Az okostelefonok új nemzedékei sok ember számára kitartó tanulást feltételeznek
Fotó: Barabás Ákos
Tanárnő álldogál a fénymásoló mellett. Kezében felmérő, a diákoknak szeretne másolni belőle. Félénken kérdi tőlem, működik-e a gép. Majd bizonytalanul nyomogatja a gombokat: „most légy ügyes, tarts ki még egy kicsit!” A túlhasznált fénymásoló nem hatódik meg, és a beszélgetés sem lep meg. Sokan tartunk az új technológiáktól.
2019. június 03., 10:112019. június 03., 10:11
2019. június 03., 10:122019. június 03., 10:12
A fiatal koromban előszeretettel olvasott tudományos-fantasztikus irodalomban a technológia csúcsát képviselő gépeket emberszabású robotokként képzelték el. Isaac Asimov robotregényeitől egészen a gépfegyveres terminátorokig az írok azt próbálták elővetíteni, milyen konfliktusokat okozhat a túlfejlett technológia az emberiség számára. Bevallom, néha én is figyelmeztetem kollégáimat, hogy ha türelmetlenkednek a túlhasznált fénymásolóval, semmire nem mennek: láttuk filmekben, mit jelent, ha a gépek dühbe gurulnak?
Mi azonban
És próbálunk hatékonyak maradni munkánkban vagy éppen a szeretteinkkel való virtuális kapcsolattartásban. A technológiákkal való kapcsolatunk mai valósága inkább az, hogy képes vagyok-e működtetni az irodába beszerelt új nyomtatót, vagy meg tudom-e fejteni az új televízió menüjét, mielőtt lejár a focimeccs. Képes leszek-e elküldeni a jelentést abban a formában, amiben a főnökök kérték?
Legtöbbször a gépek gyorsabban fejlődnek, mint ahogy azt mi szeretnénk. Olyan világban, ahol a technológiáknak nem értői, hanem jó esetben sikeres felhasználói vagyunk, nem csoda, ha egyesek számára a mikrohullámú sütő képviseli az emberiség ellenségét. Van, aki tudni véli: e sütőkkel próbálják a föld népességének növekedését ellenőrzés alatt tartani titkos és gonosz társaságok, vagy legalábbis ez az elektromos gépezet nagyon káros az egészségünkre.
A technológiák sok mindenben átvették az életünk feletti uralmat. A technológiai fejlődést az eladhatóság tartja mozgásban, és az elterjedő technológiák alkalmazkodásra, tanulásra, életmód-változtatásra kényszerítenek.
aminek a menürendszere még áttekinthető számukra, és alapvetően csak telefonálni lehet vele. A nagyszülők is megtanulják a számítógépes videóhívást használni, ha látni és beszélni akarnak külföldön élő unokáikkal.
Valahányszor a legelterjedtebb grafikai programokat újabb változatra cserélik, és dolgoznom kell vele, mindig dühbe gurulok, mert tehetetlennek érzem magam. Munka helyett keresgélés, ehhez pedig semmi kedvem. De mit tehetek? Az új generációs tévékészülék, a szükséges új technológia mindannyiunk életét fejre állítja, amíg megtanuljuk kezelni. Nem dolgozunk, nem beszélgetünk, nem termelünk, hanem újra tanulunk, és sokszor butának érezzük magunkat. Úgy ugrálunk, ahogy a technológiák vagy legalábbis az azt kifejlesztők diktálják. Hiába tiltakozunk, mert előbb-utóbb beadjuk a derekunkat és megtanuljuk használni az újat.
Idősebb informatikus mesélte, hogy fiatalabb korában addig piszkálgatta új telefonjait, amíg minden titkát megfejtette és megtanulta. Manapság ha új telefon kerül a kezébe, csak arra kíváncsi, hogyan lehet vele telefonálni. A többi időveszteség.
A fiatalok szoktak csodálnivaló nyitottsággal reagálni az új technológiák megjelenésére. Az igazsághoz hozzátartozik:
Rendszerint a szülők, nagyszülők pénzéből vásárolják meg azokat a mobilokat, laptopokat, amelyeket nagyrészt játékra és a kortárs csoporttal való kapcsolattartás céljára használnak. A technológia használata számukra nagyrészt szórakozás, unaloműzés, ezért nem csoda, ha előszeretettel tanulmányozzák működését, és gyakran tökéletesen használják. Ha viszont a tanár olyan feladatot ad, ami ennek használatát feltételezi, hirtelen mindez ismeretlené válik számukra. Jobb, ha nem gondolkodunk túl sokat ezen az ellentmondáson.
Húsz évvel ezelőtt a középkorú és az idősebb generáció önbizalmát még sértette, hogy a közmondással ellentétben ezúttal a csirke tanítja a tyúkot. Furcsa volt annak a nemzedéknek, hogy őket szülőként vagy nagyszülőként unokáiknak kell megtanítaniuk az új technológiák használatára. Ma már beletörődtek ebbe, és abban reménykednek, hogy a mai csirkék türelmes tanáraink lesznek. Ugyanis
A középkorú vagy idősebb nemzedékek tartózkodását a folyamatosan változó technológiával szemben gyakran azzal magyarázzák, hogy számukra túl drága egy olyan gép, amelyet nem tudnak használni. Ők a munkájukat ezek nélkül is el tudják végezni. Úgy érzik, a család tagjaival vonalas telefonon vagy akár levélben is tudnak kapcsolatot tartani. Gyakran bevallják, nincs kedvük annak használatát tanulgatni. Ár, nyereség, tanulás – ezt nem hajlandóak megfizetni.
De ennél többről van szó. Az újgenerációs telefon használata nemcsak azt az időigényes tanulást feltételezi, hogy ha használni akarom, akkor ki kell találnom vagy tankönyvből olvasgatnom, milyen logika szerint programozták a tervezők, miközben azon a területen gyakorlatilag tehetetlen vagyok. Én átlagosan egy hétig próbálkozom, amíg biztonságosan tudom kezelni az új telefontípust. Eközben azzal is tisztában vagyok:
Ilyen körülmények között miért fizessek ötszörös árat az új telefonért, amíg a régi bevált? Ha ez a tehetetlenség a munkámban is akadályoz – például munkahelyi irodai eszközöket, gépeket kell használnom –, akkor különösen kínos az időszakos technológiai tehetetlenségem.
Azt sem kell elfelejteni, hogy a technológiák életmódunkat is átalakítják. Egyre több az ülő munkát végző ember, a mozgáshiány a modern kor krónikus betegségeinek kedvez. A technológia az időbeosztásunkat is diktálja. Mindazon kellemetlenségek mellett, amelyek személyesen érintenek, környezetünket is átalakítja. A technológiák infrastruktúrát feltételeznek: utak, vasutak, elektromos vezetékek és optikai vezetékek, rádióadók és szatellitek hálózzák be világunkat. Mindezeknek helyet kell biztosítani. Környezetünk és az emberek élete már sosem fog arra hasonlítani, ami ezek előtt volt.
Ha túllátunk a technológiák pénzben kifejezett árán és az újdonságok által képviselt anyagi státusán, akkor rálátásunk van arra az összetett és csapdaszerű jellegére, ahogy a folyamatosan változó technológiák átalakítják életünket. Az újakat azok terjesztik el, akiknek az időszakos hatékonyságkiesés is elfogadható. Lehetnek ők az éjszakába nyúlóan a telefonjukat matató fiatalok, akik másnap álomkórosan kóvályognak az iskolában vagy a munkahelyükön, vagy azok a nagyvállalatok, amelyek az újítások árát ügyfeleikkel fizettetik meg. Mindenki más velük próbál lépést tartani. Ha nem tesszük meg, elszigetelődünk, hatékonyságunkat veszítjük, elavulunk.
A lehetőségeink közötti manőverezéshez néha meg kell állni és átgondolni, hogy számunkra mi a fontosabb.
A szerző pszichológus és pszichoterapeuta
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!