Vértesaljai reformátusok a reformáció genfi emlékműve előtt
Fotó: Genfi Református Egyházközség
A reformáció genfi emlékművétől egy kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkodó és misszió. Beszélgetésünk során szó esett a genfi közösség múltjáról és jelenéről, de a svájci magyar reformátusokról is.
2026. január 31., 10:022026. január 31., 10:02
– Mióta vagy a genfi gyülekezet lelkésze? Hogyan kerültél a svájci városba?
– Tavaly szeptember elején érkeztem Genfbe, és azóta a helyi magyar református gyülekezetben végzem szolgálatomat. Lelkipásztori hivatásom mellett a genfi egyetemen folytatok teológiai tanulmányokat. Az oktatás túlnyomórészt francia nyelven zajlik, bár vannak angol kurzusok is, ami kihívást, ugyanakkor izgalmas lehetőséget is jelent a nyelvi és szakmai fejlődés tekintetében. Genfbe kerülésem Visky Béla kolozsvári teológiai tanárnak köszönhető, aki maga is ösztöndíjasként szolgált a gyülekezetben, és mindmáig élő kapcsolatot ápol a gondnokkal, Teleki Gáborral.
– Mi ösztönzött arra, hogy külföldi szolgálatot vállalj? Feltétel volt-e az idegen nyelv ismerete?
– Amíg a professzor nem keresett meg a lehetőséggel, sosem gondoltam volna, hogy valaha külföldön szolgálhatnék. Sokat imádkoztam, mérlegeltem, de végül igent mondtam. Ma már állíthatom: jól döntöttem. E szolgálat nem csupán szakmai tapasztalat, hanem lelki gazdagodás is. Erdélyi magyarként különleges élmény látni, hogyan élnek diaszpórában a magyarok, milyen a hitéletük, lelkiségük, és miként kapcsolódnak az egyházhoz. A francia nyelv ismerete elengedhetetlen volt: az egyetem órái és a mindennapi élet kihívásai egyaránt megkövetelik, hogy az ember elsajátítsa a nyelvet.
– Mennyire sikerült megismerni a várost, az embereket?
– Folyamatosan fedezem fel Genfet, és minden sétával egyre jobban beleszeretek a hangulatába.
Az emberek barátságosak, nyitottak, érdeklődők. A Genfi Magyar Kulturális Központ révén könnyen kapcsolatba kerülhetek a városban élő magyarokkal, részt vehetek közös programokon, kulturális eseményeken, szórakoztató rendezvényeken. Ezek az alkalmak sok értékes emberrel hoztak össze. Lehetőségem nyílik arra is, hogy beszéljek nekik az istentiszteleti alkalmakról, bibliaórákról.
Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál a genfi református gyülekezetben
Fotó: Genfi Református Egyházközség
– Mikor, hogyan alakult Genfben a református közösség?
– A 16. század óta állandóan tanultak magyar diákok – köztük teológiai hallgatók is – a svájci egyetemeken. Az 1559-ben Kálvin János által alapított Genfi Akadémia – mely később átalakult a város egyetemévé – volt a leghíresebb a helvét egyetemek közül. Eleinte a magyar teológusok a szállásukon gyűjtötték össze magyar diáktársaikat és ott tartották meg anyanyelvükön az istentiszteleteket is. A második világháború következtében Genfben a magyar nyelvű istentiszteletek és hívek száma megszaporodott, ezért a helyi protestáns egyháztól kölcsönkapott helyiségekben tartották meg az alkalmakat.
A 19. században Genfben alakult meg a Vöröskereszt, ezt követően több nemzetközi szervezet is ezt a várost választotta székhelyéül, számuk a második világháború után erősen megnövekedett. Így került sor arra, hogy az 1953-ban létrejött Lutheránus Világszövetség Teológiai Osztályának első igazgatója, Vajta Vilmos, többször tartott magyar nyelvű istentiszteletet a városban.
Ekkor került Genfbe Segesváry Viktor református lelkész, aki magyar istentiszteleteket tartott.
1957-ben a Svájci Református Egyházak Segélyszervezete támogatásával Krüzsely József református lelkész kezdhette el rendszeres szolgálatát Genfben, Lausanne-ban és Bernben.
Nyugdíjba menetelével a Svájci Református Egyház nem vállalta egy újabb lelkész fizetését.
Ekkor Tóth János egyetemi tanár kezdeményezésére egy kibővített presbitérium próbálta meg a gyülekezet életben tartását.
Felkérték a Genfben élő és nemzetközi szervezeteknél dolgozó vagy már nyugdíjban lévő protestáns lelkészeket, hogy lehetőségeik szerint vállalják a szolgálatot.
Így folytatódtak a genfi magyar protestáns istentiszteletek Harmati Béla, Pósfay György, valamint Vargha Sándor nyugalmazott evangélikus lelkész segítségével, akik a Lutheránus Világszövetség munkatársai voltak.
Csatlakozott hozzájuk nyugdíjba menetele után Kupa László református lelkész, valamint magyar édesanyától Erdélyben született Riedel Róbert svájci református lelkész is.
Istentiszteleten a német-svájci gyülekezeti ház nagytermében
Fotó: Genfi Református Egyházközség
– Hány lelket számlál a gyülekezet?
– Nehezen meghatározható. Körülbelül száz fő szerepel a gyülekezet címlistáján, aki rendszeresen kap értesítést az alkalmakról. Előfordul, hogy Lausanne-ból is érkeznek látogatók, noha ott szintén működik magyar gyülekezet, így a közösség nemcsak helyi, hanem regionális jellegű is.
– A város Európa egyik diplomáciai székhelye, rengeteg diplomata, gyakornok dolgozik hosszabb-rövidebb ideig Genfben, köztük magyarok is. van-e az egyháznak kapcsolata velük? Látogatják-e az istentiszteleteket?
– Előfordul, hogy magyar diplomaták vagy nemzetközi szervezeteknél dolgozó munkatársak ellátogatnak istentiszteleteinkre, bár ez nem rendszeres. Volt rá példa, hogy egyik gyülekezeti tagunk az ENSZ-nél dolgozott, majd nyugdíjba vonulása után hazaköltözött Magyarországra.
– Hol tartjátok az istentiszteleti alkalmakat? Fent tudja-e tartani magát a református közösség? Honnan származik bevétel? Ki biztosítja a lelkipásztor szállását, fizetését?
– A gyülekezet havonta két istentiszteletet tart. A hónap második vasárnapján a Rue Sénebier 8. szám alatti német–svájci gyülekezeti ház nagytermében, a negyedik vasárnap pedig úrvacsorás istentiszteletet a St. Léger-kápolnában, amelyet szeretetvendégség követ. Az alkalmak 11 órakor kezdődnek. A Bethlen–Claparède Ösztöndíj Alapítvány biztosítja, hogy évente egy magyar lelkész vagy teológus hallgató Genfben tanulhasson és a gyülekezetben szolgálhasson. 2006 óta ösztöndíjas lelkipásztorok végzik a szolgálatot.
– Milyen szolgálatokat végzel?
– A genfi gyülekezet mellett a baseli magyar gyülekezetben is szolgálok, mivel ott jelenleg nincs állandó lelkész. A két helyszín alkalmai nem ütköznek, így lehetőségem van mindkét közösséget rendszeresen látogatni. A baseli istentiszteletek helyszíne a Münster püspöki terme, és ott valamivel népesebb a gyülekezet, mint Genfben.
– Inkább lelki otthonként, kulturális közösségként vagy missziós térként működik a gyülekezet?
– Noha a rendszeresen jelen lévő „keménymag” mindössze néhány főből áll, a közösség tagjai komolyan veszik a gyülekezeti életet, és erős bennük az igény arra, hogy anyanyelvükön hallgassák az igét.
Fontos jelen lenni minden olyan eseményen, ahol magyarok gyűlnek össze, mert ott lehetőség nyílik arra, hogy kapcsolatok alakuljanak azokkal az emberekkel, akik még nem értesültek arról, hogy Genfben vannak magyar nyelvű istentiszteletek.
Északpesti református vendégcsoport a genfi magyar közösség istentiszteletén
Fotó: Genfi Református Egyházközség
– A városban katolikus magyar közösség is él. Milyen a kapcsolat velük?
– Rendszeres együttműködés nem alakult ki, de hagyomány, hogy az 1848-as és 1956-os megemlékezések alkalmával ökumenikus istentiszteletet tartunk a katolikus közösséggel közösen. Ezek az alkalmak mindig ünnepélyesek, sokan megjelennek, és a közös emlékezés méltó keretet biztosít a hősök tiszteletére.
– Hány svájci városban van még református közösség? Melyik a legnagyobb?
– Svájcban nyolc városban működik magyar református vagy protestáns közösség: Badenben, Baselben, Bernben, Luzernben, St. Gallenben, Zürichben, Lausanne-ban és Genfben. A gyakorlatban Zürich magyar református közössége számít az egyik legjelentősebbnek, mivel itt él a legnagyobb magyar diaszpóra, és a közösség több rendszeres istentiszteletet és közösségi alkalmat szervez.
Hozzájuk csatlakoznak diákok és munkavállalók is, akiket közös vágy köt össze: anyanyelven hallgatni az igét és magyar közösséghez tartozni.
– Hány gyülekezetben van állandó lelkipásztor? Tartod-e kapcsolatot?
– Baselben és Genfben én szolgálok, míg a többi magyar gyülekezetben állandó lelkészek látják el a szolgálatot. Érdekességként megemlíteném, hogy mindannyian lelkésznők. Bár eddig még nem volt alkalmam személyesen találkozni velük, a lausanne-i lelkésznővel, Luczky Rékával már beszéltem telefonon, és meghívott, hogy szolgáljak a lausanne-i gyülekezetben, amit természetesen örömmel elfogadtam.
A St. Leger-kápolna. Minden negyedik vasárnap itt tartják az úrvacsorás istentiszteletet a genfi magyar gyülekezetnek
Fotó: Genfi Református Egyházközség
– Van-e különbség az erdélyi és a nyugat-európai hívők hitmegélésében?
– Személyes tapasztalatom szerint létezik bizonyos különbség az erdélyi és a nyugat-európai hívők hitmegélésében.
A nem magyarokról egy példát leszámítva mást nem tudok mondani. A reformáció alkalmából a Szent Péter-katedrálisban került sor egy rendhagyó istentiszteletre, ahol a genfi protestáns felekezetek mindegyike képviseltette magát különböző nemzetek és felekezetek részvételével. Mi magyarok is ott lehettünk, és számomra is adódott lehetőség a szolgálatra. Ott szembesültem azzal, hogy néha szabadabban értelmeznek dolgokat, és volt, amit furcsálltam is, de mindenképpen értékes tapasztalat volt.
Erdélyből indulva még fagyos levegő kísért, Svájcban viszont magnóliák, pálmák és havas hegycsúcsok fogadtak. Genf, Bern és Montreux bebizonyította: az alpesi ország tele van meglepetésekkel – még januárban is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Nem csak a román társadalom, hanem az erdélyi magyarság egy része is elégedetlen az RMDSZ támogatását is élvező kormány munkájával, egyre többen bírálják a megszorító intézkedéseket. Zakariás Zoltánt, az Erdélyi Magyar Szövetség elnökét kérdeztük.
Az európai nemzetek lélekszáma évről évre csökken, a népességfogyás jelensége alól nem kivétel a magyarság sem. Lengyelné Püsök Sarolta református lelkésszel, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem docensével készült interjúnkban a kiváltó okokat vettük számba.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Kevés olyan ember van, akinek életútja ennyire szervesen fonódik össze Erdély kultúrájával, közéletének kihívásaival, az orvoslás és a pedagógia szolgálatával. Ábrám Zoltán története a hivatás, a hit és a közösség, a makacs kitartás és a csendes csel
Gyermekként még a nagymama kötényében prédikált, ma már református lelkipásztorként és teológiai tanárként szolgál. Éles Éva számára a hit nemcsak tan, hanem életforma: a szolgálat, az oktatás és a család szeretetében válik teljessé.
Mi tart életben egy ifjúsági konferenciát egy évszázadon át? Hogyan tud a hagyomány megújulni? A konferencia múltjáról, céljairól és különleges légköréről Magyari Zita Emese, az ODFIE elnöke, és Széles László teológus, a rendezvény főszervezője mesélt.
Évek óta dúl a háború Ukrajnában, amely a viszonylagos nyugalomban élő Kárpátalját is érinti. A térségben élő magyar közösség mindennapjait a bizonytalanság, ugyanakkor a helytállás is jellemzi. A Kárpátalja című hetilap főszerkesztőjét kérdeztük.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!