Már közhely, hogy Románia a korlátlan lehetőségek és a lehetetlen korlátoltság országa, de Gabriel Oprea és pártja, a Románia Fejlődéséért Országos Szövetség (UNPR) csodálatos „karrierje” megint csak olyan jelenség, amely ezt a megállapítást igazolja.
2015. augusztus 07., 09:572015. augusztus 07., 09:57
A pályafutását hivatásos katonatisztként kezdő Oprea 2003-ban már altábornagyi rangot kapott – vélhetően annak köszönhetően is, hogy akkor már a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) színeiben politizált. Később a belügyminiszteri tisztséget is megkapta, amelyből azt követően távozott, hogy pártja kifogásokat emelt az államtitkárok kinevezése ellen. Ekkor lépett ki a PSD-ből is – ám nemhogy nem tűnt el a süllyesztőben, hanem ezzel indult be csak igazán a karrierje. A zömmel az akkor ellenzéki PSD-ből és PNL-ből kilépett honatyákkal együtt megalapította az UNPR-t, amely a PDL–RMDSZ-kormány szövetségesévé vált, és 2009 és 2012 között a védelmi tárcát irányíthatta.
Amikor azonban érzékelte a konjunktúraváltást, skrupulusok nélkül állt át ismét – ennek jutalmaként ma a belügyi tárcát is irányító miniszterelnök-helyettes. Oprea sikerének titka az, hogy tökéletesen alkalmazkodott a bukaresti politikai viszonyokhoz, és a legapróbb lelkiismereti probléma nélkül képes bárhol, bármikor, bárkit elárulni. Pártja ideológiája kizárólag abban merül ki, hogy mindig az aktuálisan hatalmon lévőkkel kell jóban lenni – a parlamenti támogatás jutalma néhány miniszteri tárca.
Az, hogy pártja – amely közvetlenül nem mérettette meg magát a választásokon, hiszen a Szociálliberális Unió tagjaként jutott parlamentbe – honatyáinak száma három év alatt megháromszorozódott, annak tudható be, hogy egyre több képviselő és szenátor döbbent rá: a tökéletes gátlástalanság kifizetődő, ezért beálltak Oprea mögé.
Most, hogy Ponta miniszterelnök és a PSD kormányzása egyre ingatagabb, az ellenzéki liberálisok bármikor kormányközelbe kerülhetnek. És bár korábban úgy nyilatkoztak, nem az eddig megszokott módszerekkel kívánnak kormánytöbbséget kialakítani, nehezen hisszük el, hogy ha helyzetbe kerülnek, nem tesznek majd olyan együttműködési ajánlatot Opreának, amelyet az nem tud – igaz, nem is akar – visszautasítani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!