Paks még odébb van

Krivánszky Miklós, Brüsszel

– Hosszú vajúdás után az Európai Parlamentben megalakult a szélsőjobbnak tartott nemzeti-jobboldali frakció, és felmerült annak a lehetősége, hogy jobbikos képviselőtársa, Morvai Krisztina is tagja legyen az új frakciónak. Mi késztette arra Marine Le Pent, hogy partnert lásson a Jobbikban?

– Az első hírek ellenére nem fogadták el partnerként a Jobbikot, nincs képviselőnk a frakcióban, aminek örülök, mert az új csoportnak számunkra vállalhatatlan tagjai is vannak, akikkel nem tudunk, de nem is kívánunk együttműködni. A holland Szabadság Párt ultraliberális eszméit nem fogadjuk el, a párt elnökével, Gert Wilderssel sincs kapcsolatunk: magyar feleségével gyakran jár ugyan Magyarországon, de minden alkalommal támadja a Jobbikot.

– Gondolom, azért volt egyeztetés az új frakció és a Jobbik között, hiszen az EP-ben minden párttömörülés számára fontos a hangsúlyos jelenlét...

– 2006 óta vagyok a Jobbik külügyi bizottságában, ez idő alatt folyamatosan érkezett megkeresés, hogy mi is vegyünk részt ebben a frakcióban, amit én mindig is elleneztem. Végül maga a frakció utasította el a Jobbikot, azzal az indokkal, hogy antiszemiták vagyunk, és túl erős a török kapcsolatunk. Nem titok, a török viszony történelmi alapú: közöttünk az a nézet tartja magát, hogy Attila unokái vagyunk. Törökország ugyanakkor dinamikusan fejlődő gazdaság, akivel érdemes jó kapcsolatokat ápolni. Az utóbbi időben ezt a magyar kormánypártok is belátták, amit teljes mértékben támogatunk.

– A Jobbikkal szembeni antiszemitizmus vádja nemcsak Brüsszelben, de Magyarországon is sűrűn megfogalmazódik. Mit tesznek ellene?

– Az antiszemitizmus vádját határozottan visszautasítom: a Jobbik nem antiszemita párt! Ha ezt az Izrael által is támogatott hollandiai Szabadság Párt elnöke mondja, az ő szemszögéből talán érthető. Hogy mégis honnan ered az antiszemitizmus vádja? A jobbikos választók körében nem a zsidóság az ellenség, hanem azok a zsidó személyek, akiknek a viselt dolgairól mindenki tud. Nem antiszemitizmusról beszélünk, nem egy nép megbélyegzéséről van szó. Úgy gondolom, a magyar kormánynak a magyar befektetőket, a magyar kisvállalkozókat kell támogatnia állami pénzekből. Nem költségvetési forrásból épülő, újabb zsinagógákra és holokausztünnepségekre van szükségünk. Támogatjuk a Magyarországon élő kisebbségek érdekeit, de a túlzásokból nem szeretnénk részt vállalni.

– Milyen jövőt jósol az új EP-frakciónak?

– Rövidet. A frakciót alkotó pártokon belül már most igen nagyok az érdekellentétek. Az új pártfrakció évi 22 millió eurót kap. Mindenki részesedni akar a pénzből, és a kezdetben leszögezett egyezségeket már most vitatják. Előfordulhat, hogy szükség esetén beveszik a Nagy-Románia Párt képviselőjét is, ami szerintem a frakció előrehozott felbomlásához vezet.

– Önt oroszbarátnak tartják nemcsak Magyarországon és Brüsszelben, hanem Kijevben is. Ezért tiltották ki Ukrajnából?

– Öt évvel ezelőtt, 2010-ben nyitottam meg kárpátaljai képviselői irodámat, négy éven át tevékenykedhettem ott Kovács Dezső irodavezető segítségével, büszke vagyok mindarra, amit sikerült elérnünk. Nemcsak meghallgattam az ott élő, és hozzám forduló magyarokat, hanem a lehetőségek szintjén segítettem is őket. Sok jótékonysági rendezvényt szerveztünk óvodák, iskolák, kórházak vagy futballcsapat megsegítésére. Valószínűleg ez a szokatlanul erős tevékenység szúrt szemet az ukrán hatalomnak. Azt mondták, ez magyar nacionalista tevékenység, és bezárták az irodát.

– Magyar nacionalistáknak címkézték önöket?

– A körítés természetesen más volt. Az ungvári járási bíróság azért rendelte el az EP-iroda bezárását, mert valamilyen ellenőrzés alkalmával nem tartózkodtunk az irodában, júliusban és augusztusban. Éppen a pihenőszabadság ideje volt, de ez az ukrán hatóságokat nem érdekelte. Mindenféle igaztalan vádat zúdítottak ránk, hogy nem nyújtottuk be időben az adóelszámolásunkat, holott ez nem volt igaz. Az ügyész szerint az irodám államellenes tevékenységet folytatott, ezért öt évre kitiltottak Ukrajnából. Amint lehetőségem lesz, újranyitom az irodát.

– Ápol bármiféle kapcsolatot a Fidesz-listán bekerült kárpátaljai képviselővel?

– Sajnos még egyetlen alkalommal sem találkoztam a Fidesz kárpátaljai magyar EP-képviselőjével. Semmiféle olyan aktivitásáról nem tudok, amit a kárpátaljai magyarság érdekében fejtene ki. Arról sincs tudomásom, hogy fenntartana képviselői irodát Kárpátalján.

– Jelenthet-e hátrányt a kárpátaljai magyarság számára, hogy a magyar kormányt is oroszbarátként könyvelik el?

– A kárpátaljai magyarság helyzete egyértelműen rossz. Elítélem az ukrán kormány módszerét, hogy a katonai behívók többségét a határmenti térségekbe küldik. Ezzel gyakorlatilag a magyarok, románok, lengyelek és más kisebbségiek életét áldozzák fel egy-egy donbaszi bevetésen. Az ukrán tévét nézve megdöbbent, hogy Kijevben mindenki jól él, és istenítik Porosenkó államfőt. Miközben a kisebbségi környezetből behívottak áldozzák fel az életüket a keleti fronton. Ezért valakinek valamikor felelnie kell.

– Milyen esélyt lát az ukrán–orosz konfliktus rendezésére?

– Ezt csak tárgyalóasztalnál lehet megoldani. Ukrajna bekerült egy nagyhatalmi játszmába, az ország ma ennek az áldozata. Az Oroszország-ellenes szankcióknak nincs értelmük, csak tovább mélyítik a viszályt. Az ukrán népnek arról kellene döntenie népszavazáson, hogy mit akar, azaz hová tartozzon Ukrajna? Van, aki az EU-t akarja, van, aki a független Ukrajna mellett száll síkra, a keletiek pedig az Eurázsiai Uniót kedvelik. Ennyire különböző elvárásoknak csak egy föderalizációs rendezés tudna megfelelni. Nem azt mondom, hogy most kell megváltoztatni a határokat, de lehetőséget kell teremteni az ott élők számára, hogy maguk döntsenek jövőbeli sorsukról. Én azt szeretném, hogy idővel Kárpátalja és Nyugat-Ukrajna az Európai Unióhoz csatlakozzon. A keleti rész egyöntetűen orosz vonzatú, ők az Eurázsiai Unióban látnak partnert, míg Ukrajna közepe Kijev központtal – ha a nép is úgy akarja – önálló államot alkothatna. Ma olyan nagyok az Ukrajnán belüli nézeteltérések, hogy csakis az önrendelkezés elve alapján lehet a fegyveres konfliktust megoldani.

– Magyarország orosz segítséggel bővítené a paksi atomerőművét. Jó ötletnek tartja?

– Az Európai Parlament Ipari, Energetikai és Kutatásfejlesztési Bizottságának tagjaként úgy vélem, bármennyire is próbálkozunk az új technológiák, a megújuló energia bevezetésével, a folyamat még gyerekcipőben jár. Nemrég szakbizottságunk Dániában tartott kihelyezett ülést, ahol a szárazföldtől 120 kilométerre telepített szélerőműveket láthattunk: ezek jók, csak éppen nem gazdaságosak. Rendkívül nagy összegbe kerül a befektetés, ehhez képest pedig elenyésző a hozam. Az Európai Parlament egyetlen képviselőjeként látogattam el Olaszországba az unió által működtetett Központi Kutatási és Fejlesztési Intézetbe, ahol a legfejlettebb technológiák hatékonyságát és a megtérüléssel kapcsolatos számadatokat vizsgálják. Jelenleg a legjobb megoldás a negyedik generációs atomerőművek építése. Ami természetesen nem zárja ki az új technológiákat – ezek kidolgozásának és alkalmazásának én is híve vagyok –, de nem lehet előrerohanni az időben.

– Tehát ma még nem jó üzlet az alternatív energia?

– Meg kell várni azt az időt, amikor a befektetés megtérül. Ma még nem tartunk itt. A dán példa szerint egy 20 kilométer hosszú, 5 kilométer széles sávban telepített 186 darab szélerőmű egy évben 400 ezer lakás energiaellátására képes rendkívüli magas költségek mellett. Komoly állami támogatás nélkül ez még jó darabig fenntarthatatlan. A magyar–orosz atomszerződésről közelebbit nem tudok, mert titkosították. Sokáig folyt róla a vita, az Európai Bizottság is ellenezte, azt viszont elismerte: a paksi atomerőmű már meglévő negyedik és ötödik blokkjába amerikai vagy más fűtőanyag behelyezése nem lehetséges, de kihasználatlanul sem maradhat. Ha a magyar kormánynak sikerült ez ügyben jó szerződést kötnie az oroszokkal, akkor azt jó lépésnek tartom. Az idén jár le a szerződés a Gazprommal, s bár részleteket nem ismerek a tárgyalásokról, sok választás nem áll Magyarország rendelkezésére. Óriási lépéshátrányban vagyunk a nagy nyugat-európai országokkal szemben, amelyeknek 25–30 évre szóló szerződésük van az oroszokkal, 400 dollár alatti fix áron. Nekünk most kell megegyeznünk az oroszokkal gázügyben, Paks még odébb van.