Ugyanakkor ha egy-két információt ki is szivárogtatnak, annak túl sok hitelt nem adhatunk, mivel a nemzetközi hitelezők hamarosan Bukarestbe érkező küldöttsége laza csuklómozdulattal húzhat át minden olyan javaslatot, amely nem nyeri el a tetszését.
Ahhoz azonban nem kell ismernünk a büdzsé tervezetét, hogy egyértelműen leszögezhessük: az idei sem lesz még a valós gazdasági fellendülés és az ezzel járó, számottevő béremelések éve. Erre enged következtetni Victor Ponta kormányfő napokban tett kijelentése is, miszerint Romániának idén 5 milliárd lejt kell a büdzsé számára megtakarítania. Hogy mégse csak a spórolásról szóljon az idei esztendő, a miniszterelnök azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy 2,5 milliárd legyen a konkrét kiadáscsökkentés, a visszamaradó részt pedig pluszbevételekből kellene előteremteni.
Az ötlet jó, csak a meglebegtetett eszközök nem biztos, hogy célravezetők. A gazdasági válság immár hatodik évében pluszadókat kivetni, illetve a beruházásokra szánt keretet megnyirbálni ugyanis a lehető legrosszabb eszköz lehet. Ez pedig már az elmúlt években is bebizonyosodott, de úgy látszik, sem a romániai politikum, sem a nemzetközi hitelezők nem akarnak tanulni az elkövetett hibákból. A járható út inkább az lenne, ha az állam a lehető legszigorúbb eszközökkel fellépne a nagyadósok ellen – olyan is akad ugyanis közöttük, akinek elmaradása többmegyényi területről befolyó átalányadónak felel meg. A beruházások terén sem a lemondásnak kellene a hívó szónak lennie, hanem az európai uniós források minél hatékonyabb lehívásának, hiszen ezáltal nemcsak a tervezett óriásberuházások valósulnának meg, hanem új munkahelyek teremtődnének, fellendülne a forgalom, s mindez újabb bevételeket generálna a költségvetés számára. Azt, hogy melyik utat választják a kormány és a hitelezők képviselői, még nem tudni. Remélhetőleg nem az előzetes bejelentésekre épül majd a büdzsé végleges változata.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.