VEZÉRCIKK – Már csak Victor Ponta gunyoros, lekezelő stílusban odavetett reakciói is arra utalnak, hogy a román baloldalon tudatosult: jelentős veszélyt tartogat számára a jobboldali alakulatok háza táján beindult egyesülési folyamat.
2014. május 28., 20:102014. május 28., 20:10
Amire az európai parlamenti választásokon elszenvedett vereség, illetve annak tanulságai késztették a D.A. Szövetség 2007-es felbomlása után párhuzamos politikai pályát befutott liberálisokat és demokrata-liberálisokat.
Crin Antonescu PNL-je és Vasile Blaga PDL-je egyaránt belátta: csakis a nagyjából azonos támogatottsággal rendelkező két párt erőinek egyesítése révén képesek megállítani a „vörös úthengert”, vagyis azt, hogy a megyei és helyi önkormányzatok többsége, a központi hatalom után a szociáldemokraták meghódítsák a Cotroceni-palotát is.
Bár kezdeményezésük végkimenetele ma még bizonytalan, sikere pedig megjósolhatatlan, tény, hogy egyszerűen nincs más választásuk. Egyfelől Traian Băsescu elnök – az „én csináltalak, én öllek meg” közismert román szokásjog alapján – minden követ megmozgat, hogy volt alakulatát, a PDL-t felszalámizva felfuttassa a védnökségével összegründolt Népi Mozgalom Pártját. Másrészt az USL széthullása óta Ponta nyíltan azon ügyködik, hogy a PNL a PSD szatellitpártjává züllessze.
A politikai bajkeverőként elhíresült Băsescu is megirigyelhetné, ahogy megvásárolta, majd trójai falóként rászabadította a liberálisokra volt elnöküket, Călin Popescu-Tăriceanut, a függetlenként EP-mandátumot szerzett, nemrég még a PNL-t erősítő Mircea Diaconu támogatása ugyancsak a belső bomlasztást szolgálta.
Ha Antonescuéknak sikerül felsorakoztatniuk maguk mögé Băsescu pártját is, ezzel egy időben mellékvágányra terelni az egyre inkább ballasztnak számító államfőt, és közös elnökjelöltként indítani a Pontával szemben legnagyobb eséllyel rendelkező Klaus Johannist, a kormányfő a PSD-vel együtt nagy bajba kerül.
Az RMDSZ pedig kényes helyzetbe, hiszen Ponta államfőjelöltsége esetén, koalíciós partnerként őt kellene támogatnia, ezzel azonban 2004-hez és 2009-hez hasonlóan saját választóival menne szembe. A Johannis-projekt „újramelegítése” viszont a jelenlegi kormány bukását is maga után vonhatja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!