A gombnyomogatók bűne

Nem mindig a magyarok ellen használták: 1990 júniusában Bukarestben például az Iliescu-rezsim konszolidálására vetették be az eszközt, ugyancsak sikerrel. Híres az a fotó, amelyen a leállatiasodott Zsil-völgyi bányászhorda egyik példányát üdvözli kézcsókkal egy középkorú bukaresti polgár. Miközben a bányászok szétverték a várost, és találomra, fizimiskára vadászták le bunkósbotjaikkal a bukarestieket – férfiakat és nőket egyaránt –, ő megmentve érezte magát.

Melyik az a szervezet, amelyik nemzetbiztonsági veszélynek tekinti a magyarság autonómiatörekvéseit, s bevallottan küzd ezek ellen? Törvényes eszközökkel, természetesen. S a sajtómanipuláció jelenleg nem számít törvénytelennek.

A manipuláció talán nem, de a gyűlöletkeltés annál inkább. Ezért üdvözlendő, hogy a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat kivizsgálást kezdeményezett, bár igencsak kétséges, hogy a szálak elvezetnek-e az igazi gombnyomogatókhoz. Akiknek bűne nemcsak az, hogy szisztematikusan megakadályozzák az egyébként teljesen természetes kisebbségi jogérvényesítést, hanem az is, hogy a román közvéleményt a magyarság ellen hangolva már évtizedek óta meghiúsítanak egy történelmi kiegyezést. Pedig az micsoda hajtóereje lehetne ennek az országnak.

A gombnyomogatóknak azonban úgy tűnik, ez nem érdeke. Holott a román közvélemény egy elég jelentős része felismerte már a helyzetet, látni vél egy-egy szeletet a valóságból. Vagy egyszerűen csak elege van az állandó háborús állapotból, s megbékélést szeretne.

Ezekben a napokban – saját lelki egyensúlyom megőrzése érdekében is – inkább ezekre a hangokra figyeltem.

Ilyen például a Gândul szerzőjének a publicisztikája, Tică­loșii și vânzătorii de țară. O istorie nuanțată a amantlâcului politic címmel. Clarice Dinu megvizsgálta, hogy mennyire volna hazaárulás teljesíteni az RMDSZ kéréseit, s rájött, hogy egyáltalán nem az. „Semmilyen hazaárulást nem terveztek a PSD–RMDSZ tárgyalásokon. Kelemen Hunor szövetsége egy váratlan lehetőséget próbált ügyesen kihasználni. Kivétel nélkül mindegyik kérés feketén-fehéren szerepel azokban az együttműködési protokollumokban, amelyeket az összes párttal aláírtak, de amelyek soha nem váltak valósággá” – fejti ki. Clarice Dinu azt is megemlíti, hogy bár sokan azért őrjöngnek, mert zsarolást, erkölcstelenséget látnak az RMDSZ akciója mögött, vajon mennyire számít erkölcsösnek, hogy az önálló magyar kar létrejöttét szabályozó 2011-es törvényt a marosvásárhelyi orvosin nem ültetik gyakorlatba a mai napig, s ehhez egy bíró – amelyiknek a törvény betartatása volna a feladata –, tevékenyen asszisztál.

A Vice.com-on a korábban Sepsiszentgyörgyön élő Sever Ioan Miu vette védelmébe a magyar ügyet, megmagyarázva, hogy miért nem számítanak elrugaszkodott követeléseknek az RMDSZ által felhozott témák. „Az RMDSZ a kellemest (saját zsebét) a hasznossal vegyíti, amikor azzal szövetkezik, akivel lehet a magyarság kérelmeinek teljesítéséért. Az volna az ideális, ha létezne egy olyan polgári párt, amelyik képes lenne kibékíteni a magyarság egyes érdekeit a románokéval. De az a tény, hogy az USR (a Mentsétek meg Romániát Szövetség – szerk. megj.) ellenezte a magyar nyelvnek az egészségügyben való használatáról szóló jogszabályt, azt mutatja, hogy ettől még távol állunk, s az RMDSZ továbbra is a román politika kurvája marad, a 2020-as választásokig mindenképpen” – fogalmaz Sever Ioan Miu.