Marosvásárhely, az eladott város?

Az RMDSZ helyi vezetőjének, Vass Leventének a magyarázata a szokásos: nem kockáztathatták a megkötött szövetséget a kormánypárttal, amelynek hozományaként a megyei önkormányzatnak magyar elnöke van. Az RMDSZ-es elöljáró szerint a kormánypárttal kötött szövetség fontosabb, mint az, hogy Marosvásárhelynek két magyar alpolgármestere legyen.

Ha Vass Levente szövegét valaki olyan olvassa, akinek nincs tapasztalata és helyismerete az RMDSZ rendszerváltás utáni politizálásáról, talán elhiszi, hogy ez a szervezet igazi reálpolitikusokból áll, akik tudják, mikor ki mellé kell állni, hogy a maximumot hozzák ki a magyar érdekképviseleti munkából. Aki viszont itt él és bő két évtizede követi figyelemmel az RMDSZ kormánykoalíciós vagy a kormányt kívülről támogató politikáját, az jól tudja, hogy Vass Levente éppen úgy blöfföl, ahogyan 1996 óta már számtalanszor megtette az RMDSZ csúcsvezetősége. Amelynek a román pártok a Petőfi–Schiller egyetemtől az erdélyi autópályáig már minden megígértek, és semmit nem tartottak be. Az ilyen magyar politikusoknak már akkor sem lehet hinni, ha történetesen igazat mondanak.

Nem szívügyem a román–magyar vegyes párt piedesztálra emelése, de a Szabad Emberek Pártjának marosvásárhelyi ajánlata több mint támogatandó ötlet lehetett volna, hiszen a két magyar alpolgármester Marosvásárhelyen sok mindenben ellensúlyozhatná Dorin Florea magyarellenes ámokfutását. Így