Nobel-díjasok Pakisztántól Aradig

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia 8 millió svéd koronával (879 ezer euróval, 1,1 milió dollárral, vagyis nagyjából 3 millió 845 ezer lejjel) jutalmazza a Nobel-díjasokat. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

Orvosházaspár a Biblia-övezetből

Az agykutatás területén elért eredményeiért három tudós,azamerikai–brit John O’Keefe (képünkön középen), illetve a norvég May-Britt Moser és férje, Edvard Moser kapta megosztva az idei orvosi-élettani Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia bizottságának indoklása szerint a kutatók felfedezték az agy helymeghatározó rendszerét, azt a „belső GPS-t”, amelynek segítségével az ember képes tájékozódni a térben.

A helymeghatározó rendszer első komponensét 1971-ben fedezte fel John O’Keefe, aki állatkísérletek során észrevette, hogy az agykéreg memóriáért felelős területén, a hippokampuszban mindig ugyanaz az idegsejttípus aktiválódik, amikor a patkány a helyiség egy bizonyos részén tartózkodott. Másfajta idegsejtek aktiválódtak viszont, amikor az állat a laboratórium egy másik szegletében tartózkodott. A kutató ebből arra következtetett, hogy e „térsejteknek” a környezet feltérképezése a feladata. 2005-ben May-Britt és Edvard Moser az agy helymeghatározó rendszerének egy másik kulcsfontosságú elemét fedezte fel: az úgynevezett entorhinális (szagló) agykéregben megtalálták a „koordinátarendszerbe” szerveződött „hálózati” sejteket, amelyek lehetővé teszik a helymeghatározást és az optimális útvonal megtervezését.

A továbbiakban képalkotó berendezésekkel végzett kutatások, valamint az idegsebészeti műtéteken átesett betegek vizsgálata bebizonyította, hogy az emberi agyban is léteznek „térsejtek” és „hálózati” sejtek. Az agy helymeghatározó rendszerének megismerése segít megérteni a térbeli tájékozódás képessége elvesztésének mechanizmusát az Alzheimer-kórban szenvedőknél.

A Moser házaspár egyik tagja sem értelmiségi környezetben nőtt fel. Mindketten a Bergentől több mint száz kilométerre északra fekvő szigeteken születtek és nevelkedtek, Norvégia erősen vallásos, úgynevezett Biblia-övezetében. Moserék az ötödik díjazott házaspár a Nobel-díj 1901 óta íródó történetében. A Nobel-díjas házaspárok sorát Pierre és Marie Curie nyitotta 1903-ban, amikor megkapták a fizika területén odaítélt elismerést. Marie Curie 1911-ben megkapta a kémiai díjat is. 1935-ben a házaspár lánya, Irène és annak férje, Frédéric Joliot-Curie lett kémiai Nobel-díjas. Irène az egyetlen Nobel-díjas, akinek mindkét szülője részesült a kitüntetésben. A Nobel-díj történetében az is többször előfordult, hogy apák és fiúk kapták meg az elismerést. Például Niels Bohr dán tudós 1922-es kitüntetése után fia, Aage Bohr is díjat kapott – szintén a fizika területén –1975-ben.

Fehér fény az éjszakában

A kékfénykibocsátó dióda (kék LED) felfedezéséért hárman kapták megosztva a fizikai Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia bizottságának indoklása szerint a három japán tudós – Akaszaki Iszamu, Amano Hirosi és Nakamura Sudzsi – 20 évvel ezelőtt felfedezett egy energiatakarékos és környezetbarát fényforrást, amellyel teljesen új módon nyerhető fehér fény. A fejlesztés alapjaiban alakította át a világítási technológiát. A vörös- és a zöldfény-kibocsátó diódák már korábban is léteztek, a díjazottak forradalmi újításainak köszönhetően pedig megszülettek a kékfény-kibocsátó diódák és lehetővé vált a három monokromatikus fényforrás (a vörös, a zöld és a kék) segítségével fehér fényt előállítása. A ragyogó fehér fényt kibocsátó LED-es lámpák pedig a leghosszabb élettartamú és a leginkább energiatakarékos fényforrások.

Mivel a világ villamosenergia-felhasználásának negyedét világításra fordítják, a LED-es lámpák elterjedése segít megóvni a Föld erőforrásait, nem beszélve arról, hogy míg egy fehérfény-kibocsátó dióda élettartama eléri a 100 ezer órát, a lumineszcens fényforrások 10 ezer órán át működnek, az izzólámpák élettartama pedig mindössze ezer óra. A LED-ek már eddig is óriási szerepet játszottak a képernyők megvilágításában, az összes mobiltelefon kijelzője világító diódákkal működik. Ez a világítástechnológia nagy szerepet játszott a 2002 óta gyártott autófényszórókban is.

Sértve érzi magát viszont Nick Holonyak Jr., az első látható fényt kibocsátó dióda, a LED feltalálója. A vörös LED-et bejelentő tanulmányt 1962-ben közölte az Applied Physics Letters szakfolyóirat, társszerzője S. F. Bevacqua volt. A 85 éves Holonyak már évekkel ezelőtt letett a Nobel-díjról, a kék-LED-et díjazó bejelentés azonban meglepte. „Öreg vagyok már, de ez akkor is sértő. Nem tisztességes a korai LED-kutatókkal szemben” – mondta Holonyak.

Aradi nanoszkópia

Két amerikai és egy német tudós, Eric Betzig, William E. Moerner és Stefan Hell kapta megosztva az idei kémiai Nobel-díjat a nanoszkópiáért. Stefan Hell Aradon született 1962. december 23-án, bánsági sváb származású. 1978-ban szüleivel együtt Nyugat-Németországba emigrált. Az immár Nobel-díjas fizikus a göttingeni Max Planck Biofizikai Kémiai Intézet igazgatója. De nem csak Hell fizikus a három díjazott tudós közül: Eric Betzig és William Moerner is fizikusként részesültek a legmagasabb elismerésben. Munkájuknak köszönhetően az optikai képalkotó rendszerek már képesek nanoméretes (a méter milliomod része) tartományban zajló folyamatokat is megfigyelni. Az eljárás egyebek közt lehetővé tette az élő sejteken belül az egyes molekulák nyomon követését és annak megfigyelését, hogyan képződnek szinapszisok az idegsejtek között vagy miként alakulnak ki a patológiás fehérjeelváltozások olyan betegségekben, mint az Alzheimer-, a Parkinson- vagy a Huntington-kór.

Hosszú időn át jelentett nagy kihívást az optikai mikroszkópiában a felbontás határa, az úgynevezett diffrakciós limit. A fényelhajlás jelensége ugyanis határt szab annak, hogy egymástól milyen távolságban lévő két pontot tudunk a mikroszkóp alatt megkülönböztetni. Ez a fény hullámhosszának körülbelül a fele, a milliméter kétezred-ötezred része, ennél kisebb mérettartományban lévő struktúrákat már nem lehet optikai mikroszkóppal vizsgálni. A leküzdhetetlennek hitt, 1873-ban megállapított fizikai akadályon végül a fluoreszkáló molekulák segítségével sikerült túljutniuk az idei kémiai Nobel-díjasoknak.

Identitáskeresésés piaci erők

Az irodalmi Nobel-díjat ez évben Patrick Modiano francia írónak ítélte oda a Svéd Akadémia. A testület indoklása szerint a 69 éves írót az emlékezés művészetéért tüntették ki, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait. Patrick Modiano művei tömörségükről és filozófiai mélységükről ismertek. Több írása magyarul is megjelent. A 28 kötetes szerző regényeit 36 nyelvre fordították le.

François Hollande francia államfő közleményben gratulált Modianónak, akinek „jelentős munkássága az emlékezés finomságait és az identitás összetettségét tárja fel”. Az elnök emlékeztetett arra, hogy 1968-ban megjelent első regénye, a La place de l’étoile óta Modianót hazájában számos díjjal elismerték, köztük a legjelentősebb irodalmi díjjal, a Goncourt-ral, amelyet 1978-ban vehetett át a Sötét boltok utcája című művéért. Modiano egyébként rendkívül szerény, csendes ember, talán kicsit régimódi is, hiszen kézzel, fekete golyóstollal írja a mai napig is regényeit. Ügyel a szép írásképre. Nem tud autót vezetni, nem hord órát és meglepően lassan beszél.

Nemcsak az irodalmi elismerést, a közgazdaságit is francia kapta az idén. Jean Tirole közgazdász a piaci erők elemzéséért kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat. Az indoklás szerint Jean Tirole „rávilágított, hogyan kell értelmezni és szabályozni olyan iparágakat, amelyekben csak néhány erős cég tevékenykedik”. Hozzátették, hogy Jean Tirole munkássága központi politikai kérdések megoldását segíti, egyebek között azt, hogyan kezeljék a kormányok a vállalategyesüléseket, a kartelleket, és hogyan szabályozzák a monopóliumokat. Az elismerés miatt „semmi nem fog számomra megváltozni” – hangsúlyozta Jean Tirole. Elmondta, hogy elsősorban a kutatási módszereket, amelyekkel dolgozik, a barátait és a diákjaival való közös kutatást szereti az életben. „Remélem, hogy nem nagyon fogok megváltozni” – tette hozzá a 61 éves díjazott.

Hindu és muszlim is

Az indiai Kailás Szatjárthi és a pakisztáni Malala Juszafzai a gyermekek és nők jogaiért folytatott küzdelmükért részesültek a béke-Nobel-díjban. Fiatal kora ellenére a mindössze 17 éves Malala Juszafzai hosszú ideje küzd a nők oktatáshoz való joga mellett az iszlám Pakisztánban, nem egyszer veszedelmes körülmények között. A tálibok fejbelőtték, de túlélte. Hősies küzdelmének hála, a női jogok egyik legfontosabb szószólójává vált. Malala Juszafzai az első pakisztáni és egyben minden idők eddigi legfiatalabb Nobel-díjasa is. A Nobel-bizottság kiemelte indoklásában, hogy idén egy hindu és egy muszlim megosztva kapta a díjat. A béke-Nobel-díjra esélyesek között volt idén többek közt Ferenc pápa és Edward Snowden is.