Fotó: Krónika/Archív
BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – A friss kávé illatára kikelsz az ágyból, beleszürcsölsz a csészédbe, és fellapozod az újságot... akarom mondani telefonod, merthogy a nyomtatott sajtó korszakának számomra most vége. Egy korszak, amit imádtam.
2023. január 01., 10:572023. január 01., 10:57
Ami számomra akkor indult, amikor még faxon kaptuk a sajtóközleményeket, amikor a sajtótájékoztatók beszélgetésbe torkolltak, amikor konkurens nyomtatott lapokkal „versengtünk”, és versenyt futottunk az idővel, hogy lapzártáig minden fontos információt továbbadjunk, hiszen az internet még gyermekcipőben járt itthon.
Tettük ezt magyarul, mert bár mindig is atipikus erdélyi újságíró voltam, úgy éreztem, a romániai magyar sajtó nem pusztán a tájékoztatást szolgálja, hanem örömforrása is annak, hogy anyanyelvünkön olvashatunk híreket, riportokat, publicisztikát.
Tettük ezt hosszú éveken át, próbálva alkalmazkodni a megváltozott fogyasztói szokásokhoz anélkül, hogy feláldoznánk szakmai elveinket. Persze a Krónika nem vész el, csak átalakul. Bizonyára már most is vannak olvasók, akik mosolyogva csomagolták ki a karácsonyi üveggömböt egy régi napilapból, nosztalgiával emlékezve vissza azon időkre, amikor a kiolvasott napilapok magasan tornyosultak a fal mellett az egyik hokedlin. Én pedig nem először búcsúzom, és bizonyára nem is utoljára. Hiszen a korszakzárás egyben egy új kezdet is. Szerencsésnek tartom magam, hogy részese lehettem egy darabka sajtótörténelemnek, és köszönöm neked, Tisztelt Olvasó, hogy éveken át beengedtél az otthonodba, hogy együtt kávézzunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!