Eligazító táblák a parajdi sóbánya környékén. Továbbra is várják a turistákat
Fotó: László Ildikó
A parajdi sóbányát sújtó katasztrófa súlyos csapást mérhet a helyi gazdaságra és a székelyföldi jelkép köré szerveződött turizmusra. Mindezek ellenére Románia középső része továbbra is bővelkedik turisztikai látványosságokban – írja a parajdi sóbánya kapcsán a bukaresti Adevărul online-portál. A román sajtó többsége együttérzően kezeli a parajdi bányatragédiát.
2025. június 03., 15:582025. június 03., 15:58
2025. június 03., 16:072025. június 03., 16:07
A parajdi sóbánya hosszú időn át Székelyföld turisztikai jelképének számított. A Hargita-, Csík- és Görgényi-havasok ölelésében megbúvó látványosság régóta vonzza a látogatókat – írja részletes beszámolójában Daniel Guţă, az Adevărul újságírója.
azzal fenyegetve, hogy hatalmas sós tóvá változtatja a bányát. A jelenség akár a bánya végét is jelentheti, mint turisztikai célpontot, pedig az elmúlt hat évtized során épp ez a létesítmény volt a 6 500 lakosú község gazdasági motorja, melyet évente körülbelül 400 000 turista látogat meg.
A parajdi sólelőhelyeket egyes történészek szerint már a rómaiak is hasznosították. A krónikák alapján ezer évvel ezelőtt már említést tettek arról, hogy Erdélyben „sót ásnak”, és Szent István király hajói a Maroson szállították tovább.
A XVIII. században a Korond völgyében a bányászat föld alatti kitermeléssé fejlődött.
„A földalatti bányászat 1762-ben kezdődött Parajdon, amikor Johann Frendl osztrák bányamérnök vezetésével megnyílt a József-tárna. A kitermelt sót bivalybőrökbe csomagolták, és négy ló által hajtott csigaszerkezettel húzták a felszínre” – írta Horváth István a sóbánya történetében.
Vízzel feltelt járatok a sóbányában
Fotó: Meteoplus
A XX. század elejére Parajd – a közeli Szováta településsel együtt –, Erdély egyik legkeresettebb üdülőhelyévé vált. Az ötvenes évek végén a fürdők közelében fekvő sóbányát megnyitották a látogatók előtt, majd a következő évtizedekben egyes járatait szórakozási és gyógyászati célokra is hasznosították.
„Az 1960-as években a Dózsa György-tárna vízszintes szintjén kezdték meg a barlang- és klímaterápiát. A lengyelországi Wieliczka sóbányája szolgált mintául, és a parajdi bánya igazgatója, Telegdy Károly, valamint dr. Veres Árpád orvos kezdték meg az első próbakezeléseket krónikus légúti betegségek esetében. 1980-tól a kezelő- és látogatóközpont a +402 méteres szinten, 120 méter mélyen működött” – számolt be Horváth István.
A turisták busszal jutottak be a bányába egy lejtős oldalgáton keresztül, több mint egy kilométeres távot megtéve.
A sóbánya belső hőmérséklete állandó, 14–16 Celsius-fok egész évben, és a bánya dolgozói szerint levegője jótékony hatású a légzőszervi megbetegedésekben szenvedők számára.
„Az utóbbi években minden nyáron legalább egy hetet töltöttünk itt a 12 éves fiunkkal, aki légúti problémákkal küzd. Ugyanahhoz a szállásadóhoz tértünk vissza, naponta több órát töltöttünk a bányában, amit egyszerre használtunk terápiás céllal és kikapcsolódásra. Szováta és Parajd környékének látnivalóit is felfedeztük” – mesélte egy Spanyolországból hazalátogató temesvári családapa.
A Sóvidék jellegzetességei a sótömbök
Fotó: Bálint István
A parajdi sóbánya, a községi strand, a természetvédelmi területek és a közeli üdülőhelyek az utóbbi évtizedekben egyre több turistát vonzottak Székelyföld ezen részére. A helyi gazdaság azonban elsősorban a bányára támaszkodott, amely csaknem 150 embernek adott munkát, és sok helybélinek biztosított megélhetést.
A községben található régi, hangulatos házak, valamint az újonnan épült faházak és panziók főként magyar és román turisták számára nyújtanak szállást. A házak falán gyakran kétnyelvű felirat hirdeti: „Cazare – Szállás”. A lakosság többsége magyar ajkú, a vendégeket pedig szívélyesen fogadják, még ha a kommunikáció olykor akadályokba is ütközik.
A piros hagymafüzérek nagyon keresettek, csakúgy, mint a kürtőskalács és a helyben készített fürdősó – mesélte egy helybeli.
A Parajdot körülvevő települések – Székelyudvarhely, Marosvásárhely és Segesvár felé vezető útvonalakon – szintén a turizmusból élnek. Azok számára, akik Parajdot szeretnék felfedezni, a sóbányán kívül ott van még a sóhegy, a sókanyon és a helyi strand is.
Parajd egy kaotikusan fejlődött üdülőhely és munkásfalu keverékeként jelenik meg, míg tíz percre innen Szováta sokkal elegánsabb képet mutat. A szintén sólelőhelyekre épült település már a középkorban is híres volt, és a XIX. századtól hivatalos fürdőhelynek számított, amikor a sós tavak bekerültek a turisztikai körforgásba.
A szovátai fürdők központjában fekszik az emblematikus Medve-tó, egy négyhektáros vízfelület, melyet erdők, sós hegyoldalak és más kisebb sós tavak vesznek körül. A Medve-tó 1875 körül alakult ki egy beszakadt sóbánya helyén, melyet a patakok vize töltött fel. A tó híres reumatikus és gyulladásos betegségek kezelésére való alkalmasságáról, és különlegessége a heliotermia jelensége.
Szováta és Parajd térsége sok más látványosságot is kínál: a Szent Anna-tó, Tusnádfürdő, a Hargita és Kovászna megyék erődtemplomai vagy a csíkszeredai Mikó-vár mind büszkeségei a helyieknek. Emellett Marosvásárhely, Segesvár, és Székelyudvarhely városai is további felfedezésre várnak a Székelyföld szívében – áll az Adevărul portál cikkében.
Fordította Kisréti Zsombor
Kétségbeesett, könnyező, vagy éppen dühös emberekkel találkoztak az újságírók az elmúlt napokban Parajdon a bányatragédia miatt. A helyiek úgy érzik, megélhetésük végveszélybe került. A jövőbe vetett hite omlott össze sok embernek a Sóvidéken.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!