Már közhely, hogy Románia a korlátlan lehetőségek és a lehetetlen korlátoltság országa, de Gabriel Oprea és pártja, a Románia Fejlődéséért Országos Szövetség (UNPR) csodálatos „karrierje” megint csak olyan jelenség, amely ezt a megállapítást igazolja.
2015. augusztus 07., 09:572015. augusztus 07., 09:57
A pályafutását hivatásos katonatisztként kezdő Oprea 2003-ban már altábornagyi rangot kapott – vélhetően annak köszönhetően is, hogy akkor már a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben politizált. Később a belügyminiszteri tisztséget is megkapta, amelyből azt követően távozott, hogy pártja kifogásokat emelt az államtitkárok kinevezése ellen. Ekkor lépett ki a PSD-ből is – ám nemhogy nem tűnt el a süllyesztőben, hanem ezzel indult be csak igazán a karrierje. A zömmel az akkor ellenzéki PSD-ből és PNL-ből kilépett honatyákkal együtt megalapította az UNPR-t, amely a PDL–RMDSZ-kormány szövetségesévé vált, és 2009 és 2012 között a védelmi tárcát irányíthatta.
Amikor azonban érzékelte a konjunktúraváltást, skrupulusok nélkül állt át ismét – ennek jutalmaként ma a belügyi tárcát is irányító miniszterelnök-helyettes. Oprea sikerének titka az, hogy tökéletesen alkalmazkodott a bukaresti politikai viszonyokhoz, és a legapróbb lelkiismereti probléma nélkül képes bárhol, bármikor, bárkit elárulni. Pártja ideológiája kizárólag abban merül ki, hogy mindig az aktuálisan hatalmon lévőkkel kell jóban lenni – a parlamenti támogatás jutalma néhány miniszteri tárca.
Az, hogy pártja – amely közvetlenül nem mérettette meg magát a választásokon, hiszen a Szociálliberális Unió tagjaként jutott parlamentbe – honatyáinak száma három év alatt megháromszorozódott, annak tudható be, hogy egyre több képviselő és szenátor döbbent rá: a tökéletes gátlástalanság kifizetődő, ezért beálltak Oprea mögé.
Most, hogy Ponta miniszterelnök és a PSD kormányzása egyre ingatagabb, az ellenzéki liberálisok bármikor kormányközelbe kerülhetnek. És bár korábban úgy nyilatkoztak, nem az eddig megszokott módszerekkel kívánnak kormánytöbbséget kialakítani, nehezen hisszük el, hogy ha helyzetbe kerülnek, nem tesznek majd olyan együttműködési ajánlatot Opreának, amelyet az nem tud – igaz, nem is akar – visszautasítani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!