A svéd tigris szólásra készül

Húszéves olvasói hűség után stockholmi magyar ismerősöm lemondta a Dagens Nyheter című napilap előfizetését. Nem az anyagi helyzete szenvedett olyan változást, ami e nagy horderejű döntésre késztette volna, egyszerűen elege lett a dologból. Konkrétan a lap magyarellenességéből, tendenciózusságából. A teljes történelmi hűség kedvéért hadd tegyem hozzá: nem az idei göteborgi könyvvásár – amelynek díszvendége Magyarország volt – megnyitóján elhangzottak nyomán szánta el magát erre a lépésre. A tűrésküszöbön jóval korábban, a 2010-es magyar parlamenti választások két fordulója közötti Fidesz-ellenes dömping alkalmával loccsant át a szennyáradat, amikor a tekintélyes napilap még az amerikai elnökválasztásokra fókuszáló figyelmet is jócskán meghaladó terjedelemben igyekezett megakadályozni a Magyarországon készülő „borzalmat”.

Megkockáztatom: ha akkor nem, a Masha Gessen orosz–amerikai író, emberjogi aktivista – aki Alice Bah Kuhnke svéd kulturális miniszterrel együtt nyitotta meg a göteborgi magyar standot – beszédét követően biztosan lemondta volna az újságot. Gessennek a magyarországi „halálos légkört” ecsetelő fellépése ugyanis nemcsak az anyaország, de a svédországi magyarság megalázásaként is bőven értelmezhető. A skandináv országba több hullámban és több, magyarok (is) lakta országból érkezők túlnyomó része ugyanis hiába vált a svéd társadalom megbecsült tagjává, a migránsválság nyomán új lendületre kapott Magyarország-ellenesség közepette egyre többen érzik kényelmetlenül magukat. Mert miközben a svéd társadalom mérhetetlen toleranciát, érthetetlen, a jóhiszeműség szinonimájaként büszkén használt „kékszeműséget”, minden veszélyérzetet nélkülöző befogadókészséget és akár művi módon is mindenáron érvényesítendő egyenjogúságot „tart” a kirakatban, a jelenség tárgyalásakor bizalmas körben egészen más vélemények hangzanak el. A polkorrekt „jelmez” öltözőben hagyása után a munkatársak, szomszédok, barátok, igenis, emberi módon tartanak a holnaptól, féltik gyermekeik eljövendő világát. De akár saját nyugdíjas éveiket is, amelyeket eddig nem láttak ugyan veszélyeztetve, de a migránshullám alaposan megingatta őket abban a hitükben, hogy a világ legtökéletesebb országába teremtette vagy vezérelte őket a gondviselés. S ugyan ilyenkor fontosnak tartják pontosítani az esetleg immár a szűkebb bizalmi körhöz tartozó magyar számára, hogy aggódásaik nem őt célozzák, az idők folyamán elhalványuló bevándorlói félelmek mégis óhatatlanul életre kelnek.

Főleg abban az összefüggésben, hogy a muszlim bevándorlás idegborzoló aktualitása egyre számszerűsíthetőbb kifejeződést kölcsönöz a svédek latens idegengyűlöletének. A 2010-ben 339 ezer szavazattal – avoksok 5,7 százalékával – parlamentbe került Svéd Demokraták 2014-re már a választók 12,9 százalékát tudhatták maguk mögött, s ezzel az SD Svédország harmadik legtámogatottabb politikai erejévé vált. A kormánytöbbség, a svéd liberálisok minden kirekesztő szándéka és gyakorlata ellenére a költségvetési szavazásban alulmaradt szociáldemokrata kabinet már tavaly decemberben szembesült azzal, hogy az SD immár megkerülhetetlen politikai tényező. A bevándorlás kérdését a társadalmi diskurzus középpontjába emelő, radikálisnak tartott párt támogatottsága pedig az idei nyár végén már közelített a 30 százalékhoz. S miután a vörös-zöld koalíció alig valamivel több mint 40 százalékos parlamenti többséggel kormányoz, a számok, trendek, társadalmi folyamatok és a nemzetközi helyzet által „döngölt” út meglehetősen jól azonosítható irányba vezet.

Ha az ott élő magyarságra nem is kerülnek a bevándorlók legújabb kori hullámára szabott címkék, egyértelmű, hogy vége a svédországi ártatlanság korának. Könnyen lehet ugyanis, hogy a folyamatos egyensúlypolitikának köszönhetően a második világháborúból is különösebb fizikai károk nélkül, de annál nagyobb diplomáciai tőkével kikerülő ország éppen immunrendszere évtizedekkel ezelőtti bűnös és tudatos kikapcsolásának áldozatává válik. A radikalizálódás önmagában talán mérsékeltnek tűnő veszélyén túl a svéd társadalomnak egyfajta önmagával szembeni meghasonulással kell szembesülnie. Valami olyasmivel, mint amilyennel a megcsalatásáról utolsóként értesülő férj vagy feleség. Vagy a jótett helyébe jót várj elvet egész élete központjába állító ember, aki rájön, hogy már régóta visszaélnek szélesre tárt jóindulatával. Vagy egészen egyszerűen csak azzal, hogy az anyagi jólét mákonyával való elaltatással igazából gondolkodó emberi minőségét becsülték mérhetetlenül alá.

A második világháború alatt jelent meg a besúgás elleni, a titoktartást, szolidaritást erősítő kampány részeként a svéd kettős beszédet legszemléletesebben kifejező legendás plakát. Egy svéd nemzeti színekbe, kék-sárgába öltöztetett tigris, alatta a felirat: En svensk tiger. Azaz: egy svéd tigris. De ugyanúgy: egy svéd hallgat. Csak hangsúlyozás kérdése az egész.

Az újabb, immár aktualizált „dupla fenekű” üzenet kiagyalásának ideje visszavonhatatlanul elérkezett.