Micsiko császárné és a japán tündérmese

Soda Micsiko egy gyáros lánya, gyermekkorát a második világháború, az amerikai bombázások árnyékolták be. Katolikus iskolába járt, japán irodalom szakon végzett az egyetemen, majd a Harvardon és Oxfordban tanult. Egy teniszpályán találkozott 1957-ben az akkor még koronaherceg Akihitóval, és első látásra egymásba szerettek. Az idők változását jelzi, hogy a koronatanács jóváhagyta a kapcsolatot, jóllehet a jövendő császár feleségét addig a kiterjedt császári dinasztiából, de legalábbis arisztokrata családból választották. Akadtak persze ellenzők is, a szóbeszéd szerint közéjük tartozott Hirohito császár felesége is, aki – ha már megakadályozni nem tudta a házasságot – igyekezett megnehezíteni a fiatalok életét, menyét a hatvanas évek elején idegösszeomlásba kergette.

Az 1959-es esküvő egész Japánt lázba hozta, sok millióan erre az alkalomra vették első tévékészüléküket. Micsiko a sinto szertartáson még kimonóban vett részt, de a fiatal pár már polgári ruhában hajtott végig Tokió főutcáin. Sok japán emlékezetében innentől datálódik a gazdasági csoda, amely végül a tokiói olimpiával és a Tokió–Oszaka gyorsvasút megnyitásával kápráztatta el a világot.

A hagyományos japán értékeket is megtestesítő Micsiko modern stílusa, kedvessége és intelligenciája révén hatalmas népszerűségre tett szert, jórészt neki köszönhető, hogy a császári család közelebb került az alattvalókhoz. Alig egy emberöltővel korábban az uralkodó még élő istennek, a Napistennő egyenes leszármazottjának számított, alattvalói legnagyobb döbbenetére Hirohito csak 1946-ban erősítette meg, hogy ő is emberi lény.

A fiatal pár újabb ezeréves tradíciókkal szakítva táncolni járt, divatosan öltözködött és maguk nevelték három gyermeküket, Naruhito koronaherceget, Akisino herceget és Nori hercegnőt. A Reuters jelentése szerint Micsiko viszonya anyósával, Kódzsun császárnéval „feszült” volt, a császárné ellenezte, hogy menye maga akarta nevelni gyermekeit. Az 1960-as években Micsiko többször is idegösszeomlást kapott. A császárné mindig igyekezett kapcsolatot keresni az egyszerű emberekkel, máig emlékezetes, amikor 1995-ben a kobei földrengés után férjével a helyszínre látogatott, és letérdelve átölelte a zokogó áldozatokat. Ugyanígy meghatotta a japánokat, amikor a császári pár a 2011-es pusztító földrengés és szökőár károsultjait kereste fel.

A tündérmesének azonban másik oldala is van: Micsikónak a házasság előtt el kellett végeznie egy 75 napos tanfolyamot, amelynek során megismerkedett a császári udvartartás szokásaival, a törvényekkel és a hagyományos verseléssel. Életét azóta kötelezettségek vezérlik: férje társaságában több mint ötven országba látogatott el, számtalan szertartáson és protokolláris eseményen vesz részt.

A közvéleményt többször hozta izgalomba egészségi állapotának hirtelen romlása, amelynek okaként hol a rágalmazó sajtócikkeket, hol az őt támadó, a világ legrégibb örökletes monarchiájának „modernizálásától” megrettent udvaroncokat gyanították. „Óhajommal ellentétes, hogy nyilvánosságra hozzam egészségi gondjaimat, de magyarázattal kell szolgálnom a távolmaradásomra” – mondta tavaly, miután több kötelezettségének sem tudott eleget tenni. „Sajnálom, hogy sok embernek aggodalomra adtam okot” – tette hozzá.

A szintén betegeskedő császár lemondását – és vele együtt Micsiko távozását – azonban nem sok japán látná szívesen, mert úgy vélik, hogy a trónörökös és neje, Maszako inkább magával, semmint a nemzettel van elfoglalva. Maszakót mindig is anyósához mérték, és sokan hiányolják belőle a császárné önzetlenségének szellemét és óvó anyai szeretetét.

Micsiko mindig is átérezte helyzetét és teljesítette kötelességeit, de egy interjúban bevallotta: gyakran álmodik arról, hogy láthatatlanná tévő kabátban, szabadon jár az emberek között, és könyveket böngészget a boltokban, mint egykor diákkorában.