„Kötéltánc” a világ és Erdély között. Tonk Márton a 25 éves fennállását ünneplő Sapientia küldetéséről

Amikor 2000-ben megalapították az egyetemet, ezt természetesen nem lehetett biztosan tudni, legfeljebb célként lehetett megfogalmazni. Az elmúlt két és fél évtized azonban azt mutatja, hogy a Sapientia fontos, társadalmilag és oktatásilag is jól beágyazott intézménnyé nőtte ki magát. Ma már egy legitim, minden vitán felül álló felsőoktatási intézményről beszélhetünk, amelynek megvan a megbecsültsége szűkebb és tágabb környezetében is.

Tonk Márton: az egyetem elnyerte az erdélyi családok és fiatalok bizalmát

Az is sokat mond, hogy rengeteg végzősünk dolgozik ma már különböző területeken. Ha valaki körbejár Erdélyben, gyakorlatilag nincs olyan szektor – a közoktatástól a gazdasági vállalkozásokon és közintézményeken át az ügyvédi kamarákig vagy a médiáig –, ahol ne találkozna sapientiás végzettekkel. Ez az egyik legerősebb visszacsatolás az egyetem működésére nézve.

Ha röviden kellene összegezni: a Sapientia az elmúlt húsz-huszonöt év egyik sikeres nemzetpolitikai projektje. Mára pedig vitán felül álló felsőoktatási intézménnyé vált Erdélyben, a Kárpát-medencében, Romániában és az európai felsőoktatási térben is. Legalább ennyire fontos, hogy az egyetem elnyerte az erdélyi családok és fiatalok bizalmát.

Tegnap éppen Csíkszeredában volt egy eseményünk a helyi karon, ahol a hallgatókkal beszélgettünk. Az egyik diák azt mondta: a Sapientia egyik legnagyobb ereje a közösségiségében rejlik. Amikor valaki idejön tanulni, egy közösséghez tartozik. Azt is mondta, hogy a tanárai név szerint köszöntik a folyosón – és ez sokat elmond arról, milyen közegben működik az egyetem.

Ennek már van hagyománya – még akkor is, ha „csak” 25 évről beszélünk. Ha egy SWOT-analízisben kellene felsorolni az egyetem erősségeit, ezek biztosan az első helyek egyikén szerepelnének.

korábban írtuk

Bolyai-ház-vásárlás, doktori képzés, jubileumi programok: mérföldkőhöz érkezett a 25 éves Sapientia EMTE

Új fejlesztésekről számoltak be az idén 25 éves Sapientia vezetői: doktori képzés indul, ingatlanberuházások zajlanak, az egyetem aktív szereplője a nemzetközi kutatásoknak. A terveket Tonk Márton rektor és Farkas Csaba rektorhelyettes ismertette.

– A Sapientia Kárpát-medencei szinten nemzetpolitikai projektnek számít, romániai nézőpontból viszont tulajdonképpen egy kisebbségi egyetemről beszélünk. Mégis azt látjuk, hogy az intézmény nagyon erősen jelen van a nemzetközi térben is: Erasmus-programokban, kutatási projektekben, különböző együttműködésekben. Hogyan lehet egyensúlyt teremteni e két szerep között? Hiszen a kisebbségi jelleg akár hátrányt is jelenthetne.

– Ez nagyon jó kérdés. Erre szoktam azt mondani – a kollégáim már jól ismerik ezt a megfogalmazást –, hogy a Sapientiának tulajdonképpen egyfajta kötéltáncot kell járnia a misszióját illetően. Több olyan feladatnak kell egyszerre megfelelnünk, amelyek között nem mindig egyszerű megtalálni az egyensúlyt.

Ugyanakkor ott van az egyetem közösségi missziója is: nemcsak oktatási és kutatási feladatokat látunk el, hanem érzékenynek kell lennünk az erdélyi régiók igényeire és kihívásaira is. Talán úgy tudnám egyszerűen megfogalmazni – és nem pejoratív értelemben mondom –, hogy az erdélyi magyar ügyeinkben megengedhetjük magunknak, hogy idézőjelben „provinciálisak” legyünk. Ez a dolgunk: ezekben a kérdésekben katalizátor szerepet kell betöltenünk. Az oktatás és a tudományos kutatás területén viszont ezt nem engedhetjük meg magunknak, ott a nemzetközi mérce számít. Ha egy egyetem nincs jelen a nemzetközi térben, a versenyképességéből is veszít.

Nemzetközi tudományos tér, közösségi szerep

A kihívás tehát az, hogy e kettő között megtaláljuk az egyensúlyt. Ebben fontos szerepe van annak, milyen belső szakpolitikákat alakít ki az egyetem. Mi igyekeztünk úgy rendezni a működésünket, hogy mindkét elvárásnak megfeleljünk. A visszajelzések alapján úgy látjuk, hogy ezen az úton haladunk. Romániában minden évben elkészül a metaranking universitar, amely a romániai egyetemeket a nagy nemzetközi rangsorok – például a Times Higher Education vagy a QS – adatai alapján rangsorolja. Ebben jelenleg a 18. helyet foglaljuk el a mintegy 80–90 egyetem közül, több nagy múltú állami intézményt is megelőzve.

Emellett egyre több nemzetközi publikációnk jelenik meg.

Ha pedig hozzávesszük az egyetemi konzorciumunkat – a Sapientiát, a Partiumi Keresztény Egyetemet és a Protestáns Teológiai Intézetet –, akkor már mintegy 3500 hallgatóról beszélünk, ami nagyjából a Romániában magyar nyelven tanuló diákok egyharmada. Összességében tehát valóban kihívás egyszerre megfelelni ezeknek az elvárásoknak, de az egyetem stratégiája arra irányul, hogy egyszerre legyen jelen a nemzetközi tudományos térben, és közben betöltse a közösségi szerepét is.

– A Sapientia nemcsak Kolozsváron van jelen, hanem más városokban is erős központokat épített ki – például Csíkszeredában. Hogyan sikerült ezt elérni?

– Ez már a 2000-es évek elején, az egyetem alapításakor tudatos cél volt. Ha megnézzük a 2000-ben készült megvalósíthatósági tanulmányt, abban világosan szerepel: az volt a cél, hogy Erdély legnagyobb magyarlakta megyéinek központjaiban jöjjenek létre az egyetemi hálózat erős pillérei. Ennek két fontos oka volt.

Az elmúlt 25 év ezt visszaigazolta. Az, hogy ezekben a városokban a Sapientia karai erős jelenléttel bírnak, azt mutatja, hogy valódi igény volt rájuk. Fontos elv volt az is, hogy lehetőleg ne „importált” emberekre építsünk, hanem arra, amiben az adott régió erős: a helyi szaktudásra, kompetenciákra. Így tud kialakulni egy oda-vissza ható kapcsolat az egyetem és a régió között. Ma már elmondható, hogy a négy nagy magyarlakta megyében – Maros, Hargita, Kovászna és Kolozs – működik a Sapientia egy-egy kara vagy központja. Ha ehhez hozzávesszük a Partiumi Keresztény Egyetemet is a konzorciumon keresztül, akkor Bihar megye, a Partium is bekapcsolódik ebbe a hálózatba.

Így tud valóban hatni a környezetére. Csíkszereda jó példa erre: korábban nem volt egyetemi város, ma viszont már nehezen képzelhető el a város a Sapientia nélkül. Huszonöt év nem hosszú idő, de ahhoz elég volt, hogy az egyetem gyökeret verjen, és látható folyamatokat indítson el a városban és a régióban.

Hargita és Kovászna megyében az elmúlt években jelentős sportfejlesztések történtek, és a régióból érkezett az igény, hogy szükség lenne olyan szakemberekre, akik ezt a területet szakmailag is támogatni tudják. Megvizsgáltuk, és úgy láttuk, hogy van rá kereslet, ezért elindítottuk a képzést. Vannak ugyanakkor olyan szakjaink is, amelyeket kifejezetten nemzetpolitikai jelentőségűnek tekintünk. Például Csíkszeredában húsz éve képezünk magyarul tudó román szakos tanárokat, hogy a magyar iskolákban olyanok tanítsák a román nyelvet, akik beszélik is a diákok nyelvét. Ma már ezek a végzettek számos iskolában jelen vannak.

Ezért szoktam azt mondani, hogy ezek a képzések többek egyszerű szakoknál. Egy egyetem feladata nemcsak az, hogy tudást adjon át, hanem az is, hogy értékeket és felelősséget közvetítsen. Vagyis ne csak a szakmai tudás legyen rendben, hanem a szív is a helyén legyen.

Sok ilyen épületet korábban is renováltak, de nem azzal a szemlélettel, hogy ez a közösség száz évre szóló vagyona. Mi úgy próbálunk hozzányúlni ezekhez, hogy ötven vagy akár száz év múlva is álljanak és működjenek. Ezért valószínűleg gyakran többet költünk rájuk, mint minimálisan szükséges. Lehetne gyorsabban és olcsóbban is felújítani, de nem ez a cél. A cél az, hogy ezek az épületek hosszú távon szolgálják a közösséget. Ebben nagy segítséget jelentett az is, hogy az elmúlt években nagyon erős stratégiai partnerség alakult ki a magyar kormánnyal. Ezek a beruházások javarészt az ő támogatásukkal valósultak meg, de fontos hangsúlyozni, hogy ezeket nem az egyetemnek vagy egy intézménynek biztosították, hanem az erdélyi magyar közösségnek.

Például a Jókai utcai épület esetében az utcafronti és földszinti részek bérbe adhatók, ami segít a benne működő szakkollégiumi és vendégtanári központ fenntartásában.

Érdemes arra is emlékezni, hogy a két világháború között az erdélyi magyar közösség jelentős részben maga tartotta fenn intézményeit. Ma is fontos lenne, hogy a társadalom különböző szereplői – a civil szféra, a gazdasági élet – érzékenyek legyenek erre, és részt vállaljanak benne. Ezért gondolom, hogy ezekkel az ingatlanokkal úgy kell gazdálkodnunk, hogy valamennyire az intézmény alapműködéséhez is hozzájáruljanak.

Nagy biztonság az anyaország támogatása

– Ha már a finanszírozás szóba került: sokszor hallani azt a kérdést, mi történne a Sapientiával, ha megszűnne a magyarországi támogatás. Van ennek realitása?

– Én úgy látom, hogy a Sapientia ma már egy vitán felül álló nemzetpolitikai ügy. Azokkal a számokkal és eredményekkel, amelyekről beszéltünk, ez nem lehet pártpolitikai kérdés. A magyar állam az elmúlt húsz-huszonöt évben az egyetem egyik legfontosabb stratégiai partnere volt. Tulajdonképpen azt is el lehet mondani, hogy bár Romániában jogilag magánegyetemként működünk, a magyar állam szempontjából gyakorlatilag egy állami egyetemnek tekinthetők vagyunk.

Ezért nem gondolom, hogy az egyetem léte veszélybe kerülne.

– Zárásként egy személyesebb kérdés: sok fejlesztésről beszéltünk – doktori iskola, új képzések, a sepsiszentgyörgyi kampusz építése. Van olyan terv vagy megvalósítás, amely különösen közel áll Önhöz?

– Nehéz lenne rangsort felállítani. Közel húsz éve, 2006 óta dolgozom az egyetemen, és ezalatt nagyon erős kötődés alakult ki bennem az intézményhez. Volt idő, amikor a kolozsvári kar dékánjaként dolgoztam – azt a kart egy kicsit a „gyerekemnek” is érzem.

Talán ezért sem tudok egyetlen projektet kiemelni. De például amikor végigsétálok a Bocskai-ház előtt, és látom, hogy megújult, és újra a közösségé lett, az nagyon erős élmény. Az ember ilyenkor azt reméli, hogy hamarosan könyvbemutatók, felolvasóestek, rendezvények töltik majd meg élettel az épületet – mert végső soron ezért dolgozunk.

korábban írtuk

A magyar kormány stratégiai partnerének tekinti a Sapientia egyetemet

Újabb rektori mandátumát kezdheti el a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem élén Tonk Márton egyetemi tanár. Az egyetemi oktatóval a magyar állam által támogatott erdélyi magyar felsőoktatási intézmény eredményeiről és a kihívásokról beszélgettünk.