést jelez. Ugyanakkor akadnak szomorú példák is: ott van például, a radnóti kastély, amelyhez több nemesi család is kötődik, országgyűlést is szerveztek ott, és történelmi jelentősége ellenére annyira súlyosan leromlott állapotban van, hogy fennáll a veszélye, végleg elveszítjük.

Éppen ezért a legértékesebb, művészettörténeti szempontból is kiemelkedő épületekre kell koncentrálni, és azokat megmenteni” – fogalmazott a Krónikának Ugron Győző.