A rabok hétről hétre várják a lelkipásztort a szamosújvári börtönben
Fotó: Paizs Zsolt
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munka világában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben önkéntesen támogatja a fogvatartottakat, vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi azok számára, akiknek a társadalom már hátat fordított. Az erdélyi börtönmisszióról, a különleges szolgálat örömeiről, sikereiről, valamint legnagyobb kihívásairól beszélgettünk.
2026. február 09., 19:232026. február 09., 19:23
A börtönlelkészi szolgálat a lelkipásztori munka egyik legzártabb és legkevésbé látható területe. Romániában az ortodox, református, katolikus és neoprotestáns felekezetek képviselői egyaránt végezhetnek börtönmissziót, biztosítva, hogy a fogvatartottak vallási hovatartozásuktól függetlenül kaphassanak lelki támogatást.
Szabó-Salánki Tibor, a Kolozs megyei Kérői Református Egyházközség és a vízszilvási szórványgyülekezet lelkipásztora 2025 januárja óta rendszeresen látogatja a szamosújvári börtönt, valamint idéntől a besztercei intézményben is végez szolgálatot a fogvatartottak körében. Munkája önkéntes alapon zajlik, és egyszerre biztosít igehirdetést, lelkigondozást és közösségépítést a rabok számára. A református lelkipásztorral arról beszélgettünk, mi adja az indíttatást ehhez a különleges szolgálathoz, miben tér el a hagyományos gyülekezeti munkától, milyen kihívásokkal szembesül egy lelkész a börtön falai között, milyen szerepet játszik a hit a szabadulás felé vezető úton, és mit jelent a „siker” egy olyan közegben, ahol a bezártság formálja alapvetően az ember gondolkodását.
A szamosújvári börtönben körülbelül hatvan magyar anyanyelvű fogvatartott tölti büntetését
Fotó: Mircea Rosca/Agerpres
Szabó-Salánki Tibor elmondta, két meghatározó indíttatás vezette a börtönlelkészi szolgálat felé: beszélgetett egy volt fogvatartottal, aki szabadulása után arról számolt be: a börtönben sokan kíváncsiak a Biblia tanítására, ugyanakkor rendkívüli módon magukra vannak hagyva, a mindennapokban folyamatosan érzékeltetik velük, hogy a társadalom kitaszította őket. „A másik, ennél mélyebb mozgatórugót a Máté evangéliuma 25,34–45 szakasza jelentette számomra: az utolsó ítéletről szóló példázatban Jézus külön is megemlíti a börtönben lévőket, akiket a »legkisebbek« közé sorol, vagyis Krisztus hordozóiként nevez meg.
– fejtette ki.
A 16. században Martinuzzi Fráter György építtette várban működő szamosújvári börtönben – ahol egykor Rózsa Sándor is raboskodott – jelenleg egyedüli magyar lelkészként szolgáló Szabó-Salánki Tibor elmondta, a börtönlelkészi szolgálat megkezdéséhez az Erdélyi Református Egyházkerület jóváhagyására volt szükség, a püspökségtől kapott felhatalmazás tette lehetővé számára, hogy bekapcsolódjon a börtönmisszióba.
Az első börtönlátogatásokra vegyes érzésekkel emlékszik vissza. Mint mondta, tisztában volt azzal, hogy a szamosújvári börtön Románia egyik legszigorúbban őrzött intézménye, ahol súlyos bűncselekmények miatt életfogytiglanra ítélteket is őriznek. „Ez óhatatlanul félelmet is keltett bennem: attól tartottam, hogy veszélynek teszem ki saját magam és a családom is, hiszen sokak beszámolói szerint a börtönök világában a rosszindulat, sőt akár a zsarolás sem ismeretlen jelenség. Ezzel együtt azonban erősen jelen volt bennem a tenni akarás. Úgy éreztem, Isten eszközeként reményt vihetek oda, ahol a reménytelenség uralkodik, és ez a belső indíttatás felülírta a kezdeti félelmeket” – mesélte a lelkipásztor.
A foglalkozások jellemzően istentiszteleti formában zajlanak, ugyanakkor rendszeresen tart egyéni beszélgetéseket is, ugyanis azt tapasztalja, hogy ezek során a fogvatartottak jobban megnyílnak, és őszintén beszélnek azokról a lelki terhekről és mindennapi nehézségekről, amelyekkel szembesülnek.
„Sokszor elmondtam már a kérői gyülekezetben is, hogy bárcsak annyira várná mindenki az igehirdetést, mint ahogyan a börtönben ülők várják ezeket az alkalmakat.
– mutatott rá a Kolozs megyei faluban szolgáló lelkipásztor.
A börtönlelkész szerint lelki és kézzelfogható segítségre is nagy szükség lenne az erdélyi börtönökben
Fotó: Paizs Zsolt
Szabó-Salánki Tibor arról is beszélt, a fogvatartottak lelki szükségletei rendkívül sokfélék, közös bennük azonban az, hogy erős igényük van arra, valaki meghallgassa őket. „Egy megosztott teher – akár bűn vagy fájdalmas élethelyzet – már fél teher. Ezek az alkalmak azért különösen fontosak, mert a fogvatartottak őszintén kiönthetik a szívüket, és olyan dolgokról is beszélhetnek, amelyeket máshol nem tudnának vagy nem mernének kimondani. Bennünket, lelkészeket titoktartás kötelez, ezt mindig elmondom nekik is, ennek köszönhetően sokan meglepően nyíltan beszélnek az őket nyomasztó terhekről” – fogalmazott.
Rámutatott, tapasztalatai szerint a bezártságban sokan különösen fogékonnyá válnak Isten üzenetére. Időnként prevenciós céllal iskolás csoportokat is bevisz a börtönbe, ilyenkor két-három fogvatartott saját élettörténetét is megosztja a fiatalokkal.
„Hogy milyen üzenetre van leginkább szükségük a fogvatartottaknak, az nagyban függ attól, ki miért és mennyi időre került börtönbe. Van, akinek elsősorban vigaszra van szüksége, másoknak reményre. A legtöbben azonban Isten kegyelmére szomjaznak. Amikor megértik, hogy ez a kegyelem rájuk is érvényes, és hogy Isten feltétel nélkül szereti őket, sokaknál szemmel látható érzelmi változás történik. Különösen igaz ez azokra, akik életfogytiglani büntetésüket töltik. Ők gyakran pontosan tudják, hogy földi életükben súlyos hibákat követtek el, mégis kapaszkodót jelent számukra az a felismerés, hogy a mennyei életre nézve még van remény” – mondta a lelkipásztor.
Fotó: Paizs Zsolt
Megjegyezte, a börtönlelkészi szolgálat a tekintetben is eltér a hagyományos értelemben vett lelkipásztori munkától, hogy bizonyos témákhoz sokkal nagyobb érzékenységgel lehet közelíteni. Mint mondta, a fogvatartottak előéletéről nem kapnak előzetes tájékoztatást a lelkészek, az igehirdetési és lelkigondozási alkalmakon rá kell érezni arra, miről lehet beszélni, és mi az, ami frusztráló vagy akár bántó lehet a fogvatartott számára.
„Nincsenek információink a fogvatartottak előéletéről, és nem is szabad kérdéseket feltennünk ezzel kapcsolatban, de van, hogy önként mesélnek életükről, azért hogy megkönnyebüljenek – még akkor is, ha közben a saját igazukat is szeretnék megfogalmazni. Minden beszélgetés személyes figyelmet és érzékenységet igényel, sokszor már az arckifejezésekből is egyértelművé válik, ha egy kérdés túl fájdalmas területet érint.
– mondta a református lelkész.
Hozzátette, tapasztalatai szerint a börtön sokak számára olyan határhelyzetet jelent, amelyben nyitottabbá válnak Krisztus üzenetére is, több csoportos alkalmon is elhangzott, hogy a bezártság idején azok is rátaláltak a hitre, akik korábban egyáltalán nem álltak kapcsolatban Istennel.
A református lelkipásztor kitért arra is, a börtön sorstársi közösséget is teremt. Mint mondta, a a szamosújvári intézményben hozzávetőleg hatvan magyar anyanyelvű fogvatartott tölti büntetését, közöttük nemcsak reformátusok, hanem katolikusok, unitáriusok, adventisták, baptisták és Jehova tanúi is vannak. „Emlékszem, egy alkalommal szemtől szembe ültem valakivel, beszélgettünk, és elkezdett nagyon sírni. Megkérdeztem, mi az, ami kiváltotta benne ezt az érzést, és azt válaszolta:
Hozzátette, tapasztalatai szerint kényszerközösségben is lehet jó közösséget építeni, nagyon szoros kapcsolatok is kialakulhatnak a fogvatartottak között: emlékeztetik egymást, ha valami esemény lesz, nehogy lemaradjanak róla, vigaszt és reményt adnak egymásnak, és az is jó érzés számukra, hogy tudják, van valaki, aki imádkozik értük. Megjegyezte, a szabadulóknak mindig a lelkükre köti: kapcsolódjanak egy gyülekezethez vagy közösséghez, mert az ember társas lény, csak közösségben tud kitartani a jó úton.
Romániában az ortodox, református, katolikus és neoprotestáns felekezetek képviselői egyaránt végezhetnek börtönmissziót
Fotó: SNPP/Facebook
Szabó-Salánki Tibort arról is kérdeztük, hogy milyen örömöket és sikereket él meg börtönlelkészi szolgálata során, és mi az, ami a leginkább próbára teszi a lelkipásztort. Mint mondta, hisz abban, hogy nincsenek véletlenek, minden átalakulás Istentől származik. „Amikor az Úristen valakit át akar formálni, az agyagoshoz hasonlóan összetöri a korsót, hogy új életet adhasson neki. Ő tudja a legjobban, kit hogyan lehet újjáformálni. A változás megtörténhet a börtönben, de akár a világ bármely pontján is; a munka gyümölcse azonban mindig az Úristen kezében van, nem a miénk” – fogalmazott. Hozzátette,
Elmondta, a legnagyobb kihívást számára az jelenti, nem mindig sikerül a börtönben hagyni azokat a terheket, amelyekről az ott-tartózkodók mesélnek, ugyanis lelkészként akarva-akaratlanul empátiát érez a fogvatartottak és hozzátartozóik iránt, és sokszor azon kapja magát, hogy az érintettek sorsán töpreng.
Szabó–Salánki Tibor református lelkipásztor rendszeresen látogatja a szamosújvári és a besztercei börtönt
Fotó: Szabó–Salánki Tibor archívuma
Hozzátette,
Tapasztalatai szerint a más felekezetekhez tartozó kollégák – például a román anyanyelvű neoprotestáns lelkészek – gyakran visznek be csomagokat a fogvatartottaknak, különösen az ünnepek előtt, tisztálkodási szereket vagy kisebb ajándékokat, hogy éreztessék velük: nem feledkeztek meg róluk. „Szükség lenne arra, hogy a magyar anyanyelvű fogvatartottak is rendszeresen kapjanak ilyen jellegű segítséget, van, akinek például szemüvegre van szüksége, hogy olvashasson, vagy más eszközökre, amelyek lefoglalják és segítik a mindennapjait. A börtön vezetőségével az együttműködés lehetővé teszi, hogy tisztázzuk, mit lehet bevinni, és miben tudnánk valóban segíteni a fogvatartottakon” – mutatott rá.
Megjegyezte, a református egyház részéről lenne nyitottság a támogatásra, de a jelenlegi gazdasági helyzet korlátozza a lehetőségeket,
„Továbbá jó volna, ha több lelkipásztor vállalna börtönszolgálatot, ezt szorgalmazza az Erdélyi Református Egyházkerület is. Jelenleg Szamosújvár és Beszterce mellett többek között Marosvásárhelyen és Nagyenyedben is működik magyar nyelvű börtönmisszió, de nagyon fontos lenne, hogy minden fogvatartási intézményben jelen legyen magyar nyelvű lelkipásztor. Sok fogvatartottnak, amikor megtudja, hogy új börtönbe költöztetik, az az első kérdése, hogy vajon van-e lelkipásztori szolgálat azon a helyen, mert ez biztosítja számára a közösséghez tartozás érzését” – hangsúlyozta.
Az Európai Unióban 2023-ban ismét emelkedett a fogvatartottak száma, elérve a félmilliós létszámot. Magyarország a 2. helyen áll a fogvatartottak arányát tekintve, miközben Románia látványos javulást mutat a börtönök túlzsúfoltságának csökkentése terén.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Igazi tavaszias, napos idő elé nézünk a következő egy hétben. A tavasz megérkeztét jelzi, hogy a nappali csúcshőmérsékletek elérik a 17 fokot, de az éjszakák továbbra is hidegek maradnak.
Az alapvető élelmiszerek árréssapkája nem kezelte a megélhetési válság valódi okait – állapítják meg legfrissebb elemzésükben a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karán létrejött Romanian Economic Monitor kutatócsoport szakértői.
Egy „mini nyugdíjjal” indult Balin, dán repülőjegy-lemondással folytatódott, és végül Ausztráliában kapott új irányt a sepsiszentgyörgyi fiatal házaspár története.
A március elején megszokott átlagokhoz képest néhány fokkal melegebb, enyhe, tavaszias idő várható az előttünk álló hét napban; csupán az éjszakai hőmérsékletek süllyednek fagypont alá.
Szabó Szilárd táncpedagógus-koreográfus feleségével, Németh Ildikó néptáncművész-oktatóval a Fejér vármegyei Tordason lakik. Az erdélyi táncok kiváló ismerőjeként és oktatójaként a házaspár gyakran megfordul Erdélyben is. Velük beszélgettünk.
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
A méhészetből származó jövedelmének jelentős részét szenvedélyére fordítja egy hármasfalusi gazda: több mint egy évtizede régiségeket gyűjt, és otthona egyik szárnyát valóságos kiállítótérré alakította.
Egy gombolyag fonal, csendes téli esték és nemzedékeken át öröklődő tudás – innen indult, mára pedig saját, szeretettel teli alkotói világgá formálódott. A horgolt figuráktól Szabó Anita beszélt az Erdélyi Naplónak.
Közel négy év elteltével is homály fedi, ki vagy kik perzseltek meg, majd dobtak ki levélszavazatokat Maros megyében, a 2022-es magyarországi választások előtt nem sokkal. A Maros megyei ügyészségtől megtudtuk, a tetteseket nem sikerült azonosítani.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!