Technológiai szakadék szélén: miért marad le Románia a 21. század versenyében?

Figyeljük meg: nem a „fejlett országok” kifejezést használtam. Mert a technológiai versenyben nemcsak a fejlett államok vesznek részt, hanem olyan országok is, amelyek inkább feltörekvő gazdaságokkal rendelkeznek.

Éppen ezért Romániának le kell számolnia egy jelentős előítélettel. A jövő technológiáiba való befektetés nem kizárólag a fejlett országok kiváltsága. A technológiai beruházások a jövőképről, a célokról és a prioritásokról szólnak. A döntések pedig különösen nehezek ott, ahol még mindig léteznek hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, és a közszolgáltatások is fejletlenek.

A prioritások dilemmája azonban Európát is érinti. Angela Merkel egykori német kancellár arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unió a világ népességének 7 százalékát adja, a globális GDP 25 százalékát termeli meg, miközben a világ szociális kiadásainak 50 százalékát viseli. A demográfiai folyamatok azonban ezt egyre kevésbé teszik fenntarthatóvá.

Ide sorolhatók az Egyesült Államok, de Kína és India is, ahol a társadalmi polarizáció ma is jelentős.

A világ leginnovatívabb országait rangsoroló egyik lista kapcsán a The Economist két figyelemre méltó tendenciára mutatott rá: egyrészt arra, hogy Németország kiesett a legjobb tíz közül, másrészt arra, hogy Kína a top 10-ben való jelenlétével messze túllépett a „feltörekvő ország” státuszán. Azok az államok, amelyek egy főre jutó GDP-je Kínáéval összevethető, rendszerint csupán az 50–60. hely környékén szerepelnek az innovációs rangsorokban.

Az egy főre jutó GDP-jük által sugallt helyzetüket túlszárnyaló országok között említik Indiát és Vietnamot is. Ne feledjük: miközben minden tekintet Kínára irányul, India is figyelemre méltó eredményeket ért el – űreszközei eljutottak a Holdra és a Mars körüli pályára is. Újabban pedig célul tűzte ki, hogy 2032-re felzárkózik a világ vezető chipgyártóihoz. Mexikó szintén grandiózus tervet dédelget: két éven belül Latin-Amerika legerősebb szuperszámítógépét kívánja megépíteni, mintegy 280 millió eurós beruházással.

Európa gazdasága lemaradásban van

Az, hogy ezek a feltörekvő országok a szociális ellátások forráshiánya ellenére hatalmas összegeket fordítanak technológiai fejlesztésre, azt mutatja, hogy döntéseik egyáltalán nem voltak könnyűek – viszont hosszú távon rendkívül fontosnak és sürgetőnek tartották őket. Egy ország jövőbeli jóléte, s ezáltal polgárainak tartós jóléte kizárólag gazdasági versenyképességének megerősítéséből fakadhat. A 21. században ez pedig nem képzelhető el tömeges innováció és technológiai beruházások nélkül.

Mario Draghi 2024-es, uniós versenyképességről szóló jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy – az IT-szektort leszámítva – az Európai Unió gazdasági növekedése az elmúlt húsz évben lényegében megegyezett az Egyesült Államokéval. Egy, a Financial Times-ban megjelent elemzés így fogalmazott: „Draghi megértett valami alapvetőt: az amerikai gazdaság nem azért virágzott fel, mert több házat építettek, hanem mert – Nagy-Britanniától és az EU-tól eltérően – robbanásszerűen fejlődő technológiai szektora volt. Ez ösztönző közeget teremtett az új ötleteknek és technológiáknak, miközben mi messze lemaradtunk. Egy ilyen elvekre épülő növekedési stratégia gyökeresen eltérne attól, amit eddig tettünk, mert a „hogyan legyen több növekedés?” kérdése egyenértékűvé válna azzal, hogy „hogyan teremtsünk több új ötletet?””

egy idő után nem lesz képes fenntartani jelenlegi szociális védelmi szintjét. Ezek az elkövetkező években törvényszerűen romlani fognak, mivel az európai szociális rendszer nem az elöregedő társadalom demográfiai „időzített bombájára” lett szabva. Romániában ez a veszély még súlyosabban jelentkezik.

A beruházások minőségének javítása és a magas hozzáadott értéket képviselő csúcstechnológiai ágazatok előnyben részesítése elengedhetetlen volna a román gazdaságpolitika valódi újraindításához.

• Hiába büszkélkedik Románia azzal, hogy a közberuházások aránya rekordmagasságban, a GDP 8 százalékán áll az EU-n belül: az ezekből fakadó gazdaságélénkítő hatás és a megtermelt hozzáadott érték rendkívül szerény.

• Ionuț Dumitru közgazdász megjegyzése szerint minden egyes befektetett lej kevesebb mint egy lej gazdasági értéket generált.

• Vagyis számos beruházás pusztán látszatprojekt volt, valódi gazdasági hatás nélkül – ez pedig elpazarolt erőforrásokat és további lemaradást jelent azokhoz az országokhoz képest, amelyek beruházásaikat valóban a jövő ágazataira összpontosítják.

Sokan feltehetik a kérdést: mi köze lehet az államnak a technológiai innováció felgyorsításához? A válasz: rendkívül sok.

Az EU-ban utolsó helyre szorult Románia az innováció terén

A technológiai kiválósági központok sok esetben állami támogatást igényelnek, különösen azokban az országokban, ahol a magánszektor nem kellően erős vagy ambiciózus. A kérdés így hangzik: miért ne tűzhetne ki Románia is ilyen célokat? Különösen ebben az időszakban, amikor a technológiai forradalom páratlan lehetőségeket teremt. Ukrajna ennek kézzelfogható bizonyítéka.

Egy, az EU bármely tagállamánál szegényebb ország képes volt maximálisan kiaknázni magasan képzett humán erőforrásait, és versenyre kelni – sőt, olykor felül is múlni – jóval fejlettebb gazdaságok katonai technológiáját. Ma Ukrajna már tudásexportőr a nyugati piacokon, Romániában is, például a dróntechnológia terén.

A harctéri hatékonysághoz ma már nem feltétlenül szükséges százmillió dolláros vadászgépeket építeni. A néhány száz dollárba kerülő drónok tömeggyártása jelenti a siker kulcsát. A valóság azt mutatja, hogy ilyen termékek előállítása jóval kevésbé fejlett országok számára is elérhető, mint Irán vagy Törökország. Mi akadályozza Romániát abban, hogy saját, stabil dróngyártást építsen ki, miközben kiváló repülőmérnököket exportál, ám drágán importálja a megfelelő technológiát?

Az Endurosat jelenleg Európa egyik leggyorsabban növekvő műholdgyártó vállalata, irodákkal Bulgáriában, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban, több mint 350 ügyféllel világszerte. Sikertörténete neves intézményi befektetőket is vonzott, köztük a világhírű Founders Fundot, amely 43 millió eurót fektetett a cégbe.

Az, hogy Románia nem nagy ország, vagy nem rendelkezik kellően fejlett gazdasággal, többé nem lehet mentség az innováció iránti érdeklődés hiányára.

az innovációs index mindössze az uniós átlag 37,7 százaléka, míg a közvetlen fölötte álló Bulgáriáé 45,8 százalék.

Az alapvető kérdés tehát az, miként tudja Románia biztosítani, hogy ne maradjon le a technológiai forradalmak századában, vagyis hogyan indítja újra gazdasági növekedésének motorjait. Ma az ország egyszerre hatalmas technológiaimportőr keletről és nyugatról, ugyanakkor jelentős mértékben exportálja saját szellemi tőkéjét és képzett munkaerejét is.

Ez súlyos anomália, amelyet sürgősen orvosolni kell.

Ne ringassuk magunkat illúziókba: az is „szellemi exportnak” számít, amikor a hazai tudást külföldi cégek hasznosítják. Az ötletek felskálázását ezek a vállalatok végzik, és a technológiai megoldások szellemi tulajdonjoga is náluk marad.

Mivel a romániai magánszektor egyelőre meglehetősen bátortalan a kutatás támogatásában és a kiváló technológiai ötletek ipari méretű megvalósításában, költségvetési forrásokat és intézményi megoldásokat kell találni ahhoz, hogy Románia gyorsan előre tudjon lépni a csúcstechnológiai ágazatokban.

A katonai szféra – ahol ma jelentős európai és nemzeti források állnak rendelkezésre – megfelelő kiindulópont lehetne. Legalábbis különös, hogy hajlandóak vagyunk milliárd és milliárd eurót kifizetni haditechnikai importokra, miközben nem fordítunk elegendő pénzt arra, hogy itthon tartsuk a repülőipari vagy informatikai szakembereket. Mi akadályozza meg Romániát abban, hogy létrehozzon egy nemzeti fejlett technológiai központot, amely a jövő technológiáinak legjobb szakértőit tömöríti? Miért nincs stratégiánk a térségből vagy más feltörekvő országokból érkező kiváló elmék bevonzására – miközben láthatóan van stratégiánk a képzetlen munkaerő nagy tömegű betelepítésére?

Természetesen nem lehetünk minden ágazatban kiválók. Ám három-négy stratégiai terület kijelölése már feltételezne egy világos jövőképet arról, milyen technológiai előnyöket kíván Románia kiépíteni a 21. században – akár meglévő hagyományaira építve –, és ehhez megfelelő pénzügyi forrásokat is rendelni kellene.

Ez visszavezet ahhoz, amit korábban is mondtam, s amivel sokakat megbotránkoztattam: az állami kiadások csökkentésének célkitűzése nagy utópia.

Ennek érdekében a költségvetési bevételeket európai szintre kell emelni, a pazarlást és a hatékonysághiányt pedig pénzügyi eszközökkel kell szankcionálni, hogy a krónikusan alulfinanszírozott ágazatok végre megfelelő forrásokhoz juthassanak.

A 21. században a kutatásnak és a technológiai fejlesztésnek kellene állnia a prioritási lista élén.