Makkay József
2025. május 30., 12:452025. május 30., 12:45
2025. május 30., 20:392025. május 30., 20:39
Kétségbeesett, könnyező, vagy éppen dühös emberekkel találkoztak az újságírók az elmúlt napokban Parajdon a bányatragédia miatt. A helyiek úgy érzik, válaszút elé kerültek megélhetésük miatt. A jövőbe vetett hite omlott össze sok embernek a Sóvidéken.
Kétszer is jártam riportúton a parajdi sóbányában: látogatóként többször megfordultam a ,,turisztikai részlegen”, a kitermelést testközelből megtapasztaló újságírói munkámat a vállalat vezetősége tette lehetővé. Legutóbb fiatal mérnök kísért le fényképész kollégámmal a mélybe, minden eligazítást és segítséget megadva, hogy életszerű legyen a bányáról, a sókitermelésről és a turizmusról szóló riportom.
– ők szabják meg a só kereskedelmét, a kitermelés ritmusát, és főleg a beruházások menetét. Azokat a beruházásokat is, amelyeknek az elmaradása – mint a napokban kiderült –, a mostani tragédiához vezettek.
Ennek ismeretében nem lepődtem meg, hogy a tragédiát megelőző időszakban –, és utána is – miért hallgatott mindenki a parajdi bányában, miért nem volt kommunikáció a bánya helyi vezetősége és a parajdiak, illetve az ügy iránt érdeklődő újságírók felé. Hiába hívtam, kerestem bányamérnök ismerőseimet, mert csak egysoros üzenetek érkezett telefonomra: nem nyilatkoznak, illetve nagyon nagy a baj, amihez fogható eddig nem volt romániai sóbányában. Éreztem, hogy nem mondhatják el, mi vezetett a mostani tragédiához. Ahogy a mondás tartja, fejétől büdösödik a hal, és a nagyhalak Bukarestben székelnek – a direkt főnökeik –, akiktől további sorsuk és boldogulásuk függ.
Ezzel el is érkeztünk a bajok gyökeréhez: az elmúlt egy napban napvilágot látott adatok sok mindenre rávilágítanak. Fontos tudnivaló, hogy az országos bányavállalatnak a parajdi volt az egyik legjobb ,,fejőstehene”: a sókitermelés és a turizmus mintegy fele-fele arányban termelt hatalmas profitot a bukaresti állami cég számára, amiből csupán csepegtettek a parajdi bánya számára, ezért is ódázták el a bánya megmentését célzó beruházásokat, amivel el lehetett volna terelni a tragédiát okozó patak medrét, hogy árvíz esetén ne következzen be a mostani tragédia. Ez arra is rávilágít, hogy az összeesküvés-elméletekkel szemben nem készakarva idézték elő ,,láthatatlan erők” a székelyföldi bánya elárasztását, hanem a Romániára jellemző elódázás, közömbösség, az ,,úgysem történhet baj” típusú emberi felelőtlenség áll a bajok hátterében.
Jól ismerjük a hazai bányabezárások és az azt követő évtizedek hozadékát, amikor elszegényedett, lerobbant, kilátástalanná vált ,,holt vidék” lett számos település és kistérség egyaránt. Jellemző ez az Erdélyi Szigethegység számos térségére is, ahol a bányabezárások után évtizedek óta várják az ,,életmentő turizmus” megtelepedését, de mindhiába. Ezzel szemben a parajdi bányabezárás a bányászatot és a turizmust egyaránt hazavágta: a két ágazat valamelyikéből megélő helybéliek nehéz helyzetére már padlásnyi ígéret van, de a rossz tapasztalatokból tudjuk, hogy ezek nagy része mese habbal. A kormány minden bizonnyal kiutal valamilyen gyorssegélyt, amiből jó esetben pár hónapig ki lehet fizetni az alkalmazottak bérét, utána pedig új állás, és új megélhetés után kell majd nézni.
Már most borítékolható, hogy nem lesz felelősségre vonás: az emberi mulasztást elkövetők tisztára mossák magukat, a kisemberek pedig maradnak a kárral. Jó volna, ha annyi haszna lenne a parajdi tragédiának, mint egy repülőszerencsétlenség utáni szakértői elemzésnek, amelynek során kimutatják, hogy milyen műszaki okok vezettek a tragédiához, és ezeket a későbbiekben igyekeznek kiküszöbölni. Hogy máshol ne fordulhasson elő ugyanez.
A száz évvel ezelőtt bevezetett robbantásos bányászatot napjainkban új generációs távvezérlésű sókombájn váltja Parajdon. Újságíróként a tárnákba tett látogatásunk meggyőzött arról, hogy valamennyi bánya közül a legbiztonságosabb a sóbánya.
,,Bukarestben rontották el, ezért Bukarestnek kell megoldania a parajdi sóbánya tragikus történetét” – fogalmazott a Krónika megkeresésére Zakariás Zoltán Hargita megyei parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Szövetség elnöke.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Balogh Levente
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Páva Adorján
A drága energia, a méregdrága üzemanyag és az egyre erőteljesebb megélhetési nyomás korában egyre kevésbé látszik elvont brüsszeli jelszónak, buta és költséges hóbortnak a zöld átállás Erdélyben.
Gazda Árpád
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Rostás Szabolcs
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Balogh Levente
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Somogyi Botond
,,Biztosan nem lesz világháború?” – kérdezte tőlem hosszú évekkel ezelőtt a lányom. ,,Emlékszem, apa – mondta nekem a minap – azt válaszoltad, háború biztos nem lesz, legfennebb gazdasági, digitális háború.”
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!