Függetlenedési hullámot gerjeszt a Brexit

Krivánszky Miklós, Brüsszel

Theresa May kormányfő tizenkét pontos terve rendezett mederbe terelheti Nagy-Britanniának az Európai Unióból történő kilépését. A folyamatról szóló szerződés megkötését azonban beárnyékolja az ellentét, ami az angolok és az EU-tagállamok között feszül. Theresa May szerint a kilépési szerződés megalkotásában részt kell vennie Skóciának, Walesnek és Észak-Írországnak is. Úgy tűnik, a brit kormány vezetőjének elképzelése hiú ábránd marad, mivel a skótok, az észak-írek és a walesiek sem akarnak az EU-n kívül rekedni. Leanne Wood, a walesi Plaid Cymru függetlenségi párt vezetője szerint az Európai Unió elhagyása 200 ezer munkahely elvesztését jelentheti, ami nyomós érv az önrendelkezési mozgalom meghirdetéséhez. A Brexit-szavazáskor az észak-írek 66 százaléka szavazott az unióra. A skótok megismételnék a népszavazást, amelynek most már sokkal nagyobb, a teljes önrendelkezés lenne a tétje. Az Európai Unión belüli önállósulási törekvéseket semmi sem szemlélteti jobban, mint az a konferencia, amelyet Önrendelkezés az EU-ban – Jog a döntésről címmel tartottak január második hetében az Európai Parlamentben. Az unió belső bővítésének elvét valló pártok és politikusok rendezvényén a legtöbb parlamenti frakció képviseltette magát. A Mark Demesmaeker flamand (ERC), Josu Juaristi baszk (GUE), Jill Evans walesi (Greens/EFA), Ramon Tramosa katalán (ALDE), Martina Anderson észak-ír (GUE), Izaskun Bilbao baszk (ALDE), Josep-Maria Terricabras katalán (Greens/EFA) képviselők által szervezett konferencia túlmutat Nagy-Britanniának a Brexit okozta belső problémáin, és az unió önállósulni vágyó nemzeteinek célkitűzéseit hozza felszínre.

Nem tabu a belső önrendelkezés

A saját állammal nem rendelkező nemzetek elérkezettnek látják az alkalmat arra, hogy a Brexitet lehetőségként használják fel saját függetlenségük eléréséhez. Bevezetőjében Mark Demesmaeker örömhírnek nevezte a britek kiválását. „Az EU-nak fel kell készülnie arra az eshetőségre, hogy több nemzet kíván belső bővítés útján önállósodni” – fogalmazott a flamad politikus. Felrótta, hogy az EU elsősorban a tagországok fővárosainak az érdekeit szolgálja figyelmen kívül hagyva polgárainak igyekezetét, hogy demokratikusan és békésen döntsenek jövőjükről az unión belül. A tagálla­mok klubja, miközben azt hirdeti, hogy a polgárok közelében akar maradni, ennek ellenkezőjét teszi, ezért azoknak bizalma megtört az uniós intézmények iránt. Több tagállamban ma is tabunak számít népek és népcsopor­tok belső autonómiájának, belső önrendelkezésének az említése. Ez sokszor büntetendő cselekedet, de a fesztelen hatalmi politika sem akadályozhatja meg a polgárok akaratának érvényesítését. „Flamand politikusként kijelenthetem, Flandria nincs egyedül, az unió egyre több országában tömörülnek polgárok, alakulnak új mozgalmak, pártok a saját jövőről szóló döntés, az önrendelkezés érdekében” – mondta beszédében a flamand politikus. Mark Demesmaeker szerint a konferencia célja megvizsgálni a legutolsó fejleményeket Katalóniában, Baszkföldön, Walesben, Észak-Írországban és Skóciában. Az egyre globalizálódó világban a kis népek, nemzetek autonómiája, függetlensége nem akadálya az együttműködésnek. Inkább a flexibilitás, a gyorsabb döntéshozás és a szubszidiaritás erősítheti európaiságukat. „A nemzetet nem egy etnikailag homogén közösségként értelmezzük, nem az eredet a fontos, hanem a jövő, amit közösen építünk az elfogadott normák és értékek alapján. A nemzet egy politikai közösség, amelyik önállóan él, és együttműködik más közösségekkel egy nagyobb, globális kontextusban, ez a népi nacionalizmusunk alapja. A Brexit tehát többszörös kihívás az Európai Unió és a benne élő népek számára egyaránt” – fogalmazott Mark Demesmaeker.

A központosítási törekvésekre a függetlenedés a válasz

Veneto küldötte Olaszországból is rossz hírekkel jött. Az észak-olaszországi politikus szerint a római központi kormány a meglévő autonómiák csökkentésére törekszik, aminek következményeként egyre erősebben jelentkeznek az önállósodási igények. A gazdasági élet a nagyobb városokhoz kötődik, a javak megteremtése ezek térségében történik, a városok függetlenedési hajlama az olasz állam működésképtelensége miatt is lendületet kap, amit a polgárok szuverenitásigénye erősít. Az őt követő baszk előadó két aspektusra hívta fel a figyelmet: az egyenlőség elvére és a Lisszaboni Szerződés adta jogi lehetőségekre. A spanyol központi államnacionalizmussal szemben fellépő népi nacionalizmus a törvényekhez idomítja a politikai igyekezeteket, de a megtorló törvények nem oldják meg a politikai kérdéseket. Nincs olyan törvény, amely megakadályozhatná egy nép önrendelkezését. Erre jó példa Koszovó kiválása vagy Csehszlovákia békés felbomlása, egyik sem ütközött nemzetközi jogba. A függetlenség képviselői tehát nem folytatnak illegális tevékenységet, még akkor sem, ha az adott országban nincs ehhez jogi keret. A Lisszaboni Egyezmény értelmében lehetséges az Európai Unió belső bővítése, ami politikai akarat kérdése.

„Tíz évvel ezelőtt a baszk politika válaszút előtt állt: marad az erőszak, vagy a belső béke győz? A civil társadalom a békés, demokratikus függetlenedés felté­teleinek a megteremtését választotta. Ötvenévnyi harc után az ETA letette a fegyvert. A küzdelem más megoldások alkalmazásával folytatódik: referendumra való nevelés, aláírásgyűjtés helyi vagy össztársadalmi kérdések megoldására, kellő tájékoztatás az önrendelkezésről. Kulcsfontosságú a politikai párbeszéd fenntartása. Egy referendum célja nem a megosztás kell, hogy legyen, hanem az egyetértés a közös cél érdekében” – fogalmazott Josu Juaristi.

A fegyveres harcot kivéve hasonlóan alakult Katalónia sorsa is. Negyven év diktatúra után a katalánok úgy döntöttek, a spanyolokkal közösen lesznek sikeresek, elvárásaik azonban nem teljesedtek. Dacára a létrehozott autonómiáknak, Madrid a központosítás politikáját alkalmazta, az ebből született elégedetlenség a függetlenségi mozgalmak térnyerését erősítette. A katalán pártok 2009-től több mint ötszáz helyi referendum keretében mérték fel, mekkora az igény az önrendelkezésre. A civil társadalom üzenete a politika felé, a tömegmegmozdulások, a 400 kilométernyi emberlánc, a békés tüntetések megerősítették a pártokat abban, hogy a többség véleménye a mérvadó. Tehát a politikum minden demokratikus eszközzel a függetlenedést támogatja. Ramon Tramosa katalán politikus szerint a madridi kormány mindig az Alkotmánybíróság mögé bújik. Folyamatos tiltásaira a katalánok válasza a mozgósítás és a referendum bevetése. A katalán diplomácia egyre tevékenyebb, egyre gyakrabban terjeszti elő elképzeléseit nemzetközi fórumokon a demokratikus politizálás és a népakarat jegyében.

Wales, Skócia és Észak-Írország is az unióban maradna

A walesi előadó szerint a hercegségben élők gondolkodását a brit nagyság és az általa született nacionalizmus, valamint a gazdasági nehézségek befolyásolják. Míg a skótok esetében megfelelő nyilvánosságot kaptak a Brexit következményei, addig a walesieknél csak a hivatalos angol verzió kapott médiafigyelmet, a kormány nem ismertette mindkét álláspontot. Az utólag készült szakértői számítások derítettek fényt arra, hogy az unió elhagyása legalább 200 ezer munkahely megszűnéséhez vezethet. Egy ekkora gazdasági érvágást nehezen viselne Wales, így fennáll a dilemma: kövessék a skót függetlenedési törekvést, vagy maradjanak továbbra is angol érdekszférában?

Észak-Írország a hosszantartó polgárháború után és az unióba való brit belépés eredményeként pacifikálni tudta hétköznapi életét, feloldotta határát az Ír Köztársasággal. A Sinn Fein színeiben politizáló EP-képviselő, Martina Anderson arról beszélt, hazájában a többség elutasította a Brexitet, így honfitársai az unióban maradást választották. „A jelenlegi szabad személy- és áruforgalom rendszere a két ír térség között igen fellendítette az észak-ír gazdaságot, ennek felszámolása előre nem látható következményekkel járhat. A skót megoldás messzemenően befolyásolja majd az írek magatartását: nálunk is sor kerülhet egy népszavazásra a brit közösségből való távozásról és az EU-ban való maradásról” – szögezte le az észak-ír politikus.

Skócia érzékenyen reagált a Brexitre, mivel a skót referendum ellen kifejtett ellenkampány keretében az angolok az unióból való kieséssel riogatták az embereket, majd alig két évre rá maguk vitték ki a skótokat az európai közösségből. A skót felháborodás annál is érthetőbb, mivel az uniós politikusok felelőtlenül csatlakoztak a megfélemlítés eszközéhez: becsapták a skótokat. A jelenlegi helyzetben Brüsszel óvatosabban kezeli a helyzetet, kivárásra rendezkedik be. A konferencián felszólaló skót politikus szerint ma még nem egyértelmű a skót szándék, de a kilátásba helyezett újabb referendum eshetősége sem kizárt. A skót igények közt szerepel a brit kiválás utáni kedvezményezett státus az egységes európai piacon belül, amit a brit tárgyalófélnek kellene kialkudnia, ennek lehetősége kétséges. A brüsszeli kompetenciák – kereskedelmi jog, környezet, halászat, munkavállalói jog – a brit központi kormányra szállnak, ami a skót kormány kompetenciáit csorbítja. Az uniós közösségi jog helyett a skót törvényeknek a brit jogrendhez kell igazodniuk, ez pedig az autonómiát gyengítheti.

A konferencia zárógondolatai szerint az unión belül sürgős gondolkodásváltásra van szükség. Ennek jegyében el kell ismerni minden nép számára az önrendelkezéshez és a függetlenséghez való jogot. A döntéshez való jog elvének megerősödése az uniós politikán belül annak az erőfeszítésnek is köszönhető, amelyet a Brexit utáni átrendeződések keretében az állam nélküli nemzetek és a nemzeti közösségek státusát helyezi előtérbe. A mostani konferencia nem egy alkalmi esemény, hanem egy átgondolt és immár egyre szélesedő politikának a része, amelyik a szolidaritáson alapszik. A különböző pártcsaládok képviselői lépnek fel összehangoltan az eddig mellőzött uniós polgárok jogainak védelmében, ebből a kis népcsoportok sem maradnak ki. Rajtunk, magyarokon múlik, mennyire vesszük ki részünket ebből.