Fotó: Páva Adorján
Húsz év távlatából most már hála az égnek kijelenthető, hogy nekem csak epizódszerep jutott a Krónika életében, de nagyon köszönöm a gondviselésnek ezt az 1+2 évet.
2019. október 30., 11:222019. október 30., 11:22
2019. október 30., 15:242019. október 30., 15:24
Egy év az indulást megelőző előkészületekkel telt, két évig pedig a kiadó vezetőjeként, majd a szerkesztőség vezetőjeként dolgozhattam együtt egy nagyon lelkes, és javarészt még nálam is fiatalabb csapattal.
Utolsó közgazdász diákévemben, 1993-ban csaptam fel gazdasági újságírónak hatalmas lelkesedéssel.
miután részben a budapesti gazdasági napilapot kiadó társaság tulajdonosaiból verbuválódott befektetői kör – Süle László barátommal az élen – jó lehetőséget látott egy új erdélyi közéleti napilap indítására. Így az ötletgazdával, Stanik Istvánnal együtt egy év alatt sikerült véglegesíteni mind a kiadó, mind a szerkesztőség induló gárdáját.
Édesanyám révén székely gyökereimnek köszönhetően mindig is itthon érezhettem magam Erdélyben, de a Krónikával együtt eltöltött három év alatt tényleg „belakhattam” ezt a csodás országrészt. Családalapításom miatt 2001 végén kértem felmentésemet a kolozsvári szolgálat alól, és visszaköltöztem Budapestre. A sors fintora, hogy 2001 őszén az olvasóktól e lap hasábjain való elköszönő vezércikkem óta cikket nem írtam jelen visszaemlékezésig, mivel szakmám szűkebben értelmezett területein próbáltam szerencsét az elmúlt 18 évben.
Az üzleti várakozások nem teljesültek, de az álom fontosságát felismerve a tovább álmodáshoz szükséges forrásokat a magyarországi tulajdonosi kör biztosította. Ennek indokoltságát pedig az elmúlt húsz év bizonyítja, mert az induláskor elhatározott szellemiséghez ragaszkodott a lapot írók közössége. Ezt külön köszönöm nekik!
Werner Péter
A Krónika vezérigazgatója, felelős szerkesztője 2000 január és 2001 szeptembere között
Tisztelt Olvasó, húszéves lett a Krónika, napra pontosan két évtizeddel ezelőtt látott napvilágot először az erdélyi magyar közéleti napilap, amelynek mai száma születésnapi különszám, mégpedig a 21. évfolyam 5244. lapszáma.
Bosszant, hogy nem találom a Krónika 1999. október 30-án megjelent első lapszámát a sajtótörténeti relikviákat tároló kartondobozaimban, pedig biztosan tudom, hogy megvan, hiszen az elmúlt húsz évben többször is járt a kezemben.
A Krónikát – úgy vélem – nagyon sokan kezdetként éltük meg. De ez egy összetett, sokféleképp látható kezdet volt.
Annyira nehéz a Krónikáról írni. És legalább annyira könnyű is. Körülbelül úgy, ahogy az ember a fiatalságát próbálja felidézni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
Nincs miért szépíteni: az alkotmánybíróság ítéletével, amellyel megsemmisítette a bírák és ügyészek különleges nyugdíjait módosító törvényt, tovább erodálta a román jogállamisági intézményekbe vetett, még meglévő bizalmat.
Bár a budapesti Ukrajna-csúcs időpontja bizonytalan, azért kijelenthető: a közkeletű vélekedéssel ellentétben a jelek szerint a hála mégiscsak politikai kategória – legalábbis Donald Trump akként tekinti Orbán Viktor magyar kormányfővel való viszonyában.
Kedvenc és gyűlölt politikusaink egyaránt hősiesen megvédték a nagyi lekvárját: rettenthetetlenül, még az adócsalóknak járó hivatali megbélyegzést is bátran felvállalva, jól kifotózkodták magukat a család ízléses éléskamrájában.
A magyar kormány és az RMDSZ közötti viszony szoros, kölcsönös előnyökön alapul, míg a magyar és a román kapcsolatok normalizálása még várat magára – ez vonható le tanulságként az RMDSZ múlt pénteki kongresszusán történtekből.
Sok mindent elárul a romániai és magyarországi nyilvánosság „témaérzékenységéről”, hogy milyen irányba tolódott el az RMDSZ 17. kongresszusával kapcsolatos közbeszéd, kommentáradat.
Nem könnyű Ukrajna EU-csatlakozásának realitását mérlegelni, hiszen a kérdést azon objektív mutatókon túlmenően, hogy politikailag és gazdaságilag mennyire felkészült az ország, a háború mellett magyar–ukrán konfliktus is beárnyékolja.
A moldovai választások nyomán egyelőre elhárult annak a veszélye, hogy Oroszország befolyási övezete újabb országgal gyarapodjon, ám biztosak lehetünk benne: Moszkva nem tesz le arról, hogy helyzetbe kerüljön a Pruton túli országban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!