A nyugati kórházak korszerű felszereltsége és a kiszámítható szakmai előmenetel lehetősége sok fiatal orvos számára meghatározó szempont a külföldi karrier mellett
Fotó: Bihar megyei kórház
Miközben Romániában a döntéshozók a súlyos orvoshiányra keresnek gyors megoldást azzal, hogy itthon maradásra köteleznék a frissen végzett orvosokat, a külföldön dolgozó erdélyi szakemberek szerint a probléma mélyebb, rendszerszintű okokra vezethető vissza. Magyarországon és Németországban praktizáló erdélyi orvosok arról vallottak a Krónikának, miért hagyták el az országot, miért vonzóbb Nyugaton az orvosi pálya, illetve milyen feltételekkel lehetne megtartani és hazacsábítani az orvosokat.
2026. február 18., 19:072026. február 18., 19:07
Az utóbbi napokban élénk vitát váltott ki Ilie Bolojan miniszterelnök felvetése, amely szerint a frissen végzett orvosokat meghatározott ideig Romániában kellene munkára kötelezni, megakadályozva, hogy azonnal külföldre távozzanak. A javaslat kézenfekvő válasznak tűnhet az évek óta súlyosbodó orvoshiányra, a szakma képviselői azonban arra figyelmeztetnek: a probléma gyökerei jóval mélyebbek annál, semhogy adminisztratív eszközökkel orvosolhatók lennének. Ráadásul a jelenlegi jogi környezet – különösen az uniós munkavállalási szabadság – eleve kérdésessé teszi egy ilyen intézkedés megvalósíthatóságát Románia esetében.
A vita nyomán olyan orvosokat kerestünk fel, akik diplomájuk megszerzése után a kivándorlás mellett döntöttek, és ma már külföldön praktizálnak.
Továbbá azt is megvizsgáltuk, létezik-e nemzetközi precedens az orvosok „röghöz kötésére”, és hogy a kivándorlás tiltása helyett milyen eszközökkel lehetne valóban csökkenteni az elvándorlást – vagy akár hazacsábítani azokat, akik már évek óta más egészségügyi rendszerekben dolgoznak.
A tíz éve Budapesten élő Kiss János belgyógyász szakorvos a Krónikának elmondta, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Általános Orvosi Karának elvégzése után költözött Magyarországra. Az ottani egészségügyi rendszer nem volt számára teljesen ismeretlen: gyakorlati képzés egy részét és az egyetemi évek utolsó harmadát magyarországi intézményekben, Budapesten és vidéken töltötte, az Erasmus- és a Balassi Bálint-ösztöndíjprogramok támogatásával.
Az orvosok elvándorlásának mérséklését a munkafeltételek javítása és célzott hazacsábító programok segíthetik
Fotó: Olti Angyalka
„Az egyetem befejezése után úgy döntöttem, hogy Marosvásárhelyen folytatom a rezidensképzést. Három hónapos felkészülés után sikeresen teljesítettem a vizsgát, és a kívánt szakterületet választhattam. A rezidensprogram azonban sajnos óriási csalódás volt számomra, rövid időn belül rájöttem, hogy szakmailag nem fogok tudok kiteljesedni, mert a képzés során a hangsúly inkább a mennyiségen, semmint a minőségen van.
– idézte fel a marosvásárhelyi orvos. Hozzátette, pályafutása során volt egy többéves kutatási kitérő, amikor megszerezte a PhD-fokozatát, majd ezt követően három lehetőség állt előtte: hazatérni; ugyanis végig jó kapcsolatban a vásárhelyi intézménnyel, Németországban folytatni a kutatómunkát, amelyre sikeresen pályázott; vagy csatlakozni a magyarországi rezidensképzéshez.
„Életem egyik legnehezebb döntése volt, végül a magyarországi rezidensképzést választottam. A kutatóévek alatt ugyanis egy speciális betegcsoport ellátásával foglalkoztam, és ezt a munkát szerettem volna a klinikai gyakorlatban is folytatni – erre az utolsó pillanatban adódott lehetőség, amellyel éltem is. Nehéz volt a honvágyat leküzdeni, de láttam, hogy az évek során otthon a szakma területén kevés változás történt, egy ideig folyamatosan tartottam a kapcsolatot a korábbi kollégáimmal, de közülük is sokan addigra már külföldre vagy más városba költöztek” – mondta.
A kivándorlás Romániában nemcsak az orvosokat érinti, hanem az ápolókat és más egészségügyi dolgozókat is, akik nélkül a betegellátás működésképtelen lenne
Fotó: Tuchiluș Alex
A Budapesten dolgozó belgyógyász szakorvos a Romániában tapasztalható orvoshiány kapcsán elmondta: véleménye szerint a problémát eddig elsősorban a képzés mennyiségének növelésével próbálták kezelni, ami hosszú távon veszteséges és nehezen fenntartható megközelítésnek bizonyult.
és ha már az így is hosszú, öt-hat éves tanulmányi időt további kötelező évekkel terhelnék, az várhatóan visszavetné az orvosi egyetemekre jelentkezők számát” – mutatott rá Kiss János. Hozzátette: az sem egyértelmű, hogy az itthon maradási kötelezettség a magánellátásra is kiterjedne-e, illetve mi történne azokkal, akik diplomájuk megszerzése után nem orvosi pályán helyezkednek el. Mint mondta, az orvosok otthon tartására Magyarországon is van példa, az állami ösztöndíjban részesülőknek vissza kell fizetniük tanulmányaik költségét, ha a diplomázást követő húsz évben külföldre költöznek.
„Tudomásom szerint ez az egyik legszigorúbb európai szabályozás, de itt is talál megoldást, kiskaput az, aki külföldön szeretne karriert építeni, húsz év elegendő idő arra, hogy valaki külföldi tapasztalatszerzés után hazatérjen, vagy annyi megtakarítást tegyen félre, amelyből visszafizesse a tanulmányi díjat” – mondta. Kiss János belgyógyász szakorvos szerint az orvosok elvándorlásának megfékezése, illetve a külföldön dolgozók hazacsábítása rendkívül összetett feladat. Rámutatott,
Hangsúlyozta továbbá, hogy a kivándorlás Romániában nemcsak az orvosokat érinti, hanem az ápolókat és más egészségügyi dolgozókat is, akik nélkül a betegellátás működésképtelen lenne, ezért a probléma csak az egész rendszer átfogó átalakításával kezelhető.
Véleménye szerint az otthon maradás ösztönzéséhez elsősorban a munkakörnyezet javítására, a minőségellenőrzés erősítésére és a betegutak hatékonyabb megszervezésére lenne szükség. Külföldi példák alapján a tartós orvoshiánnyal küzdő települések és intézmények ösztöndíjakkal, bérkiegészítéssel, lakhatási támogatással, szakmai továbbképzések finanszírozásával, valamint korszerű eszközök biztosításával tudják megtartani vagy bővíteni az orvosi állományt. Hozzátette, ezek az intézkedések csak hosszabb távon hoznak eredményt, ezért mielőbbi forrásbiztosítást és következetes tervezést igényelnek.
Az orvosok itthon tartásához elsősorban jobb munkakörülményekre és hatékonyabban szervezett betegutakra lenne szükség
Fotó: Haáz Vince
A sepsiszentgyörgyi származású Langhaus Kamilla 2017-ben, közvetlenül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem elvégzése után döntött úgy, hogy Németországba költözik; jelenleg belgyógyász szakorvosként dolgozik. Mint a Krónikának elmondta, a kivándorlás mögött nem egyetlen ok állt, hanem több tényező együttes hatása. Egyrészt motiválta a szakmai fejlődés lehetősége, a strukturált rezidensképzés és az átláthatóbb rendszer kínált vonzó szakmai perspektívát, másrészt fontos szempont volt számára a kiszámíthatóbb munkakörnyezet és az, hogy a szakmai teljesítmény jobban tükröződik az anyagi megbecsülésben. Megjegyezte, döntését magánéleti ok is erősítette: párja – ma már férje – akkoriban már Németországban dolgozott rezidens orvosként.
„A kezdet azonban nem volt zökkenőmentes. Mivel csak az egyetem utolsó félévében határoztam el, hogy Németországban folytatnám, a nyelvtanulás versenyfutássá vált az idővel, és számos adminisztratív akadályt is le kellett küzdenem.
– mesélte a belgyógyász szakorvos. Hozzátette, a németországi kórházban a modern felszereltség mellett leginkább az lepte meg, hogy a hagyományos kórházi hierarchia jóval kevésbé volt érzékelhető, mint amit korábban otthon tapasztalt. Elmondta, rezidensképzést követően azért döntött a Németországban maradás mellett, mert addigra szakmai és személyes kapcsolatai is megszilárdultak, és úgy érezte, ebben a rendszerben tudja megvalósítani szakmai elképzeléseit.
A romániai orvosok kötelező belföldi munkavállalását előíró esetleges törvényről úgy vélekedett, hogy elméletileg bevezethető, gyakorlati kivitelezhetősége és hosszú távú hatékonysága azonban kérdéses. Szerinte az ilyen intézkedések rövid távon lassíthatják ugyan az elvándorlást, de tartósan inkább elégedetlenséget és alternatív megoldások, kiskapuk keresését eredményezhetik. Mint mondta, Németországban nem ismer hasonló általános szabályozást, ugyanakkor létezik egy sajátos megoldás: a szigorú felvételi követelmények miatt
„Véleményem szerint az orvosok elvándorlása nem hűtlenség vagy kalandvágy kérdése, hanem rendszerszintű probléma. A legtöbben nem elszakadni akarnak az országtól, hanem kedvezőbb szakmai és életminőségi feltételeket keresnek. Éppen ezért a megoldást is ezek javításában látom, valamint célzott hazacsábító programokban – például adminisztratív könnyítésekben, praxisindítási támogatásban és a külföldön szerzett képesítések bürokráciamentes elismerésében” – fogalmazott a Németországban élő belgyógyász.
Az utóbbi napokban élénk vitát váltott ki Ilie Bolojan miniszterelnök felvetése, amely szerint a frissen végzett orvosokat bizonyos ideig Romániában kellene tartani, megakadályozva a külföldre távozásukat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tavaly tavasszal, bő fél évvel a halála előtt életútinterjút adott a Krónikának Aulich Sándor, a Kovászna megyei Securitate 1973 és 1984 közötti parancsnoka. Az volt a kérése: ne jelenjen meg életében az interjú. Az ezredes december közepén hunyt el.
„Végignyalta” a legnépszerűbb online szállásközvetítőket a nagyváradi polgármesteri hivatal, és több mint 600 olyan lakást azonosított, amelyet rövid távú szállásként adnak ki, azaz hivatalosan többszörös ingatlanadót kell fizetni utánuk.
Zöld jelzést kapott az új sóbánya kiépítése a Kolozs megyei Palackoson, miután a beruházó megszerezte a szükséges engedélyeket. A több szakaszban, akár 30 millió euróból megvalósuló projekt munkahelyeket teremt, és a térség gazdasági fellendülését ígéri.
Jótékonysági estnek ad otthont március elsején a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a bevételt két, súlyos lakhatási gondokkal küzdő Maros megyei család megsegítésére fordítják.
Felhívással fordult szerdán a marosvásárhelyi magyarsághoz a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), arra kérve a közösség tagjait, hogy vegyenek részt a március 10-i, székely szabadság napi megemlékezésen és felvonuláson.
Megszavazta a román parlament mindkét háza a törvénytervezetet, amely 2026-ot Márton Áron-emlékévvé nyilvánítja, és egyben megemlékezik a püspök születésének 130. évfordulójáról is.
Hamvazószerdával kezdődik a nagyböjt, a negyvennapos szent idő, amely a húsvéti feltámadás ünnepére készít fel – emlékeztet többek közt a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye.
Szatmár megyében két településvezető saját kezébe venné a kezdeményezést: Krasznabéltek és Nagyszokond összevonásával hoznának létre egyetlen nagyobb községet, mindez azonban éles politikai, társadalmi és kisebbségjogi vitákat is kiváltott.
Csaknem 22 millió eurós élményfürdő-beruházás megvalósítására szövetkezik Marosújvár és a Fehér Megyei Tanács: a két önkormányzat partnerségi megállapodást köt a nemrég már felépített modern gyógyfürdő mellett létesítendő akvapark kialakítására.
A CFR az Arad–Temesvár–Karánsebes vasútvonal felújítása során lebontana négy, az Osztrák–Magyar Monarchiában épített állomást, a hozzájuk tartozó víztornyokkal együtt. Ezzel elveszne a Bánság közlekedés- és ipartörténetének egy jelentős darabja.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!