VEZÉRCIKK – A román nemzeti érdek fogalmát lassan belefoglalhatják a nemzetközi jogrendbe is, hiszen folyamatos bizonyítást nyer, hogy Bukarest szándéka, akarata mindenekfelett áll.
2016. április 05., 19:372016. április 05., 19:37
Jó példa erre a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár helyzete. Újabb igazolásként elég volt egy szenátor kirohanása, aki a sérthetetlen román nemzeti érdekkel ellentétesnek minősítette azt a hírt, hogy a kulturális miniszter a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény közös igazgatását javasolta a római katolikus egyháznak, amely régóta pereskedik az állammal a tulajdonjogért.
A lemondásra szólított tárcavezető persze nyomban cáfolt, mondván, csupán peren kívüli megegyezést vetett fel, majd gyorsan hozzátette, milyen intézkedéseket tett, hogy az állam igaza győzedelmeskedjék a bíróságon.
Egy olyan döntéshozó gépezet előtt, amely korábban semmisnek nyilvánította a visszaszolgáltatást 1998-ban kimondó sürgősségi kormányrendeletet, mert – a bíróság sajátos olvasatában –, ha egy vagyont Erdélyre és a római katolikus egyházra hagytak, az kizárólag Romániáé. Tavaly pedig a restitúciós bizottság hozott újabb elutasító döntést, arra hivatkozva, hogy a visszaigénylő, azaz az egyház nem azonos a telekkönyvben szereplő egykori tulajdonossal, a Csillagdával – azzal a belső egységgel, amely ma is az egyházhoz tartozik.
Már a kiegyezés, a közös igazgatás gondolata is árulás – a román nemzeti érdek kikéri magának. Mit számít az Emberi Jogok Európai Bíróságának visszaszolgáltatást sürgető, kártérítést is kiszabó 2012-es határozata; és hol fáj az, hogy az amerikai külügyminisztérium éves országjelentéseiben a vallásszabadságot sértő eljárásként, fekete pontként említi a Batthyáneum helyzetét.
Nemrég a jelenlegi kormányfő is „bizonyított”: jól irányzott nyomásgyakorlási szándékkal közölte, amint „tisztázódik” az ingatlan jogi helyzete, állami és uniós forrásokból restaurálják a könyvtárat, és megnyitják a látogatók előtt. Ilyen körülmények között bízik a katolikus egyház a közigazgatási bíróságon zajló, a restitúciós bizottság döntése nyomán indított per sikeres végkimenetelében. Mert a remény államosítható vissza utoljára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!