Minden ötödik 10–14 éves európai gyerek energiaitalt reggelizik, a „nagyfogyasztók” havonta hétliternyit is megisznak a nagy dobozokban árult, üdítőitalnak látszó koffeinbombákból. Több európai kormány a forgalmazás korlátozására készül.
A tyúkoltás egyszerű feladat. Inkább a meggyőzés nehéz, mert olyat is hallottam, hogy oltás után megállnak növésben, felére csökken a tojás, vagy éppenséggel minden állat elpusztul. De lássuk csak milyen betegség a baromfipestis, ami ellen oltani kell.
Ballagások és osztálytalálkozók hónapja volt a június: én iskolám, köszönöm most néked, és ballag már, és a búcsúzónak minden emlék drága. A tabló alján a kissé fenyegetően hangzó: találkozunk tíz év múlva, amiről azt hisszük, elérhetetlenül messze van.
Isten a kegyelem helyszíneit alapítja meg, hogy felszámolja az emberiséggel egyidős intézményt: a vérbosszú szokását. A vérbosszú logikája a szemet szemért, fogat fogért, életet életért elv.
Több okból választottam a lovak fertőző kevésvérűségét témául. A legaktuálisabb ezek közül az, hogy nem kizárt: Romániából vándorolt át ez a közel kétszáz éve ismert betegség a szomszédos Magyarországra, oda ahol eddig soha sem öltött járványos jelleget.
„Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető” (1Kor 9,24–27)
Mennyi csoda tárul elénk, ahogy a Nap magasabban jár, beragyogva az életünket. Hiányoltuk a fényt, a zöldülő természetet, a Kikeletet. Hogy újjászülessünk, érzésben, gondolatban, tettekben. Áldás a négy évszak.
Este van, este van, kiki nyugalomban, örülök, hogy végre otthon ringatom családom mesével álomba... amikor robban a bomba: – Samu hamarabb vette fel a pizsamáháháját! Samu lett az első. Nem vagyok ehehehelső, nincs rajtam a pihzsamafelső – visít Sára.
Milyen nagyszerű lenne, ha legalább performansz jelleggel kikopna a világból egy csöppnyi kis időre a tárgyiasított testek őrülete, ha mondjuk nem volna nekünk ez a hónapokig tartó riogatás a fürdőruhaszezonnal.
Újra milliók égnek országszerte az iskolai évzárók, a ballagások bűvöletében. A diákévek lezárását ünnepélyessé, emlékezetessé tevő ceremónia, a diákdalok évtizedek múltán is élénken csengenek az emlékezetben – de vajon honnan származnak?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ninót, az aranyszínű cocker spánielt sokkos állapotban hozták haza a Tordai-hasadékból. A gazdi szerint egy kígyóval került konfliktusba, a napsütötte sziklák között. A kígyó hamar elsurrant, csak sötét színét és hirtelen végződő farkát lehetett látni.
Érkezésünkkor, a kora délután még szinte üres a kolozsvári Adrenalin Park. Három órával később, amikor lányom fáradhatatlanul lecsúszik a sodronypályán, már több kisbusz érkezik, jönnek kicsik-nagyok, mászni, ügyességet próbára tenni.
„Mi tehet egy édesanya, ha törődéssel, áldozathozatallal neveli fel gyermekét, és az hálátlanul alig méltatja néhanap egy rövidke telefonhívásra? Tanácsolták, hogy keressem én, hát azt nem, mégiscsak én vagyok az idősebb!”
Közeleg a születés hete meg az anyák napja, legyünk hát magunkhoz kicsit őszinték. Valljuk be, tetszik vagy sem, az anyaság könnyekkel jár. Sőt, ha lenne valahol egy anyakönnyvezető, az anyakönnyi kivonat sok száz vagy inkább sok ezer oldalt tenne ki.
Tudjuk: előbb a munka, aztán a pihenés. Előbb a feladat, aztán a fotel, a kanapé, az ágy, a párna. Vagy akármi más, szigorúan kötelesség után: sport, kultúra, kirándulás. Pár óra vakáció. Lustáknak sok televízió. Lelkeseknek köztéri manifesztáció.
Elfogadta nemrég a francia nemzetgyűlés azt a javaslatot, amely az anorexia elleni küzdelem érdekében megtiltja a túlságosan vékony modellek alkalmazását.
A kutyák és a macskák szájproblémái sokban különböznek, ezért nem tárgyalhatjuk egy kalap alatt őket, és mivel a macska a kisebb, neki adunk elsőbbséget. A macskának, mint kizárólag húsevőnek, félelmetes fogsora van.
Látogatottsági adatok