Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke informális egyeztetésen fogadta Marosvásárhelyen Magyar Pétert, a Tisza Párt erdélyi látogatáson tartózkodó elnökét
Fotó: Magyar Péter/Facebook
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
2025. augusztus 04., 22:102025. augusztus 04., 22:10
2025. augusztus 04., 22:132025. augusztus 04., 22:13
Nyugalmam eredője az a felismerés, hogy a konzervatív-keresztyén értékrend tájainkon még jól állja a sarat a globalista gőzhenger előtt. Nálunk még súlya van a kimondott szónak, a család az család, a szivárványt bibliai jelképnek tartjuk. A Szentírás szerinti bűn fogalmát sem maszatoljuk, egyszóval a moralitás – nem mint tőlünk nyugatra – még értékmérő.
Lásd a családi kötelékek fellazulását, a hitélet pangását, a média tudatátformáló szerepét, hogy csak néhány példát említsek. Nos, de térjek vissza az ominózus látogatásra. Amint a képernyőn átjött, nemigen tolongtak az „illusztris vendég” körül. Kísérői között is néhány levitézlett balliberális arcot véltem felfedezni (Kéri László).
A hazaiak közül „koszorús költőnk” – Markó Béla – közös fotója lepett meg legjobban. Miért is? Mert egy magára valamit adó ember nem fényképezkedik egy moral insanity-val (erkölcsi gátlások teljes hiánya), egy olyannal, aki Brüsszelben kész áruba bocsátani saját hazáját.
Dehát mit várhatnék mást? Borbély Imre (ő volt eleddig 1990 óta, aki vette a bátorságot és március 15. jegyében magyarul szólalt fel a román parlamentben) Markó Bélához intézett nyílt levelében világosan fogalmaz: „Megbizonyosodhattam arról, hogy Markó Béla személye teljes mértékben rossz választás volt, vagyis kecskére bíztuk a káposztát. Mi több nem egyszerűen arról van szó, hogy Markó sodródik, ő is meg akarja találni a számítását, egyensúlyozni próbál, jóhiszemű, de tehetetlen, hanem arról, hogy képes olyan etikátlan cselekedetekre, melyek súlyosan sértik az egyetemes magyar érdeket, éppen úgy, mint a szűken vett erdélyi magyar ügyeket”. (Borbély Imre: Harc a nemzet érdekében)
Vagy mégis! Kopátsy Sándornak, Magyarország egyik legismertebb közgazdászának aforizmáját (életbölcsességet, igazságot kifejező, tömör, szellemes mondás) idézem: „Jaj, annak az országnak, melyet a XX. században a politikusok és a költők akarnak megváltoztatni.”
Varga Károly
A szerző nyugalmazott lelkipásztor, a nagybányai református egyházmegye volt esperese
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Látogatottsági adatok
2 hozzászólás