
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke informális egyeztetésen fogadta Marosvásárhelyen Magyar Pétert, a Tisza Párt erdélyi látogatáson tartózkodó elnökét
Fotó: Magyar Péter/Facebook
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
2025. augusztus 04., 22:102025. augusztus 04., 22:10
2025. augusztus 04., 22:132025. augusztus 04., 22:13
Nyugalmam eredője az a felismerés, hogy a konzervatív-keresztyén értékrend tájainkon még jól állja a sarat a globalista gőzhenger előtt. Nálunk még súlya van a kimondott szónak, a család az család, a szivárványt bibliai jelképnek tartjuk. A Szentírás szerinti bűn fogalmát sem maszatoljuk, egyszóval a moralitás – nem mint tőlünk nyugatra – még értékmérő.
Lásd a családi kötelékek fellazulását, a hitélet pangását, a média tudatátformáló szerepét, hogy csak néhány példát említsek. Nos, de térjek vissza az ominózus látogatásra. Amint a képernyőn átjött, nemigen tolongtak az „illusztris vendég” körül. Kísérői között is néhány levitézlett balliberális arcot véltem felfedezni (Kéri László).
A hazaiak közül „koszorús költőnk” – Markó Béla – közös fotója lepett meg legjobban. Miért is? Mert egy magára valamit adó ember nem fényképezkedik egy moral insanity-val (erkölcsi gátlások teljes hiánya), egy olyannal, aki Brüsszelben kész áruba bocsátani saját hazáját.
Dehát mit várhatnék mást? Borbély Imre (ő volt eleddig 1990 óta, aki vette a bátorságot és március 15. jegyében magyarul szólalt fel a román parlamentben) Markó Bélához intézett nyílt levelében világosan fogalmaz: „Megbizonyosodhattam arról, hogy Markó Béla személye teljes mértékben rossz választás volt, vagyis kecskére bíztuk a káposztát. Mi több nem egyszerűen arról van szó, hogy Markó sodródik, ő is meg akarja találni a számítását, egyensúlyozni próbál, jóhiszemű, de tehetetlen, hanem arról, hogy képes olyan etikátlan cselekedetekre, melyek súlyosan sértik az egyetemes magyar érdeket, éppen úgy, mint a szűken vett erdélyi magyar ügyeket”. (Borbély Imre: Harc a nemzet érdekében)
Vagy mégis! Kopátsy Sándornak, Magyarország egyik legismertebb közgazdászának aforizmáját (életbölcsességet, igazságot kifejező, tömör, szellemes mondás) idézem: „Jaj, annak az országnak, melyet a XX. században a politikusok és a költők akarnak megváltoztatni.”
Varga Károly
A szerző nyugalmazott lelkipásztor, a nagybányai református egyházmegye volt esperese
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
2 hozzászólás