Marosvásárhelyi állatkert: folyamatos változásban, úton az önfenntartás felé

A ketreceket körülvevő, több kilométernyi védőkorláton, de a 2,5 kilométeres külső kerítésen is javítottak, cseréltek. Nagy munka volt a szennyvízhálózat felújítása, voltak szakaszok, amelyek még a hetvenes években készültek, mára teljesen eldugultak, ezt tavaly és idén sikerült elvégezni. Kicserélték az esővíztartályokat is, amelyek be voltak szakadva. Jelenleg zajlik a medvemedence felújítása, a kis kifutóban levő medencét próbálják úgy rendbe tenni, hogy élmény legyen a látogatóknak és az állatoknak is. „Ezer apró és nagyobb dolog van, ami nem látványos, de el kell végezni, pénzt kell rá szánni, hogy működőképes legyen az állatkert.”

Az önfenntartás felé tartó állatkert

Beszélgetésünkből kiderül, hogy a helyi tanács teljes mellszélességgel támogatta idén is az állatkert működését, karbantartását, fejlesztését. Az igazgató kiemelte, hogy szeretnének önfenntartóvá válni, de oda el kell jutni. Példaként említette, hogy Nyíregyházán is hosszú folyamat volt, amíg eljutottak oda, hogy mindent rendbe tettek és kialakítottak, hogy nyereségessé váljanak. Marosvásárhelyen sok a tennivaló, ez idő és pénz, közben hozzá kell tenni a bevételt termelő elemeket is. A város vezetősége megérti, hogy fontos az állatkert, és kellőképpen támogatja is. A fontosságot alátámasztják a látogatószámok is. November elején érték el a háromszázezer látogatót, év végéig szeretnék elérni a tavalyi háromszázötvenezret. Mesélik, hogy hétvégéken a parkolókban Maros rendszámú kocsi alig van, rengetegen érkeznek közeli, távolabbi megyékből. A Zöld héten száz busz is érkezik egy nap.

Szánthó János arról is beszél, hogy

„Nálunk óriási kifutók vannak, az állatok szabadon sétálhatnak, ott töltik a napjukat, ahol kedvük tartja, nem kényszerítjük őket arra, hogy a látogatók előtt legyenek. Az udvar és a benti rész között szabadon járkálhatnak, nincsenek nappalra kicsapva az udvarra, nincs bereteszelve a fedett rész. Vannak látogatók, akik azt hiszik, hogy amikor bejönnek az állatkertbe, ott lesz a szemük előtt a ketrecben az állat. A medvék 5 hektáron vannak, ez akkora terület, mint a bukaresti állatkert. Van, aki elégedetlen, hogy sétálni kell, hogy állatot lásson. Fontos, hogy a látogatók megértsék a filozófiánkat, időt szánjanak az állatokra, figyeljék meg őket nyugodtan, sétálva. Azért hoztuk létre a látogatók számára nyitott részeket, sétányokat, hogy az állatok között is lehessenek, közelebbről is megismerhessék őket” – sorolta az igazgató, aki kitért arra is, hogy többször szóvá tették a közösségi oldalakon, hogy egy-egy elefánt nagyon sovány, biztos alultáplált. De, mint mondta, rendszeresen látogatják őket szakemberek, kollégák, akik mindig megnézik az állatokat, és elégedettek azzal, hogyan vannak gondozva. Az illetékes beszélt arról is, hogy az idősebb állatok soványabbak, de Marosvásárhelyen nemcsak a fiatal és életerős állatokat mutatják be. Hiszen ahogy a családban vannak idősebbek, úgy az állatok között is, és ezeknek is helye van a látogatók előtt.

Fajmegőrzésre is odafigyelnek az állatkertben

Szánthó Jánost megkértük, hogy meséljen különleges fajmegőrző programjukról, amely a hegyvidéken élő mokány teheneket érinti. Mint megtudtuk, már a nyolcvanas években, amikor ő végezte az egyetemet, az őshonos fajok, mint a mokány tehén, szinte teljesen kipusztultak. Annyira nem törődtek velük, hogy a hegyvidékre jellemző mokány szinte teljesen eltűnt. Akkor tűnt el az erdélyi szarvasmarha is, amely a magyarországihoz hasonló volt, de kisebb termetű és sokkal kisebb szarvú. Grigorescu festményein ábrázolja az erdélyi szürke marhát, onnan jól látható a különbség a magyarországi és a valamikori erdélyi szürke marha között.

„Amikor visszakerültem Vásárhelyre, fontosnak tartottam, hogy a hegyvidéken egykor élő mokányt újra be tudjuk mutatni. Tudtam, hogy az egyik évfolyamtársam Gödöllőre került, és Erdélyből összevásárolt még a kilencvenes években néhány egyedet, onnan kértem és kaptam ilyen őshonos szarvasmarhát. Nagyon rezisztensek, kisebbek, mint a megszokott tehenek, és mindenképpen megérdemlik, hogy megmentsük őket. Vásároltunk is melléjük nagy nehezen párat, mert egy tízes állományt szeretnének összegyűjteni, most van nyolc darab.

Élmény sétálni

Az igazgató lelkesedve mutatta be a nemrég átadott hüllőházat, amelyet teljesen felújítottak. A kinti hidegből nagyon kellemes melegbe léptünk be. A hüllőház ugyanazon a területen nyílt meg, de a kis terráriumok helyett nagy, tágas terráriumot hoztak létre, felszámolva a szolgálati folyosót. A tigrispitont és az anakondát mutatják be oly módon, hogy élvezhető legyen. A kígyók is láthatóan élvezik a külön fűtött medencét, a meleget és egymás társaságát. Jövőre terveznek még egy-két terráriumot létrehozni a helyiség sarkaiban, ide kerülnének azok a kígyók, amelyeket nemrég kaptak. Jövőre a halaknak otthont adó akváriumokat cserélik nagyobbakra, látványosabbakra.

Felkészültek a télre

Az illetékes elmondta, hogy felkészültek a télre, több új kazánjuk is van, gázzal biztosítják a fűtést, de mindenhol fáskazánok is vannak, hogy szükség esetén lehessen váltani. A legmelegebb a madár- és hüllőházban van, 26–28 Celsius-fok, az elefántoknál 22, a majomházban is húsz fok feletti hőmérsékletet biztosítanak. Élelem szempontjából is fel vannak készülve, a takarmányszükségletet sikerült időben biztosítani. Áruházaktól is kapnak gyümölcsöket és zöldségeket, de más termékeket is. Minden kifutóban van tető, védett hely, istálló; a bölényeknek és szarvasoknak elég egy védett tető.
Megkérdeztük Szánthó Jánost, hogy milyen merész tervei, álmai vannak, amikor a jövőre és az egyre gyarapodó állatállományra gondol. Mint kiemelte, eddig főleg ők kaptak állatokat az európai fajmegőrzési programon keresztül, különböző állatkertektől.