
A 12 részes Rózsa Sándor magyar tévéfilmsorozat január 12-től, vasárnaponként látható a Dunán
Fotó: Mediaklikk
A Duna 2025-ben több digitálisan felújított magyar klasszikust tűz műsorra, hogy a filmes örökség legjavát új fényben mutathassa be a közönségnek. Elsőként január 12-én Oszter Sándor legendás alakításában a Rózsa Sándor című, 12 részes tévéfilmsorozat restaurált változata tér vissza a képernyőkre, vasárnaponként 19:45-től.
2025. január 12., 09:342025. január 12., 09:34
2025. január 12., 09:362025. január 12., 09:36
Generációk kedvence a Móricz Zsigmond azonos című regénye alapján készült Rózsa Sándor című tévéfilmsorozat, amely a Szeged környéki betyárvilágot idézi meg. A szereposztásában olyan neves színészek tűnnek fel, mint a címszereplőt, Rózsa Sándort, a híres betyárt megformáló, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Oszter Sándor. Cserhalmi György Veszelka Imre szerepében látható, míg Csurka László Rácz Pál perzekutort alakítja.
A magyar közmédia hosszú évek óta elkötelezetten dolgozik a nemzeti filmörökség megőrzésén és helyreállításán. A Nemzeti Archívum és az MTVA Film Iroda számos klasszikus film és sorozat restaurálásában működik közre, biztosítva ezzel a magyar filmkincs hosszú távú megőrzését és a közönség számára való hozzáférhetőségét.
Januártól az évtizedek óta nagy sikerű európai mozisikereket digitálisan felújított változatban vetíti a Duna. Jean-Paul Belmondo és Alain Delon főszereplésével látható az Egy kínai viszontagságai Kínában (január 17., 21:45), ezután A fekete tulipán (január 24., 21:45) című kalandfilm, majd a Korda Sándor rendezte Marius (január 31., 21:45) megújult változata tekinthető meg. A sort Zeffirelli Shakespeare-adaptációja, A makrancos hölgy (február 7., 21:45) zárja.

Péntek esténként az európai filmgyártás klasszikus alkotásait vetíti a Duna. A Nemzeti Archívum és az MTVA Film Irodája a filmek magyar szinkronját teljes körűen helyreállította, ezáltal a felújított képekhez élethűbb hangot élvezhetnek a Duna nézői.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!