A Szarkaláb tagjai Erdély különböző pontjairól származnak
Fotó: Facebook/SzarkalabNeptancegyuttes
Három évtized néptánccal, önkéntes munkával, ezer kilométeres turnékkal, barátságokkal, újrakezdésekkel és generációkat összekötő közösséggel – a Szarkaláb Néptáncegyüttes november 21-én ünnepli fennállásának 30. évfordulóját. Pillich Balázs, a kolozsvári együttes alapító tagja, jelenlegi vezetője olyan történeteket idézett fel a Krónikának, amelyek nem csupán egy társulat életéről szólnak, hanem az erdélyi magyar néptáncos világ elmúlt három évtizedének tükrei is.
2025. november 19., 08:002025. november 19., 08:00
2025. november 19., 22:112025. november 19., 22:11
A Szarkaláb története nem egy nagy rendezvényen kezdődött, hanem néhány, a tánc iránt rajongó kamasz döntésével. Miközben a ’90-es évek elején például a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum már létezett néptánccsoport, az Apáczai-gimnáziumban hiányzott a szervezett táncoktatás. A kezdeményezés belülről jött: néhány diák szeretett volna táncolni és közösséget teremteni.
Előbb Pillich Balázs nővére, majd később ő maga is átkerült az Apáczai Csere János Líceumba a Brassai Sámuel Elméleti Líceumból, amely számára a hiány hamar világossá vált, hiszen a Brassaiban már beleszerettek a néptáncba.
„Teljesen laikusan próbálkoztunk, a 90-es évek elejéről beszélünk – minden amatőr szinten működött” – idézte fel lapunknak. Ehhez társult még, hogy a családja által alapított Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány később jelentős hátországot adott, bár akkor még maguk sem sejtették, hogy évtizedek elteltével milyen kulcsfontosságú lesz a kapcsolat.
A névkeresés is közösségi kezdeményezésből született: ötletbörze után választották a Szarkalábat, mert akkoriban Erdélyben nem működött ilyen nevű együttes.
Az Apáczai sokáig adott otthont a csoportnak, de állandó terem nélkül nehéz volt működni. Hol a mateklaborban, hol egy kicsi osztályteremben próbáltak, gyakran padokat cipelgetve, átrendezve a termet.
A csoport életében a legnagyobb fordulópont 1999-ben következett be: belső feszültségek miatt szakadás történt, és az együttes szinte megszűnt. „Felbomlás előtt álltunk, nulláról kellett újraépíteni mindent” – mondta Pillich Balázs.
A Szarkaláb tagjai lelkesen készülnek az együttes harminc éves szülinapjára
Fotó: Facebook/SzarkalabNeptancegyuttes
Ekkor már jórészt egyetemisták voltak a Szarkaláb táncosai, ami egyszerre jelentett lehetőséget és komoly kihívást is.
Emiatt soha nem alakulhatott ki egy hosszú évtizedeken át együtt maradó, állandó mag, mint más, helyi kötődésű kolozsvári csoportoknál. A Szarkalábnak évről évre új tagságot kellett építenie, és mindig alkalmazkodnia kellett ahhoz, hogy éppen hányan maradnak a városban. Voltak időszakok, amikor bőséges volt az utánpótlás, és egyszerre sok tehetséges, lelkes fiatal érkezett az egyetemre – ilyenkor nagy létszámmal, erős közösséggel tudtak dolgozni.
Mindezek ellenére a Szarkalábnak sikerült olyan, egyetemistákból álló magot kialakítania, amely több éven át összetartott – voltak, akik akár tíz-tizenkét évig is aktív tagok maradtak, és ők adták a gerincét azoknak az időszakoknak, amikor az együttes igazán megerősödött.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
Az állandó változás tehát nemcsak nehézség, hanem sajátos működési modell is lett: a Szarkaláb ma is úgy él tovább, mint egy folyamatosan megújuló, generációkat váltó közösség, amelyet az egyetem hoz össze, és a tánc tart egyben.
„Állandó vendégoktatóink vannak: Mátéfi Csaba már húsz éve jár hozzánk, Tőkés Zsolttal most kezdtünk dolgozni” – sorolta Pillich Balázs. A Szarkaláb sajátossága, hogy bár kolozsvári együttes, nem „kolozsváriakból” áll, mint például a Bogáncs – inkább egy folyamatosan cserélődő, vidékről érkező egyetemista közösség. Ez a modell nehezebbé teszi a stabilitást, viszont hatalmas erőforrás: különböző régiókból, különböző hagyományvilággal érkeznek a táncosok, ami sokszínűsített táncanyaghoz vezet.
A vezető egyébként kulcsfontosságúnak tartja azt is, hogy náluk nincs elitizmus.
– fogalmaz a vezető, leszögezve, hogy a közösség legalább olyan fontos, mint a technikai színvonal.
A tánc közösséget épít – ezt a Szarkaláb példája talán a legszebben bizonyítja.
– meséli Pillich Balázs, hozzátéve, hogy ez az arány az erdélyi táncos világban is kiemelkedő, és sokat elárul a kötődésekről.
A Szarkaláb megannyi külföldi fesztiválon megfordult az évek során
Fotó: Facebook/SzarkalabNeptancegyuttes
A tagok a mai napig követik egymást: Kolozsvártól Csíkkozmásig, Borszéktől Balánbányáig tartják a kapcsolatot, közös ünnepekkel, szilveszterekkel, táncházakkal.
Az együttes vezetője azt is elmesélte, hogy fiatalabb generációk utánpótlása sokszor már jóval az érettségi előtt eldől: „Van olyan táncos, aki azt mondta, gyerekkora óta tudta, hogy ide akar jönni”.
A november 21-i, pénteki jubileumi ünnepség egyszerre lesz időutazás, szakmai összegzés és nagy találkozás.
„A 2003-as generáció összefogott, heti próbákkal készülnek. Olyanok is fellépnek, akik már szülők, és a gyerekeik táncolnak a Szarkalábacskákban” – magyarázta Pillich Balázs. A veteránok mellett érkeznek a partnercsoportok is: a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport felnőtt és gyerek együttese, amelyek tagjaival több mint tíz éve kölcsönösen segítik egymást. A gálaműsor után zártkörű ünneplés következik – a harminc év mindegyik korszakának táncosaival, zenészeivel.
A Szarkaláb amatőr együttes – és épp ezért figyelemre méltó, hogyan tud fennmaradni három évtizeden át. A működést pályázatok teszik lehetővé, a Szarkaláb Kulturális Egyesület egyik fontos támogatója a népi kultúra területén, közösségteremtő műfajokban tevékenykedő, a magyar néptáncos, népzenei és népdalköri szervezeteket, közösségeket felkaroló Csoóri Sándor Program, illetve a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány háttérként is nélkülözhetetlen. Ezen kívül a tagok hozzájárulása sem elhanyagolható.
A turnék gyakran önerőből valósulnak meg: „Szardíniába is mikrobuszokkal mentünk – voltak fiúk, akik bevállalták, hogy több ezer kilométert vezetnek, így tudtunk spórolni” – idézte fel Pilich Balázs, elmagyarázva, hogy a bérelt buszok ára egyre magasabb, így a kisbuszos, közösségi megoldás mára bevett gyakorlat.
„Szerencsére most nagyon jó a hangulat a város táncos életében” – jegyezte meg Pillich Balázs, rámutatva, ez azonban nem volt mindig így – hosszú évek kellettek ahhoz, hogy a nagyobb kolozsvári együttesek közötti partneri viszony természetessé váljon.
A Szarkaláb múltja egyszerre szól közösségről, kitartásról, megújulásról és arról a sajátos erdélyi táncos kultúráról, amelyben az amatőr együttesek nem csupán színpadi szereplők, hanem közösségi pillérek is. A 30 éves jubileum nem lezárás – sokkal inkább egy új korszak kezdete. A jelenlegi létszám az utóbbi évtized egyik legerősebbje: sok a frissen érkezett, lelkes fiatal, és a generációk keveredése új lendületet ad a próbáknak.
A korlátozások közepette is meg tudták tartani a folytonosságot: amikor kijárási tilalom volt, akkor korábban próbáltak, amikor karanténszabályok érvényesültek, akkor kisebb csoportokban, de soha nem kellett abbahagyniuk a munkát. Ez óriási előnynek bizonyult, mert így a járvány után nem kellett újraindítani az együttest – egyszerűen ott folytatták, ahol abbahagyták.
Mindez együtt olyan alapot teremtett, amelyre a kerek évforduló után is biztosan lehet építeni. Pillich Balázs szerint azonban a Szarkaláb valódi értéke nem a díjakban, turnékban vagy fesztiválokon mérhető, hanem abban, amit három évtizednyi történetük bizonyít. „Aki egyszer itt volt, annak a tánc valamilyen szinten nyomot hagyott az életében” – állapította meg a Krónikának a jubileumát ünneplő kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes vezetője.
A táncház ma nemcsak szórakozás, hanem identitásőrzés, közösségi összetartozás – vallja Székely Roland, aki szerint az idén huszadik évfordulóját ünneplő krasznai táncház mozgatórugója a hagyomány újraélése és az együttlét öröme.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Négy személygépkocsi ütközött össze hétfőn a DN1-es országúton, Felek és Fenyőfalva között, Szeben megyében. A balesetben összesen 15 személy volt érintett, köztük több gyermek is. A hatóságok életbe léptették a vörös beavatkozási tervet.
Egy kisgyermek életét vesztette, öten pedig súlyosan megsérültek a hétvégén egy Brassó megyei balesetben, amikor két előzést végző gépkocsi összeütközött. A balesetet szenvedett személygépkocsi lesodródott, felborult az úttest melletti mezőn.
A Romgaz 69 millió euróért felvásárolja az Azomureșt. Bolojan miniszterelnök hétvégi Facebook-bejegyzése szerint az Azomureș-ügylet megmenti a romániai műtrágyagyártást, és stabil árakat biztosít a gazdáknak.
Jelentős mennyiségű csapadékra és szélviharokra figyelmeztetnek hétfőn a meteorológusok. A sárga riasztás a nap folyamán 21 megyére érvényes, köztük több erdélyi megyére is.
Hiába a drasztikusabb fellépés, az állatok kilövése vagy elaltatása, továbbra sem tűntek el a nagyvadak Brassó utcáiról.
Hatalmas szabadtéri konyhává vált vasárnap Nagyszalonta főtere, ahol rekordkísérletként 5100 liter gulyást főztek bölényhúsból a hajdúváros alapításának 420. évfordulója tiszteletére.
Már a végéhez közelednek a munkálatok az észak-erdélyi autópálya Magyarnádas és Magyarzsombor közötti szakaszán.
Kevesen tudják, hogy Kós Károly készítette a Kolozsvár melletti „magyar sziget”, Györgyfalva kultúrotthonának eredeti terveit, ám az épület már átadásakor is alig tükrözte elképzeléseit.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a nemzetközi fórumok és jogsegélyszolgálatok tájékoztatásával és bevonásával próbál gátat szabni a nagyváradi premontrei rendház körül kialakult egyház- és magyarellenes eseményeknek.
Orvosi premiernek számít, hogy elvégezték Kolozsváron az első robotsebészeti beavatkozást a Prof. Dr. Ion Chiricuță Onkológiai Intézetben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!