Tényleg jó módszer csökkenteni a deficitet a költségvetés halogatásával?

Egészen pontosan arról van szó, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) ragaszkodik egy 3,4 milliárd lejes szolidaritási csomaghoz, amire azonban a liberális (PNL) irányítású pénzügyminisztérium csupán feleannyi forrást biztosítana. Emiatt a PSD hezitál, hogy megszavazza-e a költségvetést a törvényhozásban, erről majd március 15-ei ülésén dönt az alakulat országos politikai tanácsa, amely az RMDSZ miniparlamentjéhez, az SZKT-hoz hasonló népes döntéshozó testület.

Persze nehezen lehet vitatkozni a szociáldemokraták javaslatai közül például azzal, hogy részesüljön

• 1000 lejes egyszeri támogatásban 1,24 millió kisnyugdíjas, akinek öregségi illetménye nem haladja meg az 1500 lejt.
• Rajtuk kívül még egymillió nyugdíjas kapna állami segélyt, akinek járandósága 3000 lejnél kevesebb.
  
  (Ezek az adatok már önmagukban szinte mindent elmondanak Romániáról mint „jóléti” államról, különösen a speciális nyugdíjakról szóló örökzöld viták közepette). A tervezett támogatások a tavaly nyáron kezdődött költségvetési megszorítások közepette is indokoltak, hiszen tudjuk: a nyugdíjakat befagyasztották, a drágulások, adóemelések pedig hatványozottan sújtják a kisnyugdíjasokat.

Sorin Grindeanu és alakulata mindent elkövet, hogy – egyfajta sajátos politikai öszvérként, a koalíció belső ellenzékeként – nyilvánosan elhatárolódjék a kormány népszerűtlen intézkedésektől, és azt bizonygassa, hogy nem ért egyet ezekkel, holott ezeket formálisan mégis jóváhagyja. Vegytiszta politikai érdekek lapulnak a PSD eme stratégiája mögött: a párt népszerűsége apad (a PSD és a PNL támogatottsága együtt alig éri el az ellenzéki AUR-ét), a kormányzati szerep jelentette előnyöket mégsem adhatja fel, hiszen 2027-ben átveheti a miniszterelnöki tisztséget.

A PSD „kint is vagyok, bent is vagyok” politikája alapvetően hozzájárult a költségvetés elfogadásának csúszásához, hiszen ott tett keresztbe a közigazgatási átszervezésnek is, ahol csak tudott, márpedig ez a fejezet is befolyásolja a büdzsét. Na és persze vannak külső tényezők is, mint például az iráni háború okozta üzemanyagdrágulás, amire – sok más európai országhoz hasonlóan – mindenképpen reagálnia kell Romániának is. Márpedig ha a Bolojan-kabinet esetleg a jövedéki adó csökkentése mellett dönt, az felülírja a tervezett bevételeket, hiszen ezzel a tétellel mindenképpen számoltak a pénzügyminisztériumban.

Sőt alapos a gyanú, hogy emögött nagy adag szándékosság húzódik, mégpedig a deficit lefaragása érdekében. Miről van szó? A hatályos jogszabályok értelmében a költségvetés elfogadásáig a kormánynak meg van kötve a keze, és havonta kizárólag a tavalyi büdzsé tizenkettedrészét költheti el, többet nem. Másik fontos megszorítás, hogy az új költségvetésig nem indítható útjára semmiféle új beruházás, kizárólag a már zajló munkálatokat lehet államilag finanszírozni. Magyarul: Ilie Bolojan ebben az időszakban úgy takarékoskodhat, hogy erre mentségként nyugodtan felhozhatja a költségvetés késlekedését.

Csakhogy miközben ezáltal hatékonyabban képes megvalósítani az idei 6,2 százalékos hiánycélt, veszélybe sodorja a költségvetés tervezetének egyik sarkalatos pontjának teljesítését, mégpedig a beruházások végrehajtását. A kormány illetékesei máris diadalittasan hirdetik, hogy idén rekord összeget, 163,8 milliárd lejt szánnak beruházásokra, ami közel 20 százalékkal lenne több a tavalyihoz képest.

Mármost mivel itt van március idusa, és új beruházásokat még nem sikerült elindítani, kétséges, mennyire sikerül majd felpörgetni a román gazdaság motorját ahhoz, hogy elvárt mértékben gyarapodjon az össztermék, és a deficit is csökkenjen. Tehát mint látjuk, a költségvetés elfogadásának halogatása nem tesz jót az egészséges államháztartásnak, történjen az szándékosan – esetünkben a spórlás megkönnyítése érdekében – vagy pártpolitikai okokból.

Így vagy úgy, de mindenképp meglesz a böjtje.