Ugyanakkor ha egy-két információt ki is szivárogtatnak, annak túl sok hitelt nem adhatunk, mivel a nemzetközi hitelezők hamarosan Bukarestbe érkező küldöttsége laza csuklómozdulattal húzhat át minden olyan javaslatot, amely nem nyeri el a tetszését.
Ahhoz azonban nem kell ismernünk a büdzsé tervezetét, hogy egyértelműen leszögezhessük: az idei sem lesz még a valós gazdasági fellendülés és az ezzel járó, számottevő béremelések éve. Erre enged következtetni Victor Ponta kormányfő napokban tett kijelentése is, miszerint Romániának idén 5 milliárd lejt kell a büdzsé számára megtakarítania. Hogy mégse csak a spórolásról szóljon az idei esztendő, a miniszterelnök azzal az ötlettel rukkolt elő, hogy 2,5 milliárd legyen a konkrét kiadáscsökkentés, a visszamaradó részt pedig pluszbevételekből kellene előteremteni.
Az ötlet jó, csak a meglebegtetett eszközök nem biztos, hogy célravezetők. A gazdasági válság immár hatodik évében pluszadókat kivetni, illetve a beruházásokra szánt keretet megnyirbálni ugyanis a lehető legrosszabb eszköz lehet. Ez pedig már az elmúlt években is bebizonyosodott, de úgy látszik, sem a romániai politikum, sem a nemzetközi hitelezők nem akarnak tanulni az elkövetett hibákból. A járható út inkább az lenne, ha az állam a lehető legszigorúbb eszközökkel fellépne a nagyadósok ellen – olyan is akad ugyanis közöttük, akinek elmaradása többmegyényi területről befolyó átalányadónak felel meg. A beruházások terén sem a lemondásnak kellene a hívó szónak lennie, hanem az európai uniós források minél hatékonyabb lehívásának, hiszen ezáltal nemcsak a tervezett óriásberuházások valósulnának meg, hanem új munkahelyek teremtődnének, fellendülne a forgalom, s mindez újabb bevételeket generálna a költségvetés számára. Azt, hogy melyik utat választják a kormány és a hitelezők képviselői, még nem tudni. Remélhetőleg nem az előzetes bejelentésekre épül majd a büdzsé végleges változata.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Látogatottsági adatok