A parajdi tragédia bukaresti szálai

– ők szabják meg a só kereskedelmét, a kitermelés ritmusát, és főleg a beruházások menetét. Azokat a beruházásokat is, amelyeknek az elmaradása – mint a napokban kiderült –, a mostani tragédiához vezettek.

Ennek ismeretében nem lepődtem meg, hogy a tragédiát megelőző időszakban –, és utána is – miért hallgatott mindenki a parajdi bányában, miért nem volt kommunikáció a bánya helyi vezetősége és a parajdiak, illetve az ügy iránt érdeklődő újságírók felé. Hiába hívtam, kerestem bányamérnök ismerőseimet, mert csak egysoros üzenetek érkezett telefonomra: nem nyilatkoznak, illetve nagyon nagy a baj, amihez fogható eddig nem volt romániai sóbányában. Éreztem, hogy nem mondhatják el, mi vezetett a mostani tragédiához. Ahogy a mondás tartja, fejétől büdösödik a hal, és a nagyhalak Bukarestben székelnek – a direkt főnökeik –, akiktől további sorsuk és boldogulásuk függ.

Ezzel el is érkeztünk a bajok gyökeréhez: az elmúlt egy napban napvilágot látott adatok sok mindenre rávilágítanak. Fontos tudnivaló, hogy az országos bányavállalatnak a parajdi volt az egyik legjobb ,,fejőstehene”: a sókitermelés és a turizmus mintegy fele-fele arányban termelt hatalmas profitot a bukaresti állami cég számára, amiből csupán csepegtettek a parajdi bánya számára, ezért is ódázták el a bánya megmentését célzó beruházásokat, amivel el lehetett volna terelni a tragédiát okozó patak medrét, hogy árvíz esetén ne következzen be a mostani tragédia. Ez arra is rávilágít, hogy az összeesküvés-elméletekkel szemben nem készakarva idézték elő ,,láthatatlan erők” a székelyföldi bánya elárasztását, hanem a Romániára jellemző elódázás, közömbösség, az ,,úgysem történhet baj” típusú emberi felelőtlenség áll a bajok hátterében.

Jól ismerjük a hazai bányabezárások és az azt követő évtizedek hozadékát, amikor elszegényedett, lerobbant, kilátástalanná vált ,,holt vidék” lett számos település és kistérség egyaránt. Jellemző ez az Erdélyi Szigethegység számos térségére is, ahol a bányabezárások után évtizedek óta várják az ,,életmentő turizmus” megtelepedését, de mindhiába. Ezzel szemben a parajdi bányabezárás a bányászatot és a turizmust egyaránt hazavágta: a két ágazat valamelyikéből megélő helybéliek nehéz helyzetére már padlásnyi ígéret van, de a rossz tapasztalatokból tudjuk, hogy ezek nagy része mese habbal. A kormány minden bizonnyal kiutal valamilyen gyorssegélyt, amiből jó esetben pár hónapig ki lehet fizetni az alkalmazottak bérét, utána pedig új állás, és új megélhetés után kell majd nézni.

Már most borítékolható, hogy nem lesz felelősségre vonás: az emberi mulasztást elkövetők tisztára mossák magukat, a kisemberek pedig maradnak a kárral. Jó volna, ha annyi haszna lenne a parajdi tragédiának, mint egy repülőszerencsétlenség utáni szakértői elemzésnek, amelynek során kimutatják, hogy milyen műszaki okok vezettek a tragédiához, és ezeket a későbbiekben igyekeznek kiküszöbölni. Hogy máshol ne fordulhasson elő ugyanez.

korábban írtuk

Robbantástól az automata sókombájnig: halad a korral a parajdi sóbányászat – RIPORT

A száz évvel ezelőtt bevezetett robbantásos bányászatot napjainkban új generációs távvezérlésű sókombájn váltja Parajdon. Újságíróként a tárnákba tett látogatásunk meggyőzött arról, hogy valamennyi bánya közül a legbiztonságosabb a sóbánya.

korábban írtuk

Parajdi sóbánya: a helyi autonómia hiánya okozta a tragédiát Zakariás Zoltán parlamenti képviselő szerint

,,Bukarestben rontották el, ezért Bukarestnek kell megoldania a parajdi sóbánya tragikus történetét” – fogalmazott a Krónika megkeresésére Zakariás Zoltán Hargita megyei parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke.