A Szarkaláb 30 éve: táncegyüttes, amelyből közösség lett

„Teljesen laikusan próbálkoztunk, a 90-es évek elejéről beszélünk – minden amatőr szinten működött” – idézte fel lapunknak. Ehhez társult még, hogy a családja által alapított Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány később jelentős hátországot adott, bár akkor még maguk sem sejtették, hogy évtizedek elteltével milyen kulcsfontosságú lesz a kapcsolat.

A névkeresés is közösségi kezdeményezésből született: ötletbörze után választották a Szarkalábat, mert akkoriban Erdélyben nem működött ilyen nevű együttes.

Az Apáczai sokáig adott otthont a csoportnak, de állandó terem nélkül nehéz volt működni. Hol a mateklaborban, hol egy kicsi osztályteremben próbáltak, gyakran padokat cipelgetve, átrendezve a termet.

Szakadás, újrakezdés és szakmai építkezés

A csoport életében a legnagyobb fordulópont 1999-ben következett be: belső feszültségek miatt szakadás történt, és az együttes szinte megszűnt. „Felbomlás előtt álltunk, nulláról kellett újraépíteni mindent” – mondta Pillich Balázs.

Emiatt soha nem alakulhatott ki egy hosszú évtizedeken át együtt maradó, állandó mag, mint más, helyi kötődésű kolozsvári csoportoknál. A Szarkalábnak évről évre új tagságot kellett építenie, és mindig alkalmazkodnia kellett ahhoz, hogy éppen hányan maradnak a városban. Voltak időszakok, amikor bőséges volt az utánpótlás, és egyszerre sok tehetséges, lelkes fiatal érkezett az egyetemre – ilyenkor nagy létszámmal, erős közösséggel tudtak dolgozni.

Mindezek ellenére a Szarkalábnak sikerült olyan, egyetemistákból álló magot kialakítania, amely több éven át összetartott – voltak, akik akár tíz-tizenkét évig is aktív tagok maradtak, és ők adták a gerincét azoknak az időszakoknak, amikor az együttes igazán megerősödött.

korábban írtuk

Egyetemes, életerőt hordozó „nyelv” a tánc – Könczei Csongor világnapi gondolatai a 40 éves Bogáncs Néptáncegyüttes jubileumán

Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.

Az állandó változás tehát nemcsak nehézség, hanem sajátos működési modell is lett: a Szarkaláb ma is úgy él tovább, mint egy folyamatosan megújuló, generációkat váltó közösség, amelyet az egyetem hoz össze, és a tánc tart egyben.

„Állandó vendégoktatóink vannak: Mátéfi Csaba már húsz éve jár hozzánk, Tőkés Zsolttal most kezdtünk dolgozni” – sorolta Pillich Balázs. A Szarkaláb sajátossága, hogy bár kolozsvári együttes, nem „kolozsváriakból” áll, mint például a Bogáncs – inkább egy folyamatosan cserélődő, vidékről érkező egyetemista közösség. Ez a modell nehezebbé teszi a stabilitást, viszont hatalmas erőforrás: különböző régiókból, különböző hagyományvilággal érkeznek a táncosok, ami sokszínűsített táncanyaghoz vezet.

A vezető egyébként kulcsfontosságúnak tartja azt is, hogy náluk nincs elitizmus.

– fogalmaz a vezető, leszögezve, hogy a közösség legalább olyan fontos, mint a technikai színvonal.

A közösség igazi ereje: táncos házasságok, új nemzedékek, a jubileumi gálára visszatérő veteránok

A tánc közösséget épít – ezt a Szarkaláb példája talán a legszebben bizonyítja.

– meséli Pillich Balázs, hozzátéve, hogy ez az arány az erdélyi táncos világban is kiemelkedő, és sokat elárul a kötődésekről.

Az együttes vezetője azt is elmesélte, hogy fiatalabb generációk utánpótlása sokszor már jóval az érettségi előtt eldől: „Van olyan táncos, aki azt mondta, gyerekkora óta tudta, hogy ide akar jönni”.

Harminc éves a Szarkaláb

A november 21-i, pénteki jubileumi ünnepség egyszerre lesz időutazás, szakmai összegzés és nagy találkozás.

„A 2003-as generáció összefogott, heti próbákkal készülnek. Olyanok is fellépnek, akik már szülők, és a gyerekeik táncolnak a Szarkalábacskákban” – magyarázta Pillich Balázs. A veteránok mellett érkeznek a partnercsoportok is: a Miriszló Gyöngye Néptánccsoport felnőtt és gyerek együttese, amelyek tagjaival több mint tíz éve kölcsönösen segítik egymást. A gálaműsor után zártkörű ünneplés következik – a harminc év mindegyik korszakának táncosaival, zenészeivel.

Lelkesedésből, saját autóval

A Szarkaláb amatőr együttes – és épp ezért figyelemre méltó, hogyan tud fennmaradni három évtizeden át. A működést pályázatok teszik lehetővé, a Szarkaláb Kulturális Egyesület egyik fontos támogatója a népi kultúra területén, közösségteremtő műfajokban tevékenykedő, a magyar néptáncos, népzenei és népdalköri szervezeteket, közösségeket felkaroló Csoóri Sándor Program, illetve a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány háttérként is nélkülözhetetlen. Ezen kívül a tagok hozzájárulása sem elhanyagolható.

A turnék gyakran önerőből valósulnak meg: „Szardíniába is mikrobuszokkal mentünk – voltak fiúk, akik bevállalták, hogy több ezer kilométert vezetnek, így tudtunk spórolni” – idézte fel Pilich Balázs, elmagyarázva, hogy a bérelt buszok ára egyre magasabb, így a kisbuszos, közösségi megoldás mára bevett gyakorlat.

„Szerencsére most nagyon jó a hangulat a város táncos életében” – jegyezte meg Pillich Balázs, rámutatva, ez azonban nem volt mindig így – hosszú évek kellettek ahhoz, hogy a nagyobb kolozsvári együttesek közötti partneri viszony természetessé váljon.

„Aki egyszer itt volt, annak a tánc valamilyen szinten nyomot hagyott az életében”

A Szarkaláb múltja egyszerre szól közösségről, kitartásról, megújulásról és arról a sajátos erdélyi táncos kultúráról, amelyben az amatőr együttesek nem csupán színpadi szereplők, hanem közösségi pillérek is. A 30 éves jubileum nem lezárás – sokkal inkább egy új korszak kezdete. A jelenlegi létszám az utóbbi évtized egyik legerősebbje: sok a frissen érkezett, lelkes fiatal, és a generációk keveredése új lendületet ad a próbáknak.

A korlátozások közepette is meg tudták tartani a folytonosságot: amikor kijárási tilalom volt, akkor korábban próbáltak, amikor karanténszabályok érvényesültek, akkor kisebb csoportokban, de soha nem kellett abbahagyniuk a munkát. Ez óriási előnynek bizonyult, mert így a járvány után nem kellett újraindítani az együttest – egyszerűen ott folytatták, ahol abbahagyták.

Mindez együtt olyan alapot teremtett, amelyre a kerek évforduló után is biztosan lehet építeni. Pillich Balázs szerint azonban a Szarkaláb valódi értéke nem a díjakban, turnékban vagy fesztiválokon mérhető, hanem abban, amit három évtizednyi történetük bizonyít. „Aki egyszer itt volt, annak a tánc valamilyen szinten nyomot hagyott az életében” – állapította meg a Krónikának a jubileumát ünneplő kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes vezetője.

korábban írtuk

A közösség szíve-lelke rejlik a krasznai táncházban, néptáncban

A táncház ma nemcsak szórakozás, hanem identitásőrzés, közösségi összetartozás – vallja Székely Roland, aki szerint az idén huszadik évfordulóját ünneplő krasznai táncház mozgatórugója a hagyomány újraélése és az együttlét öröme.