Eligazító táblák a parajdi sóbánya környékén. Továbbra is várják a turistákat
Fotó: László Ildikó
A parajdi sóbányát sújtó katasztrófa súlyos csapást mérhet a helyi gazdaságra és a székelyföldi jelkép köré szerveződött turizmusra. Mindezek ellenére Románia középső része továbbra is bővelkedik turisztikai látványosságokban – írja a parajdi sóbánya kapcsán a bukaresti Adevărul online-portál. A román sajtó többsége együttérzően kezeli a parajdi bányatragédiát.
2025. június 03., 15:582025. június 03., 15:58
2025. június 03., 16:072025. június 03., 16:07
A parajdi sóbánya hosszú időn át Székelyföld turisztikai jelképének számított. A Hargita-, Csík- és Görgényi-havasok ölelésében megbúvó látványosság régóta vonzza a látogatókat – írja részletes beszámolójában Daniel Guţă, az Adevărul újságírója.
azzal fenyegetve, hogy hatalmas sós tóvá változtatja a bányát. A jelenség akár a bánya végét is jelentheti, mint turisztikai célpontot, pedig az elmúlt hat évtized során épp ez a létesítmény volt a 6 500 lakosú község gazdasági motorja, melyet évente körülbelül 400 000 turista látogat meg.
A parajdi sólelőhelyeket egyes történészek szerint már a rómaiak is hasznosították. A krónikák alapján ezer évvel ezelőtt már említést tettek arról, hogy Erdélyben „sót ásnak”, és Szent István király hajói a Maroson szállították tovább.
A XVIII. században a Korond völgyében a bányászat föld alatti kitermeléssé fejlődött.
„A földalatti bányászat 1762-ben kezdődött Parajdon, amikor Johann Frendl osztrák bányamérnök vezetésével megnyílt a József-tárna. A kitermelt sót bivalybőrökbe csomagolták, és négy ló által hajtott csigaszerkezettel húzták a felszínre” – írta Horváth István a sóbánya történetében.
Vízzel feltelt járatok a sóbányában
Fotó: Meteoplus
A XX. század elejére Parajd – a közeli Szováta településsel együtt –, Erdély egyik legkeresettebb üdülőhelyévé vált. Az ötvenes évek végén a fürdők közelében fekvő sóbányát megnyitották a látogatók előtt, majd a következő évtizedekben egyes járatait szórakozási és gyógyászati célokra is hasznosították.
„Az 1960-as években a Dózsa György-tárna vízszintes szintjén kezdték meg a barlang- és klímaterápiát. A lengyelországi Wieliczka sóbányája szolgált mintául, és a parajdi bánya igazgatója, Telegdy Károly, valamint dr. Veres Árpád orvos kezdték meg az első próbakezeléseket krónikus légúti betegségek esetében. 1980-tól a kezelő- és látogatóközpont a +402 méteres szinten, 120 méter mélyen működött” – számolt be Horváth István.
A turisták busszal jutottak be a bányába egy lejtős oldalgáton keresztül, több mint egy kilométeres távot megtéve.
A sóbánya belső hőmérséklete állandó, 14–16 Celsius-fok egész évben, és a bánya dolgozói szerint levegője jótékony hatású a légzőszervi megbetegedésekben szenvedők számára.
„Az utóbbi években minden nyáron legalább egy hetet töltöttünk itt a 12 éves fiunkkal, aki légúti problémákkal küzd. Ugyanahhoz a szállásadóhoz tértünk vissza, naponta több órát töltöttünk a bányában, amit egyszerre használtunk terápiás céllal és kikapcsolódásra. Szováta és Parajd környékének látnivalóit is felfedeztük” – mesélte egy Spanyolországból hazalátogató temesvári családapa.
A Sóvidék jellegzetességei a sótömbök
Fotó: Bálint István
A parajdi sóbánya, a községi strand, a természetvédelmi területek és a közeli üdülőhelyek az utóbbi évtizedekben egyre több turistát vonzottak Székelyföld ezen részére. A helyi gazdaság azonban elsősorban a bányára támaszkodott, amely csaknem 150 embernek adott munkát, és sok helybélinek biztosított megélhetést.
A községben található régi, hangulatos házak, valamint az újonnan épült faházak és panziók főként magyar és román turisták számára nyújtanak szállást. A házak falán gyakran kétnyelvű felirat hirdeti: „Cazare – Szállás”. A lakosság többsége magyar ajkú, a vendégeket pedig szívélyesen fogadják, még ha a kommunikáció olykor akadályokba is ütközik.
A piros hagymafüzérek nagyon keresettek, csakúgy, mint a kürtőskalács és a helyben készített fürdősó – mesélte egy helybeli.
A Parajdot körülvevő települések – Székelyudvarhely, Marosvásárhely és Segesvár felé vezető útvonalakon – szintén a turizmusból élnek. Azok számára, akik Parajdot szeretnék felfedezni, a sóbányán kívül ott van még a sóhegy, a sókanyon és a helyi strand is.
Parajd egy kaotikusan fejlődött üdülőhely és munkásfalu keverékeként jelenik meg, míg tíz percre innen Szováta sokkal elegánsabb képet mutat. A szintén sólelőhelyekre épült település már a középkorban is híres volt, és a XIX. századtól hivatalos fürdőhelynek számított, amikor a sós tavak bekerültek a turisztikai körforgásba.
A szovátai fürdők központjában fekszik az emblematikus Medve-tó, egy négyhektáros vízfelület, melyet erdők, sós hegyoldalak és más kisebb sós tavak vesznek körül. A Medve-tó 1875 körül alakult ki egy beszakadt sóbánya helyén, melyet a patakok vize töltött fel. A tó híres reumatikus és gyulladásos betegségek kezelésére való alkalmasságáról, és különlegessége a heliotermia jelensége.
Szováta és Parajd térsége sok más látványosságot is kínál: a Szent Anna-tó, Tusnádfürdő, a Hargita és Kovászna megyék erődtemplomai vagy a csíkszeredai Mikó-vár mind büszkeségei a helyieknek. Emellett Marosvásárhely, Segesvár, és Székelyudvarhely városai is további felfedezésre várnak a Székelyföld szívében – áll az Adevărul portál cikkében.
Fordította Kisréti Zsombor
Kétségbeesett, könnyező, vagy éppen dühös emberekkel találkoztak az újságírók az elmúlt napokban Parajdon a bányatragédia miatt. A helyiek úgy érzik, megélhetésük végveszélybe került. A jövőbe vetett hite omlott össze sok embernek a Sóvidéken.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!