Miért az RMDSZ-t szorongatja leginkább az adóprés a kormánypártok közül?

A szövetség balszerencséjére tavaly olyan kormánykoalíciónak lett a tagja, amelynek a döntései teljes mértékben szembemennek az RMDSZ vállalásaival. Az Ilie Bolojan vezette kormány sorra foganatosította a megszorító intézkedéseket, kezdve az áfaemeléstől egészen a helyi adók növeléséig. Márpedig ezek a lépések kivétel nélkül arról szólnak, hogy az uniós szinten rekordmagasra, 9,3 százalékra hízott költségvetési hiány lefaragását célzó intézkedéseknek a terhe kizárólag az emberek vállát nyomja, miközben az állam nem veszi ki a részét a közteherviselésből. Részben a román kormánypártok közötti nézetkülönbségek, részben a nagykoalíció impotenciája, részben pedig külső tényezők – elsősorban az alkotmánybíróság packázása – miatt váratnak magukra olyan strukturális reformok, mint például a különleges nyugdíjrendszer felszámolása.

Ami újabb okot szolgáltat arra, hogy fokozza az igazságtalanság és méltánytalanság miatti elkeseredettséget, hiszen az emberek azt látják, hogy velük fizettetik meg a korábbi kormányok rossz döntéseinek árát, miközben az állami privilégiumokat élvező kivételezettek kategóriái köszönik, jól vannak. Mindezt pedig tetézte az üzemanyagok és az elektromos energia árának felsrófolása is, ami hozzájárul az áltlános drágulási hullám fenntartásához, na és persze a társadalmi elégedetlenség fokozásához.

Ebben a krízishelyzetben az alakulat reakciója és kommunikációja felemás, hiszen miközben a szövetség elnöke megkövette az embereket az adóemelésekért, az RMDSZ önkormányzati vezetőinek, politikusainak jelentős része – tisztelet a kivételnek – nem magyarázta el érthetően a lakosságnak, mekkora szerepe volt a kormánynak a helyi adók emelésében (tetemes), és ezen túlmenően az adott település mekkora szorzóval járult még hozzá a közterhek növeléséhez a törvény szabta korlátokon belül. Mert bizony szép számmal akadtak önkormányzatok, amelyek az adóemelésről kormányzati szinten hozott, majd a parlament által is elfogadott rendelkezésre rátettek egy lapáttal, és kihasználták az alkalmat, hogy a lehető legnagyobb többletbevételre tegyenek szert. Viszont kormányzati szereplőként az RMDSZ így is, úgy is kényes helyzetben van, és a koalíció többi alakulatához hasonlóan nem határolódhat el a Bukarestben született döntésektől.

Apropó, kommunikáció: a jelenlegi helyzetben nem túl szerencsés a magyarországi és a romániai ellenzéket okolni az adóemelések miatt kialakult hangulatért. Még akkor is, ha vitathatatlan, hogy például a Tisza Párt számos aktivistája, szimpatizánsa markánsan kiveszi a részét abból, hogy az RMDSZ elleni kiállásra buzdítsa a székelyföldi, erdélyi magyarokat, akiket másrészt a magyarországi választások tekintetében arra hivatkozva intenek távolmaradásra, hogy nem ott adóznak és élnek. (Ha már beleszólás). Ami pedig az AUR-t illeti: Csíkszeredában nem Simion pártja hívta ugyan utcára a székelyeket, viszont kapitális hiba volt hangszórót adni a szélsőségesen nacionalista párt megyei elnökének kezébe az adóemelés elleni tüntetésen.

És itt álljunk meg egy szóra, mert beszédes a kisebbik erdélyi magyar párt viszonyulása, pontosabban megosztottsága a kérdésben. Miközben az EMSZ számos területi képviselője az RMDSZ ellenzékbe vonulását, Kelemen Hunor lemondását követeli, sőt az alakulat második embere egyszerűen hallani sem akar a szövetségről (lásd Csomortányi István „Soha többé RMDSZ-t” jelszóval ellátott kampányáról), az EMSZ elnöke, az RMDSZ-szel kötött választási megállapodás révén újabb parlamenti mandátumhoz jutott Zakariás Zoltán a Krónikának adott interjúban kifejti, hogy a Bolojan-kormánynak nincs alternatívája, a megszorításokra pedig óhatatlanul szükség volt a Ciolacu-kormányok által az utókorra testált deficit lefaragása érdekében. Ez valahogy a PSD „kint is vagyok, bent is vagyok” típusú retorikájára emlékeztet…

Szóval az RMDSZ faképnél hagyhatná a Bolojan-kabinetet, de ezzel még nem oldana meg semmit. A három román párt meglenne a magyar alakulat nélkül is, amelynek azonban végképp semmi ráhatása nem lenne a kormányzati politikára, történetesen azoknak az intézkedéseknek a megsürgetésére, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy lekerüljön a terhek egy része az emberek válláról. Nem beszélve a nyugdíjreform vagy az állami apparátus, a helyi és központi közigazgatás hatékony átszervezéséről. Amire viszont az RMDSZ-nek mindenképp ráhatása van, az az, hogy az önkormányzatok hathatós támogatásban részesítsék azokat, akiket a legnagyobb mértékben sújt a megszorító intézkedések, a drágulások és az adóemelések együttes hatása. Meg kell találni a módját – és természetesen a forrásokat – az alacsony jövedelműek, a rászorulók, a fogyatékkal élők felkarolásának, hiszen ők az eddigi kedvezmények eltörlése miatt többszörösen is hátrányos helyzetbe kerültek.

A mostani szorongatott helyzetben az RMDSZ akkor követné el a legnagyobb hibát, ha úgy viselkedne, mint a PSD, amely kormányzati pozícióban a nevét adja a döntésekhez, kifelé pedig gyakorlatilag elhatárolódik azoktól. Ez nem megoldás, érdekvédelmi szervezetként az RMDSZ-nek a sajátos kisebbségi politizáláson túlmenően proaktívan kell kezdeményeznie olyan lépéseket, kormányzati döntéseket, amelyek elősegítik a magyarlakta vidékek gazdasági fejlődését, az emberek életszínvonalának emelését. És ebbe beletartozik az a friss javaslat is, amelyben az alakulat a helyi adók felülvizsgálatát kezdeményezi a kormánynál.