Mohamed földi helytartói

Fölösleges már 2014 októberében afelett töprengeni, hogy ki engedte ki az Iszlám Állam (IÁ) nevű dzsinnt a palackból, inkább szemügyre kellene vennünk, mivel állunk szemben. A jelenet ismerős, egyik feltűnő részletét elég sokszor láttuk a manhattani ikertornyok szétzúzását követően. Az iszlámról alig tudunk valamit, a „szunnita” vagy a „síita” kifejezések hallatán is csak Mohamed valamelyik veje vagy unokaöccse ugrik be, pedig az iszlámot illene ismerni, sőt, kötelező.

Az elmúlt hónapokban a média révén az egész világ szembesült az Iszlám Állam nevű szervezet brutalitásával. Rendhagyó módon nem „atrocitásokról,” „lövöldözésekről”, falvak vagy városok lerohanásáról tudósítottak, hanem videoklipeken rögzített gyilkosságokról, magatehetetlen foglyok lemészárlásáról. A főszereplők: James Foley amerikai haditudósító, az ugyancsak amerikai Steven Sotloff, a skóciai David Cawthorne Haines, egy francia segélyszervezet munkatársa, vagy az IÁ algériai ága által szeptember végén lefejezett 55 éves Hervé Gourdel francia túravezető. Ők azonban csak néhány példát jelentenek, az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központjának (OSDH) augusztusi jelentése szerint az Irakban és Szíriában is előrenyomuló Iszlám Állam szélsőséges szunnita szervezet tagjai többeket keresztre feszítettek és lefejeztek.

A már említett videoklipek azért is megrázták a közvéleményt, mert profi módon szerkesztett késztermékként juttatták el azokat a médiának. Szeptember közepén, amikor közzétették a Haines lefejezéséről szóló videót, az az Üzenet Amerika szövetségeseinek címet viselte, s az elején David Cameron brit miniszterelnök látható, amint arról beszél, hogy együttműködik az iraki kormánnyal és a vele szövetséges kurd erőkkel az Iszlám Állam elleni küzdelemben.

Mi ez az Iszlám Állam?

Az Iraki és Levantei Iszlám Államnak vagy Iraki és Szíriai Iszlám Államnak (angol rövidítéssel ISIS) már saját wiki bejegyzése is létezik, amely szerint dzsihádista csoport, magát kalifátusnak kikiáltva a világ valamennyi muszlimja fölött vallási fennhatóságot követel, és a világ muszlimok által lakott régióinak jelentős részét közvetlen politikai fennhatósága alatt kívánja egyesíteni a Levante térségből kiindulva, amely magában foglalja Jordániát, Izraelt, Palesztinát, Libanont, Ciprust és Törökország déli részét.

Eredeti formájában különböző szunnita felkelő csoportokból állt, illetve azok támogatását élvezte, beleértve elődszervezeteit – az Iraki Al-Káidát (2003–2006), a Mudzsáhid Súra Tanácsot (2006) és az Iraki Iszlám Államot (2006–2013) –, más felkelő szervezeteket és több szunnita iraki törzset.

Erős vezetőjük van Abu Bakr al-Bagdadi személyében, aki egy 1971-ben Szamarrában született iraki származású terrorista, „inaséveit” az Al-Káida soraiban töltötte. Al-Bagdadi 2014. június 29-én egyoldalúan proklamálta az Iszlám Állam megalakulását az általuk ellenőrzött régióban, amelynek államfőjelett Ibrahim kalifa néven. A kalifa az iszlám legfelsőbb vallási vezetőjének kijáró cím volt, amely eleinte világi főhatalommal is párosult. A címnek története van, ugyanis amikor az iszlám jegyében törzsszövetséget létrehozó Mohamed próféta 632-ben fiú utód nélkül meghalt, veszélybe került az uralma alatt levő területek egysége, mivel Mohamed Isten küldöttjeként gyakorolta a hatalmat. Áthidaló megoldásként ezért társai, Abu Bakr, Omár, Oszmán és Ali kitalálták a Mohamed helyettese, a kalifa titulust, amelyet Abu Bakr használt akkoriban. A 21. századi névrokon feltehetően nem véletlenül kaparta elő ezt a kalifátust, és komolyan is gondolja, hiszen 1924-ig az oszmán szultánok használták.

Finnyáskodás nélkül

Addig is komoly dilemma előtt állnak az Iszlám Állam ellen harcoló szövetségesek, a britek, az amerikaiak, a franciák, az arabok, ez pedig az Aszad-rezsimhez való viszonyulás. Ebben egyetértés még a brit konzervatívok körében sincs, a napokban a brit miniszterelnök az Iszlám Állam elleni fellépésről szólva leszögezte: Bassár el-Aszad maga is „a probléma része”, így nem lehet szerepe a probléma megoldásában. Éppen az a brutalitás „toborzott tömegeket” az Iszlám Állam soraiba, amelyet Aszad saját népével szemben tanúsít – fogalmazott Cameron.

Sir Malcolm Rifkind volt brit védelmi miniszter, a Konzervatív Párt egyik legtekintélyesebb veteránja a Financial Times című napilapnak a minap kijelentette: az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek fel kell készülniük az együttműködésre Bassár el-Aszad rezsimjével, ha vereséget akarnak mérni az Iszlám Államra. Rifkind szerint a szélsőséges iszlámista szerveződést fel kell számolni, és „nem szabad kényeskedni azzal kapcsolatban, hogy ezt miként érjük el.”

A brit királyi légierő szeptember 27-én harci bevetéseket kezdeményezett az IÁ iraki állásai ellen. Egy nappal korábban Laurent Fabius francia külügyminiszter New Yorkban bejelentette, hogy a francia légierő gépei részt vesznek a terrorszervezet iraki célpontjai ellen indított légitámadásokban, ám Franciaország nem csatlakozott az Egyesült Államokhoz és néhány Öböl-menti arab országhoz, amelyek a légicsapásokat Szíria területére is kiterjesztették. A brit miniszterelnök szerint pedig évekig tarthat az Iszlám Állam elleni küzdelem.

Sáriarendőrség

Németországnak időközben másfajta kihívással is szembe kell néznie, szeptember végén ugyanis az iszlám jogrendszer, a saría előírásainak tiszteletét számon kérő „vallásrendőrök” jelentek meg Wuppertalban. A 19 és 33 év közötti férfiak narancssárga mellényt viseltek Shariah-Police (saríarendőrség) felirattal, és belvárosi játéktermekben, török üzletekben, szoláriumokban jelentek meg. Felszólították a tulajdonosokat és vendégeket, hogy ne fogyasszanak alkoholt, és tartózkodjanak a szerencsejátékoktól. A rendőrség eljárást indított ellenük, a hír kapcsán viszont napvilágra került, hogy Észak-Rajna-Vesztfália a németországi szalafista szubkultúra egyik központja. A német belső elhárítás legutóbbi éves jelentése szerint a szalafizmus a leggyorsabb ütemben terjedő szélsőséges iszlamista irányzat Németországban, híveinek száma tavaly nagyjából 5500 volt, ami jelentős növekedés az egy évvel korábbi 4500-hoz képest. Sokan a szalafista szubkultúrából származnak azok közül, akik Németországból a Közel-Keletre utaznak, hogy csatlakozzanak a radikális iszlamista fegyveres csoportokhoz, elsősorban az Iszlám Államhoz.

Szeptember közepén az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA)egyik szóvivője arról tájékoztatott, hogy a terrorcsoport oldalán harcoló militánsok száma 20 és 31500 közötti lehet. A CIA szerint több mint 80 országból 15 ezer külföldi csatlakozott az IÁ egységeihez, közülük mintegy kétezren nyugati országok állampolgárai.