VEZÉRCIKK – Több kérdés is fölmerülhet a hétvégén Varsóban lezajlott NATO-csúcs után. Az egyik az: biztonságosabb hellyé vált-e Európa és a világ azt követően, hogy a katonai szövetség keleti szárnyának katonai megerősítéséről döntöttek? A másik: mit nyertek a közép- és kelet-európai tagállamok mindezzel?
2016. július 11., 19:242016. július 11., 19:24
Az első kérdést nem könnyű megválaszolni. Az egyértelmű, hogy a NATO-nak lépnie kellett valamit annak nyomán, hogy Oroszország a hibridháború eszközeit alkalmazva beavatkozott Ukrajnában, és annektálta a Krím-félszigetet, illetve támogatást nyújtott az oroszbarát szakadároknak Donyeckben és Luhanszkban. A nyugati válaszlépések annak ellenére is szükségesek voltak, hogy egyértelmű: az ukrajnai konfliktus kirobbanásához nagymértékben hozzájárult a megválasztott elnökkel, Viktor Janukoviccsal szemben álló erőknek nyújtott nyugati támogatás.
A saját népszerűségét a régi orosz és szovjetorosz „dicsőség\" feltámasztásával növelni akaró Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy döntött: nem engedi, hogy az orosz érdekszférának tekintett Ukrajna nyugatra „távozzék\", és esetleges NATO-csatlakozásával hosszú szakaszon közvetlen orosz szomszéddá tegye a nyugati katonai szövetséget, ezért katonai eszközökkel válaszolt – anélkül persze, hogy közvetlen konfliktusba került volna a NATO-val, sőt anélkül, hogy egyáltalán elismerné, ő áll a kelet-ukrajnai szakadárok katonai akciói mögött. Ebben a helyzetben egyértelművé vált, hogy főleg a Baltikum és bizonyos mértékig Lengyelország is sebezhető Oroszországgal szemben, ezért szükséges az ottani katonai jelenlét erősítése. Így négy NATO-zászlóaljat telepítenek a térségbe.
A Krím elcsatolásával Oroszország délen is közelebb került a NATO-hoz, ezért szorgalmazta – a biztonságára leselkedő legnagyobb veszélynek Moszkvát tekintő – Románia a közös fekete-tengeri flotta felállítását Bulgáriával és Törökországgal. Az oroszokhoz kulturálisan és gazdaságilag is ezer szállal kötődő bolgárok azonban ezt meghiúsították, így Románia gyakorlatilag csupán részsikert ért el: az európai rakétavédelmi rendszer deveselui elemei NATO-irányítás alá kerültek, és létrejön ugyan egy nemzetközi NATO-dandár az országban, de annak fő erejét Romániának kell biztosítania, a nyugati tagállamok pedig nemigen mutatkoznak hajlandónak csapatokat adni hozzá. A fekete-tengeri NATO-jelenlét pedig igencsak bizonytalan.
Mindemellett tény, hogy a varsói döntés nyomán telepítendő zászlóaljak és dandár több a semminél, és ha szimbolikusan is, de jelzi, hogy a NATO a tagállamok eltérő gazdasági érdekei ellenére is összezár, ha külső fenyegetést észlel. Orosz részről erre hasonló csapattelepítésekre lehet válaszlépésként számítani – közben pedig csak reménykedhetünk, hogy élesben sohasem derül ki, mennyire hatékonyak a két fél egymás ellen tett óvintézkedései. Főleg azért, mert a jelenlegi legnagyobb veszély, az iszlamista terrorizmus egyaránt fenyegeti a Nyugatot és Oroszországot is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Ötszázhetven évvel ezelőtt, 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után három héttel pestis áldozata lett Hunyadi János hadvezér.
Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!