Bukarest ismét „megvásárolta” az amerikai jóindulatot

Mint kiderült, nem a katonai akciókban közvetlenül részt vevő támadó gépeket – vadászrepülőket vagy bombázókat – küldenének, hanem az előbbiek légi utántöltésében szerepet játszó tankergépeket, valamint megfigyelő és kommunikációs eszközöket telepítenek. Mindez ugyan csökkenti a rizikófaktort, ugyanakkor mégiscsak potenciális célponttá teszi az országot egy esetleges európai helyszínek elleni válaszcsapás esetén.

Irán ugyanis már a hadműveletek múlt szombati kezdete óta rakétákkal és drónokkal támadja az Öböl-menti arab országokban található amerikai hadsereg támaszpontokat és egyéb, az Egyesült Államokhoz köthető célpontokat. És megtörténhet, hogy a későbbre tartogatott, nagyobb hatótávolságú rakétákból már európai célpontok ellen is jut majd, miután az egyik ciprusi brit támaszpontot már megtámadták.

Éppen ezért most jön jól a dél-romániai Deveselun működő NATO elfogórakéta-üteg, amelyet – Moszkva határozott rosszallása mellett – éppen az esetleges iráni fenyegetés elhárítása érdekében telepítettek oda. Bár akkor még valóban vad ötletnek tűnt annak az eshetősége, hogy a fanatikus iráni rezsim egyszer valóban fontolóra vehet egy, a tágabb térségünk elleni támadást.

Mindezek ellenére a bukaresti vezetés a saját szempontjából gyakorlatilag az egyetlen helyes megoldás mellett voksolt, amikor úgy döntött, hogy vállalja a kockázatot, és engedélyezi a gépek átvezénylését. Jórészt azért, mert Nicușor Dan államfő derűlátó nyilatkozatai ellenére Washingtonban még mindig gyanakodva néznek Romániára a két évvel ezelőtti elnökválasztás érvénytelenítése miatt.

Mint már többször említettük, a lépést a Trump-adminisztráció a demokratikus értékek semmibe vételének tekintette, amely során egy, a regnáló hatalomnak és a fősodratú pártoknak nem tetsző jelöltet állítottak félre gyanús körülmények között. És mondhatjuk, hogy egy szélsőjobboldali jelöltről van szó, ez a tény nem változtat azon, hogy még mindig nem tisztázták egyértelműen és minden kétséget kizáróan, hogy a kizárása során nem történt visszaélés.

Most viszont, hogy a szükséghelyzetben Bukarest az Amerika által biztosított védernyőért cserében azonnal teljesítette Washington kérését, bizonyítja, hogy továbbra is lojális partnere az Egyesült Államoknak, ami háborús helyzetben felülírja a korábbi aggályokat.

(Traian Băsescu volt államfő kissé nagyképű felvetése, miszerint a Kogălniceanu támaszponthoz való hozzáférésnek meg kell kérni az árát Trumptól, jól hangzik ugyan, de – bár bebizonyosodott, hogy fekvése miatt Románia továbbra is fontos Washington Közel-Keletre vonatkozó geopolitikai terveihez – annyira aszimmetrikus viszonyról van szó, hogy Románia nincs abban a pozícióban, hogy feltételeket szabjon az Egyesült Államoknak).

Amúgy az amerikai kérés azt jelezheti, hogy Washingtonban még tovább terveznek az Irán elleni műveletekkel a Trump elnök által belengetett négy-öt hétnél. Ami nem sok jóval kecsegtet, már ha azt nézzük, hogy a szélsőséges, teokratikus teheráni rezsim a környező országok terrorizálásával és a világ energetikai ellátásának akadályozásával való zsarolás révén próbálja az irháját menteni, és miközben a hírek szerint támadja az áthaladó tartályhajókat, elkezdte elaknásítani a Hormuzi-szorost, amelyen a világ kőolajszállításainak mintegy húsz százaléka halad keresztül.

Éppen ezért fontos, hogy

Remélhetőleg a bukaresti döntés hozzájárul ahhoz, hogy a háború minél hamarabb véget érjen, így nem kell sokáig amiatt aggódni, hogy iráni rakéták veszik célba az országot, szélsőségesek terrortámadásokat akarnak végrehajtani, vagy hogy üzemanyag-hiány és az abból fakadó súlyos gazdasági válság áll elő.