Fotó: Komoróczy György
A híres üdülőhely szállodájának főbejárata fölött családi címert ábrázoló zászlók közé kifeszített molinón ez a felirat volt olvasható szeptember 15-17. között: Komoróczy Családi Nap 1923 – 2023.
2023. szeptember 20., 18:272023. szeptember 20., 18:27
Az, hogy ez a szeptemberi, rég kiválasztott dátum épp egybeesett a Budapesten tartott Demográfiai konferenciával/ csúccsal és az azt záró családi nappal – a puszta véletlen műve. De lehet benne valami sorsszerűség is, hisz az erdélyi gyökerekkel is rendelkező Komoróczy családban régóta többször tartottak találkozókat, amelyeken a rokoni szeretetnek és a sok gyermeknek jutott a főszerep. Az egyik jelentősebb, 100 évvel ezelőtt – 1923 szeptemberében – tartott családi találkozón az esemény szervezője a Szatmár és Bereg című újság szerint egyebek mellett ezeket mondta:
Levéltári, történelmi, egyházi dokumentumokból, gyászjelentőkből ma már tudjuk, nem volt ritka nálunk az 5-6 vagy annál is több gyermekes család. Például nagyapámék is hatan voltak testvérek, de ők messze lemaradtak attól a – tudomásom szerint – csúcsot jelentő körorvos rokontól, aki 12 gyermekével büszkélkedhetett. Amikor náluk jártam Szabolcs-Szatmárban, a legnagyobb harmadéves orvostanhallgató volt, a legkisebb pedig 3 éves. A 12 gyermekből 7 vagy 8 lett orvos, a többiek más foglalkozást választottak. Majdnem mindannyian eljöttek erre a találkozóra.
Fotó: Komoróczy György
Vetített képes családtörténeti előadásból, könyvbemutatóból és kötetlen beszélgetésekből állt össze a program, természetesen a gyermekek kedvéért nem maradhatott el a barlangfürdőzés és a szállodai medencékben a pancsolás sem. A családtörténeti nyomdai kiadvány összeállítója/szerkesztője hiteles történelmi és nyelvészeti munkák alapján dolgozott, cáfolva az amatőr családfakutatók információit. A szálloda folyosóján a falra elhelyezett, helyenként fényképes családfát szívesesen tanulmányozták a fiatalok is (az első ismert őstől napjainkig kis híján 800 év telt el).
Ennek apropóján beszéltek például az 1923-as találkozó szervezőjéről, a csonka Szatmár vármegye alispánjáról, aki jogász és festőművész volt. A Himnusz születésének 100. évfordulóján Mátészalkán (ott tartották akkor az országos megemlékezést) ő mondott beszédet a vármegye nevében a kormányzó, a kultuszminiszter és a főispán jelenlétében, méltatva Kölcsey Ferenc nagyságát és megemlékezett a nemzet lelkén ejtett – Trianon okozta – sebekről is. A Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület kezdeményezésére Jármi község önkormányzata a település központjában szobrot állítatott dr. Komoróczy Iván alispán emlékére.
Elődeink csak a vármegyei közéletben vállaltak szerepet, az országos politikától távol tartották magukat – talán jó is –, viszont a tudományos, művészeti, művelődési és sportéletben több, jelentősebb eredményt felmutató családtagot/rokont tarthatunk számon, olyanokat, akik közösségünk szolgálatába állították és állítják ma is tudásukat, tehetségüket, anyagi lehetőségüket. Volt például olyan, aki a szegény sorsú tehetséges gyermekek taníttatását vállalta (hogy ne kallódjon el egyetlen tehetség sem!).
Volt olyan orvos a családban, aki ingyen vizsgálta és kezelte a társadalmilag hátrányos helyzetű betegeket. Tudunk templomépítőkről (1600 körül) és orgona állíttatóról (1923), van a listán 100 darab bárány-ajándék magyar gyalogos századnak; van könyvadományzó kolozsvári egyetemi tanszéknek (nemrég) vagy: Kolozs megyei vidéki kórháznak modern gépekkel való felszerelése (‘89 után), a csíkszépvízi Székely Határőr Emlékközpont létrehozásában való részvétel (néhány éve). Nem folytatom.
Fotó: Komoróczy György
A négy generációs találkozón a 170 résztvevőnek mintegy harmada 25 év alatti volt. Talán leginkább nekik szól a most 86 éves orvosprofesszor nagyapa/rokon nyomtatásban megjelent Útravalója, amelyben a szerző 20 pontban foglalja össze gondolatait, tanácsait. Például: A Szülői ház nevel, az Iskola tanít, az Élet vizsgáztat. A természettől sose szakadjatok el, az sosem hamis. Legfőbb bíránk saját lelkiismeretünk, erre hallgassatok és nem arra, hogy „mit szól a világ”. Ne legyetek önteltek, legyetek szerények, de ne szolgaian alázatosak, legyen tartásotok, gerincetek!
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az anyagiak nem fontosak. Tanulni senkitől sem szégyen, ha a példakép hiteles. Mások meggyőződését tiszteljétek, mert csak így várhatjátok el, hogy mások is tiszteljenek titeket. Neveteket, magyarságotokat őrizzétek meg! Stb. Ehhez a ponthoz kapcsolódott az a megjegyzés, hogy magyarságunk megőrzésében legfontosabb szerepe anyanyelvünknek van. Különösen a Nyugaton élőknek tanácsolták, hogy hallgassanak magyar nyelvű rádiót és televíziót, olvassanak magyar nyelvű újságot...
A miskolctapolcai találkozó résztvevőinek nevében ezúton is köszönetet mondok a Budapesten élő Komoróczy Imrének, a kiadvány összeállítójának és szerkesztőjének, a Családi Nap szervezőjének.
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró
"Akárcsak az általános orvosnak, a nyelvművelőnek is mindenhez kell egy kicsit konyítani. Azt tartjuk szem előtt, hogy a nyelv elsősorban az érintkezés eszköze s csak azután a tudomány tárgya. Ha ezt az elvet tartjuk elsődlegesnek, akkor mindig úgy kell fogalmaznunk, hogy az egyszerű ember is értse mondanivalónkat."
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.
Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.
A híradót hallgatom. Beszámolnak arról, hogy egy német város karácsonyi vásárában késeltek, egy másikban, valahol Bajorországban pedig minél több személy halálra gázolását tervezte öt migráns.
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!