Olaszországot megcélzó autós kirándulásunk Szlovéniában, Ptuj, azaz Potoly csodás városában kezdődött
Fotó: Páva Adorján
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba, meg kell kóstolni az igazit. A mesterséges intelligenciát családi premierként bevető utazástervezést jóleső beteljesülés követte. Tavaszi olaszországi autós kirándulásunk kétrészes úti beszámolója révén ellátogatunk Szlovénia legrégebbi városába, onnan Trevisóba, vonattal Velencébe, vaporettóval Muranóba és Buranóba, majd hazafelé egy osztrák fürdőbe is.
2026. április 22., 18:572026. április 22., 18:57
2026. április 22., 19:142026. április 22., 19:14
Igazából kósza ötletnek indult még télidőben, amelyet kíváncsiságból lefuttattam a ChatGPT-n: hadd lám, hogyan működik az a híres utazástervezése, ha számomra ismeretlen külföldi terepről, Olaszországról van szó. Aztán persze elkapott a gépszíj. Eleinte olaszországi nyaralást tervezgettünk (mármint én és az AI) autóval, majd repülővel, ám miután igencsak drágálltam a kínálatot, egy repülős city break ötlete merült fel a tavaszi vakáció idejére. Hát ezt is drágálltam, hiszen négyfős családról beszélünk, és a légi közlekedés árban nem „kegyelmez” még egy háromévesnek sem.
Viszont az autós kiruccanás tavaszra is opció maradt, hiszen egyrészt a gyakorlatilag több mint másfél hetes húsvéti vakáció elegendő időt adott egy kétgyermekes, óvoda- és iskolaköteles tagokat is felvonultató családnak, a távolságok pedig már nem tűntek ijesztőnek a korábbi keresések ismeretében.
Most, visszagörgetve az olaszországi kirándulást sok tízezer karaktert kitevő AI-beszélgetéseit, leírásait, elemzéseit, összehasonlításait, a megvalósult kirándulás tapasztalatai tudatában elmondhatom:
A részletekben (például a távolságok, a várható költségek felmérésében, a napi program összeállításában) már bőven akadtak tarthatatlan vagy téves információk, viszont mindent összevetve utólag is állítom: nagy segítség volt a mesterséges intelligencia egy számunkra teljesen ismeretlen terep felfedezésében.
A Várostorony és a városi színház épülete Ptujban
Fotó: Páva Adorján
És hogy milyen feladatokat adtam neki? Az első, már konkrétan a tavaszi autós kirándulás megtervezésére vonatkozó kérésem, „parancsom” arról szólt, hogy
Természetesen Észak-Olaszország jöhetett szóba, azon belül pedig az AI mindjárt elsőre Trevisót ajánlotta, amely végül el is nyerte tetszésünk (a továbbá ajánlott Verona + Borghetto sul Mincio, Trieste + Muggia, Trento / Rovereto helyett). Főleg azok után, hogy kiderült: onnan vonattal csupán mintegy 40 perc Velence...
Miután meglett a fő célállomás, jöhetett az útvonaltervezés. Szülővárosomtól, Aradtól szűk 1000 kilométer a távolság, amely elvileg 10 óra alatt letudható (egyhuzamban számolva, megállókkal persze több). Hiszen Nyugat-Európáról beszélünk: egyrészt végig autópályán, gyorsforgalmin haladhatunk, másrészt a schengeni övezet ugyebár szabad átjárást biztosít a határokon, azaz nem kell órákat időzni a vámokban, ami igazi felüdülés (például a korábbi albániai utunkhoz képest).
Ezzel együtt – egy 3 és egy 10 éves gyermekkel – mi nem nyomtuk le egyhuzamban a távot.
Szempont volt a gyerekbarát megállók, rövid séták, jól időzített pihenők beiktatása, valamint az is, hogy a visszaút ne csak tranzit legyen, hanem tartalmazzon egy kis kikapcsolódást is.
A példás módon felújított ptuji kastély elődjét „a magyarok ellen” építették
Fotó: Páva Adorján
A mesterséges intelligencia szerepe itt vált igazán kézzelfoghatóvá: a beszélgetések során nem egyszerű válaszokat kaptam, hanem egyfajta folyamatos döntéstámogatást. Lépésről lépésre alakult ki a végső útvonal:
amely logikusan tagolható szakaszokra bontotta az utat. A szlovéniai Ptuj (Potoly) ideális kb. félúti egyéjszakás megállóként, Treviso nyugodt bázisként, a visszaúton pedig az ausztriai Bad Radkersburg (Regede) termálfürdője „levezető” egyéjszakás állomásként került a tervbe.
Húsvéthétfő reggel indultunk el a nagy kalandra. Ez is hozzájárult, hogy gyér forgalom kísérte utunkat, amely során meglepetésünkre szűk két és fél óra alatt elértük Budapestet, 3 óra 15 perc alatt a Balatont – ennyi időt vesz igénybe az Arad–Kolozsvár út is...
A „magyar tenger” közelében aztán megtapasztaltuk az AI-útvonalterv első kisebb félretájékoztatását. Olyan pihenőt kerestem, ahonnan látjuk a Balatont, és bár a ChatGPT szerint a Balatonvilágoshoz közeli Mol-benzinkútból „részleges rálátás” nyílik a tóra, ez közel sem volt így…
A következő, súlyosabb hibát már nem a nagy nyelvi modell, hanem a GPS útvonaltervező vétette. No meg jómagam, ugyanis nem ellenőriztem, milyen úton akar vinni az általunk régóta használt és kedvelt Waze alkalmazás szlovéniai szállásunk, Ptuj felé. Ugyanis ahelyett, hogy a ChatGPT és a Google Maps által egyaránt ajánlott (utóbbin általam is előzetesen leellenőrzött) irányban vezetett volna Magyarországról egyenest Szlovénia felé, levitt Horvátországba.
Kellett néhány másodperc, amíg visszaemlékeztünk, hogy Horvátországban hál’istennek kapus rendszer működik, és helyben fizetünk az úthasználatért (akárcsak Olaszországban). De a történtek akkor is rendkívül bosszantottak, hiszen nem azért terveztem hónapokig az utat, hogy egy-egy ilyen fontos részlet a vakszerencsén múljon…
A dombra épült ptuji kastélyból pazar kilátás nyílik a városra és a Dráva völgyére
Fotó: Páva Adorján
Végül bő hat óra, csaknem 600 km megtétele után szerencsésen megérkeztünk Ptujba, azaz régi magyar nevén Potolyba.
Bár sokáig Jugoszlávia része volt, Szlovénia közép-európaisága, nyugatiassága akkor is „kilógott” a Balkán-világból.
Ptuj pedig különös hely, hiszen az ország legrégebbi városa, több mint 2000 éves múltra tekint vissza. A Dráva partján fekvő, jelenleg mintegy 18 ezer fő által lakott kisvárost már a honfoglaló-kalandozó magyar törzsek is elérték, majd az Árpád-korban a környék (a Muravidékkel együtt) gyakran volt vita tárgya a Magyar Királyság és a Német-római Birodalom, a Stájer Hercegség között.
A belváros szívében magasodó dombra épült gyönyörű kastélyt (jobban mondva hadi célokat szolgáló elődjét) „a magyarok ellen” építették a 12. században. A 15. század végén, a fekete sereg sikerei idején Ptuj is Mátyás király ellenőrzése alá került.
Ma viszont magyart is szívélyesen fogadnak a példamutatóan felújított, kiépített turisztikai látványosságban. A kastély udvaráról, tereiből pazar kilátás nyílik a környékre, a városra, a Dráva völgyére.
Ptuj és környéke ma a művészetek, a kiállítóterek, az irodalom és zene főhadiszállása. Séta közben, egy korábbi rendezvény plakátján ismerős név szúrt szemet, mosolyogtatott meg: László Noémi kolozsvári költő is a meghívottak között szerepelt.
A gasztronómiából azonban keveset kaptunk: húsvéthétfő okán nehezen találtunk nyitott vendéglőt. Egy pizzázóban azonban sikerült egy kiadós balkáni csevapcsicsás kerek szeletelttel megelőlegezni az igazit, a „la vera pizza italianát”.
Treviso, a Piazza dei Signori és a pizzázó
Fotó: Páva Adorján
Másnap reggel, indulás előtt Treviso felé, kiderült, hűséges Waze-esekként ismét csalódnunk kell iránymutatónkban. Valami oknál fogva egyszerűen figyelmen kívül hagyta, nem létezőnek tekintette a Szlovéniát kelet-nyugat irányban átszelő fő autópályát: továbbra is horvátországi kerülőutat ajánlott, ami másfél órával, kb 150 km-mel hosszabb volt. Miközben a Google Maps az eredeti útvonalon vitt. Így hát utóbbira váltottunk, és nem bántuk meg: beigazolódott a becslése. Igaz, hogy több helyen útjavítási munkálatok zajlottak, de attól még lehetett haladni,
Szlovéniai benzinkutas pihenőnk alkalmával tankoltunk is, és bár a ChatGPT jóval olcsóbb árakat „jósolt”, az 1,90 eurós (sztrádás) gázolajár a legkedvezőbb díjszabás volt utunkon, akkor még az itthoninál is olcsóbbnak számított.
A Sile folyó a házak között kanyarog Trevisóban
Fotó: Páva Adorján
Olaszország fel közeledve végre meggyőztük a kicsit is, hogy magyar népmesék helyett olasz slágereket hallgathassunk az autóban.
Treviso Veneto régió egyik elegáns, mégis nyugodt városa, Velencétől északra, a Sile folyó mentén. Története a római korig nyúlik vissza (Tarvisium), a középkorban jelentős kereskedelmi központ volt. Ma mintegy 85 ezer lakosú település, amely csatornákkal átszőtt óvárosáról, árkádos tereiről és kifinomult gasztronómiájáról híres.
Főbb látványosságai közé tartozik a Piazza dei Signori, a halpiac szigete (Isola della Pescheria), valamint a várost övező csatornák és kis hidak.
Azért választottuk bázisnak, mert nyugodtabb és megfizethetőbb alternatívát kínált például Velencéhez képest, mégis utóbbi könnyen elérhető onnan tömegközlekedéssel. Tökéletesen illeszkedett az útitervünkhöz:
Bár a ChatGPT órákra lebontott napi programot, látnivaló-látogatást, vendéglőket is ajánlott, ehhez végül szinte egyáltalán nem igazodtunk ottlétünk során. Egyrészt azért, mert házigazdánk rendkívül sok hasznos információval, tanáccsal, helyi segédanyagokkal látott el, másrészt ki voltunk szolgáltatva a gyerekek hirtelen fellángolásainak és lemerüléseinek, óhajainak, hangulatingadozásainak (azért nagyrészt ügyesek voltak).
Sikerült olyan apartmant bérelnünk 4 éjszakára a Bookingon, amely tágas, kényelmes, teljesen felszerelt volt minden eshetőségre (pl. otthoni főzés), a manzárdba vezető csigalépcsőn fellépdelve pedig egy gyerekeknek berendezett játszószoba fogadta a boldog kicsiket, az alsó szinten pihengető nagyok örömére is.
Assisi Szent Ferenc szobra a neki szentelt, a 13. században épült templom mellett Trevisóban
Fotó: Páva Adorján
Első este trevisói belvárosi sétát terveztünk. Az autót az óváros szélén hagyva, boldogan mászkáltunk a szűk utcákon legelső célpontunk felé: egy pizzázóba, hogy végre teljesüljön első nagy célunk. Kevéssel megérkezésünk előtt
Az előzetesen kiszemelt pizzázót a Maps gyalogos útvonaltervezőjével közelítettük meg – a nagy izgalomban akkor még fel sem fogtuk, hogy a Piazza dei Signorira érkeztünk, csak a monumentális épületek által övezett híres teret szánt szándékkal célba vevő negyedik napon jöttünk rá erre mosolyogva.
A trevisói PizzaLonga
Fotó: Facebook/Da Pino
A téren, árkádok alatt húzódó teraszon idős olasz főúr vette fel a rendelést. Mi egy különleges pizzát, „méterre” (negyed, fél, stb.) árult PizzaLongát kértünk, amelyet egy lábakon álló, téglalap formájú tálcán szolgáltak fel. A gyakorlatilag két nagy pizza egybekelését megtestesítő feltét (helyi sonkák, zöldségek, sajtok, gombák kétféle variációban) kiváló volt, de az igazi különbséget személy szerint a tészta fenségességében éreztem: ahogy kenyér és kenyér között is óriási lehet a különbség, úgy a pizzatészta tekintetében is összehasonlíthatatlanul mást tudnak alkotni.
A mindannyiunk számára elegendő pizzaadag mellé a nagyobbik lányom „alap”, paradicsomszószos-bazsalikomos spagettit is rendelt, amitől ő nem volt annyira elájulva: az al dente stílus (a keményebbnek hagyott laska, ami végigkísérte tésztaevéseinket) nem annyira jött be legfőbb spagettirajongónknak. De azért evett még néhányszor, a legfinomabbnak viszont az egyik este az anyja által a szálláson főzöttet nevezte…
Az általunk választott, három főre is elegendő PizzaLonga 25 euróért, azaz 125 lejért finoman szólva nem mondható drágának a lehető legbelvárosibb trevisói pizzázóban. Kolozsváron, beülős vendéglőben már nehezen kapni pizzát 50 lej alatt. Nem is járunk ki mindennap...
Fontana delle Tette: a legenda szerint a mellek kútjából régen ünnepekkor egyik oldalt fehérbor, a másikon vörösbor folyt
Fotó: Páva Adorján
Megvolt hát az első igazi olasz-élményünk, azt emésztgetve indultunk hazafelé. Miközben a beteljesülés okozta öröm, illetve az izgalommal teli hosszas várakozás elillanásával járó üresség kavargott bennünk. De igyekeznünk kellett, hiszen másnap nagy nap várt ránk: irány Velence!
Hamarosan folytatjuk riportunk második részével a Krónika.ro oldalon. A befejező részben ellátogatunk
Kicsi a világ, de azért alaposan le tud fárasztani – vontuk le a következtetést, miután életünk egyik legnagyobb kalandjaként az albán tengerpartig és vissza autóztunk. Sok fotóval tarkított élménybeszámolónkban bemutatjuk az utazás viszontagságait.
Erdélyből Moldván át Dobrudzsába utazva páratlan élmény ellátogatni a világ legnemzetközibb folyója, a Duna romániai deltájába, amely a világörökség részeként eleve egyedi látványosság. A nyaralás élvezetét csak fokozza, ha a tengerpartra látogatunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
A mezőpaniti Balogh Albert különleges hivatást választott: orgonákat restaurál és épít. A Krónikának arról beszélt, hogyan talált rá erre a különleges mesterségre, milyen titkokat rejt egy orgona belseje, és mi jelent ma kihívást az orgonák megőrzésében.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
Erdélyből indulva még fagyos levegő kísért, Svájcban viszont magnóliák, pálmák és havas hegycsúcsok fogadtak. Genf, Bern és Montreux bebizonyította: az alpesi ország tele van meglepetésekkel – még januárban is.
Aktív közösségi élet, tudatos gyermek- és ifjúsági szolgálat jellemzi a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközséget. Tolnay István parókus lelkipásztorral a gyülekezet összetartó erejéről, a jövő kihívásairól beszélgettünk.
Országszerte feltűnést keltett Bánffyhunyad polgármesterének a döntése, miszerint több mint másfél évtizedes közigazgatási tevékenység után lemond tisztségéről a kormány által kilátásba helyezett átszervezés jelentette népszerűtlen intézkedések miatt.
Azúrkék víz, csipkézett part menti sziklák, népszerű bulizóhelyek, elegáns szállodák. A legtöbbeknek ez jut eszébe Ciprusról, a Földközi-tenger több mint 9 ezer négyzetkilométeres szigetéről.
Gyula történelmi belvárosában áll egy ház, ahol nemcsak a falak, hanem a bútorok, a könyvek, a személyes tárgyak és a családi dokumentumok is mesélnek. A Ladics-ház egyedülálló módon enged bepillantást a 19–20. század fordulójának polgári életformájába.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Rácsok mögött, nagy kifutókban élnek az állatok a marosvásárhelyi állatkertben, ahol idén is szeretnék elérni tavalyi, bűvös háromszázötvenezer látogatószámot. Szánthó Jánossal, az állatkert igazgatóval a tervekről és az álmokról beszélgettünk.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!