
A zenekar népes közönség előtt lépett fel tavaly decemberben a kolozsvári Planetarium kávéházban
Fotó: Serar Szabolcs
Próbál „balesetmentesen” játszadozgatni a Kárpát-medencei és amerikai autentikus népzene műfaja között a Katlan zenekar, amely alig több mint egyéves fennállása alatt már egy lemezre való anyagot állított össze. Miklósi Hunor, a kincses városi együttes hegedűse és Vincze Balázs brácsás, harmonikás, gitáros a tagok népzenével való viszonyáról, az erdélyi fiatalság érdeklődéséről, nyári fellépéseikről beszélt az Erdélyi Naplónak.
2024. július 09., 07:562024. július 09., 07:56
– Tavaly tavasszal debütáltatok Kolozsváron, azóta több fesztiválon, városnapokon is felléptetek. Hogyan éltétek meg az első évet, milyen szépségei és nehézségei voltak ennek az időszaknak?
– Az az igazság, hogy nagyon intenzív éven vagyunk túl. Összeállt egy teljes koncertanyag, amelyből mostanra már lemezanyag lett, és arra várunk, hogy azt is mihamarabb publikálhassuk. Volt pár hónap,
Talán a tény, hogy a Kárpát-medence különböző szegleteiben élünk, picit megnehezítette a próbafolyamatokat, viszont úgy gondoljuk, hogy viszonylag könnyen menedzseltük ezeket is, illetve a térbeli távolságok biztosították a zenekar sokszínűségét is.
– Koncertjeiteken Kárpát-medencei és amerikai autentikus népzenét tártok a közönség elé. Mekkora igény, érdeklődés mutatkozik erre az erdélyi fiatalság körében?
– A Kárpát-medencei népzene közönségét már jól ismerjük, főleg az erdélyi népzenekedvelőket, és jól tudjuk, hogy mindenképp nagy az igény erre a műfajra, illetve elsőre úgy tűnt, hogy velünk is hamar megbarátkozott az itthoni közeg, hiszen már sokunkat ismernek az előző zenekarainkból.
Ilyen szempontból az amerikai népzene is új színfolt, főleg Erdélyben, viszont arra mindenképp törekszünk, hogy „balesetmentesen” játszadozgassunk a műfajok között.
Miklósi Hunorral, az együttes hegedűsével beszélgettünk
Fotó: Serar Szabolcs
– Ti személy szerint miért kötődtök ehhez a műfajhoz, hova vezethető vissza a népzenével való viszonyotok?
– Mindnyájan nagyon fiatalon ismerkedtünk meg a népzenével a lokális környezetünkben. Tudat alatt vált biztossá számunkra, hogy a táncházmozgalom berkein belül érezzük igazán jól magunkat.
Zenekarunk is ebben a közegben született. Másrészt pedig számunkra ez az önkifejezés egyik formája. Az együtt muzsikálás által egymást és önmagunkat is jobban megismerjük.
– A közösségi oldalon megosztott bejegyzésetek alapján hamarosan megjelenik az első lemez.
– Így van, a nyersanyagot már felvettük. Most pedig arra várunk, hogy végleges formában is a kezünkbe kaphassuk. Szeretnénk minél több felületen megjeleníteni, illetve reményeink szerint fizikai formában is elérhető lesz.
Vincze Balázs gitáros, brácsás is beszélt tapasztalatairól, élményeiről
Fotó: Facebook/Katlan
– Idén hol és mikor találkozhat veletek a népzene-kedvelő közönség?
– Próbáltuk úgy betáblázni magunkat, hogy azért a civil szakmánk, egyetemi tanulmányaink se kerüljenek háttérbe, viszont igyekszünk olyan helyekre eljutni, ahol tényleg kíváncsiak ránk.
– Milyen célokat tűztetek ki magatok elé az elkövetkezendő időszakra?
– Elsősorban a lemez véglegesítése a fontos, utána szeretnénk hasonló iramban folytatni a munkát. Kacsingatunk a tengereken túli vidékekre is, azonban erről egyelőre többet nem árulhatunk el.
A Katlan zenekar tagjai:
Dezső Attila – hegedű, mandolin, brácsa
Szabó Bence – hegedű, brácsa
Miklósi Hunor – hegedű
Vincze Balázs – brácsa, harmonika, gitár
Réman Gergő – cimbalom, dob, harmonika
Mohácsy Lőrinc Ágoston – nagybőgő
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!