Vasárnap este Kolozsvár fõterén úgy tűnt, a több tízezres nézõseregnek nem hiányzott egy modern, szájbarágós mai jelképekkel teletűzdelt István, a király: a közönség nagyon szerette Szörényi Levente és Bródy János kultikus rockoperáját aktuálpolitikai vonatkozásainak erõltetése nélkül is.
2013. augusztus 26., 22:132013. augusztus 26., 22:13
A Te kit választanál? című nyitódal nem a szavazathajhász kampányokat, politikusaink nyájas ígérgetéseit, egymás ellen intézett támadásait és hatalmi harcait juttatta eszünkbe, hanem életünknek azt a felejthetetlen idõszakát, amikor lassacskán felismertük, megtanultuk, milyen erõteljes hatással lehet ránk, de egy teljes közösségre is a zene, a magyar rock, s ennek egyik csúcspontja, az István, a király.
Vasárnap este Kolozsvár fõterén Feke Pálnak elhittük, hogy õ is ugyanúgy István, mint Varga Miklós azokon a lemezeken, magnókazettákon és televíziós felvételeken, amelyeket oly sokat hallgattunk, néztünk. Bár jól tudtuk, hogy végül Koppány húzza a rövidebbet, a trónkövetelõ jeleneteinél ugyanúgy drukkoltunk neki, mint régen – mindig azzal a szereplõvel azonosultunk, amelyik éppen soron következett, hiszen a történelmi testvérharc minden fõbb mozzanatát hihetetlenül lebilincselõen ültették át a dalok világába.
Ennek pedig semmi köze mai pártvezéreinkhez és politikai csatározásaikhoz – nem hinném, hogy éneklés közben valaki arra gondolt volna éppen, hogy például minek keménykedik az egyik párt, vagy miért puhány a másik. Az viszont talán mindenkin átfutott, hogy milyen sokan vagyunk, és milyen jó, hogy vannak még dolgok a világban, amelyek össze tudnak hozni minket, és vannak még olyan helyek Erdélyben a Székelyföldön kívül is, ahol mindez megtörténhet.
És a Kolozsvári Magyar Napok remélhetõleg nemcsak nekünk mutatta meg ismét, hogy így is lehet, hanem azoknak a félrenevelt tudatlanoknak is, akik eddig Magyarországra vagy Ázsiába ûztek volna minket. Büszkén állíthatjuk, hogy ma már nem ez a közhangulat a kincses városban, ezt az áldásos állapotot pedig csakis úgy lehet fenntartani, ha minden adódó alkalommal megmutatjuk, mennyien, illetve milyenek is vagyunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!