Tort ül a középszerűség

Ami önmagában nem volna gond, ha valaki éppen nem miniszterelnöki székre pályázik. A magánegyetemek formájában beköszöntött rendszerváltás utáni mentőövvel élhetett csak, amiről tudjuk, hogy mit jelentett. Sok helyen még vizsgára sem kellett jelentkezni, csak a pénzt postázták, és jött a diploma.

De tételezzük fel, hogy az új román miniszterelnök annak rendje és módja szerint mégis kijárta a magánegyetemet, levizsgázott, és diplomát szerzett. Minekutána későbbi doktori disszertációját összemásolta, azon sem csodálkoznék, ha államvizsga-dolgozata is így állt volna össze. Mindezzel együtt legyünk nagyvonalúak, és fogadjuk el, hogy valakinek ötvenévesen és 17 évnyi parlamenti képviselői gyakorlattal a háta mögött van annyi politikai praxisa, hogy megfelelő miniszterekkel és jó tanácsadókkal elvezetget egy olyan országot, mint Románia.

A baj csak az, hogy miniszterei sem jobbak. Elég, ha a belügyminiszterének, Carmen Dannak a nevét említem, aki iskolai titkárnőből lett prefektus, így politikusként megnyíltak előtte a korlátlan pártlehetőségek.

De azelőtt sem, amikor pár évet egy magáncégnél dolgozott jogtanácsosként. Ő az a típusú pártkatona, aki elkötelezettségével minden pártban nélkülözhetetlen, de jól működő társadalmakban soha nem kerülhetne a csúcsra, mert az a hozzáértő politikai és szakmai elitnek van fenntartva.

De nem Romániában, ahol éppen amiatt ül tort a középszer, mert a pártokon belüli kiválasztódás teljesen más szempontok szerint működik, mint Nyugat-Európában. Itt olyan mértékben sikerült lezülleszteni a politikai kultúrát, hogy a jól képzett és művelt szakemberek messze elkerülik a pártpolitikát. Legyünk őszinték: egy jó nevű és gerinces román vagy magyar szakember elmenne Bukarestbe, egy csúcsminisztériumba dolgozni, ahol vagy megbuktatják, vagy belátható időn belül elviszi a DNA?

Ez a rendszer igazából csak Miticá­ék­nak kedvez. Akiknek ékes példánya a mostani miniszterelnök.