
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke informális egyeztetésen fogadta Marosvásárhelyen Magyar Pétert, a Tisza Párt erdélyi látogatáson tartózkodó elnökét
Fotó: Magyar Péter/Facebook
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
2025. augusztus 04., 22:102025. augusztus 04., 22:10
2025. augusztus 04., 22:132025. augusztus 04., 22:13
Nyugalmam eredője az a felismerés, hogy a konzervatív-keresztyén értékrend tájainkon még jól állja a sarat a globalista gőzhenger előtt. Nálunk még súlya van a kimondott szónak, a család az család, a szivárványt bibliai jelképnek tartjuk. A Szentírás szerinti bűn fogalmát sem maszatoljuk, egyszóval a moralitás – nem mint tőlünk nyugatra – még értékmérő.
Lásd a családi kötelékek fellazulását, a hitélet pangását, a média tudatátformáló szerepét, hogy csak néhány példát említsek. Nos, de térjek vissza az ominózus látogatásra. Amint a képernyőn átjött, nemigen tolongtak az „illusztris vendég” körül. Kísérői között is néhány levitézlett balliberális arcot véltem felfedezni (Kéri László).
A hazaiak közül „koszorús költőnk” – Markó Béla – közös fotója lepett meg legjobban. Miért is? Mert egy magára valamit adó ember nem fényképezkedik egy moral insanity-val (erkölcsi gátlások teljes hiánya), egy olyannal, aki Brüsszelben kész áruba bocsátani saját hazáját.
Dehát mit várhatnék mást? Borbély Imre (ő volt eleddig 1990 óta, aki vette a bátorságot és március 15. jegyében magyarul szólalt fel a román parlamentben) Markó Bélához intézett nyílt levelében világosan fogalmaz: „Megbizonyosodhattam arról, hogy Markó Béla személye teljes mértékben rossz választás volt, vagyis kecskére bíztuk a káposztát. Mi több nem egyszerűen arról van szó, hogy Markó sodródik, ő is meg akarja találni a számítását, egyensúlyozni próbál, jóhiszemű, de tehetetlen, hanem arról, hogy képes olyan etikátlan cselekedetekre, melyek súlyosan sértik az egyetemes magyar érdeket, éppen úgy, mint a szűken vett erdélyi magyar ügyeket”. (Borbély Imre: Harc a nemzet érdekében)
Vagy mégis! Kopátsy Sándornak, Magyarország egyik legismertebb közgazdászának aforizmáját (életbölcsességet, igazságot kifejező, tömör, szellemes mondás) idézem: „Jaj, annak az országnak, melyet a XX. században a politikusok és a költők akarnak megváltoztatni.”
Varga Károly
A szerző nyugalmazott lelkipásztor, a nagybányai református egyházmegye volt esperese
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Focidrukkernek lenni nem feltétlenül és nem csupán a játék szeretetét, a gólért való rajongást jelenti.
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
2 hozzászólás