Kivándorolt erdélyi szakemberek az orvosok meglebegtetett röghöz kötéséről, a rendszerszintű problémákról

Továbbá azt is megvizsgáltuk, létezik-e nemzetközi precedens az orvosok „röghöz kötésére”, és hogy a kivándorlás tiltása helyett milyen eszközökkel lehetne valóban csökkenteni az elvándorlást – vagy akár hazacsábítani azokat, akik már évek óta más egészségügyi rendszerekben dolgoznak.

A tíz éve Budapesten élő Kiss János belgyógyász szakorvos a Krónikának elmondta, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Általános Orvosi Karának elvégzése után költözött Magyarországra. Az ottani egészségügyi rendszer nem volt számára teljesen ismeretlen: gyakorlati képzés egy részét és az egyetemi évek utolsó harmadát magyarországi intézményekben, Budapesten és vidéken töltötte, az Erasmus- és a Balassi Bálint-ösztöndíjprogramok támogatásával.

– idézte fel a marosvásárhelyi orvos. Hozzátette, pályafutása során volt egy többéves kutatási kitérő, amikor megszerezte a PhD-fokozatát, majd ezt követően három lehetőség állt előtte: hazatérni; ugyanis végig jó kapcsolatban a vásárhelyi intézménnyel, Németországban folytatni a kutatómunkát, amelyre sikeresen pályázott; vagy csatlakozni a magyarországi rezidensképzéshez.

„Életem egyik legnehezebb döntése volt, végül a magyarországi rezidensképzést választottam. A kutatóévek alatt ugyanis egy speciális betegcsoport ellátásával foglalkoztam, és ezt a munkát szerettem volna a klinikai gyakorlatban is folytatni – erre az utolsó pillanatban adódott lehetőség, amellyel éltem is. Nehéz volt a honvágyat leküzdeni, de láttam, hogy az évek során otthon a szakma területén kevés változás történt, egy ideig folyamatosan tartottam a kapcsolatot a korábbi kollégáimmal, de közülük is sokan addigra már külföldre vagy más városba költöztek” – mondta.

és ha már az így is hosszú, öt-hat éves tanulmányi időt további kötelező évekkel terhelnék, az várhatóan visszavetné az orvosi egyetemekre jelentkezők számát” – mutatott rá Kiss János. Hozzátette: az sem egyértelmű, hogy az itthon maradási kötelezettség a magánellátásra is kiterjedne-e, illetve mi történne azokkal, akik diplomájuk megszerzése után nem orvosi pályán helyezkednek el. Mint mondta, az orvosok otthon tartására Magyarországon is van példa, az állami ösztöndíjban részesülőknek vissza kell fizetniük tanulmányaik költségét, ha a diplomázást követő húsz évben külföldre költöznek.

„Tudomásom szerint ez az egyik legszigorúbb európai szabályozás, de itt is talál megoldást, kiskaput az, aki külföldön szeretne karriert építeni, húsz év elegendő idő arra, hogy valaki külföldi tapasztalatszerzés után hazatérjen, vagy annyi megtakarítást tegyen félre, amelyből visszafizesse a tanulmányi díjat” – mondta. Kiss János belgyógyász szakorvos szerint az orvosok elvándorlásának megfékezése, illetve a külföldön dolgozók hazacsábítása rendkívül összetett feladat. Rámutatott,

Hangsúlyozta továbbá, hogy a kivándorlás Romániában nemcsak az orvosokat érinti, hanem az ápolókat és más egészségügyi dolgozókat is, akik nélkül a betegellátás működésképtelen lenne, ezért a probléma csak az egész rendszer átfogó átalakításával kezelhető.

Véleménye szerint az otthon maradás ösztönzéséhez elsősorban a munkakörnyezet javítására, a minőségellenőrzés erősítésére és a betegutak hatékonyabb megszervezésére lenne szükség. Külföldi példák alapján a tartós orvoshiánnyal küzdő települések és intézmények ösztöndíjakkal, bérkiegészítéssel, lakhatási támogatással, szakmai továbbképzések finanszírozásával, valamint korszerű eszközök biztosításával tudják megtartani vagy bővíteni az orvosi állományt. Hozzátette, ezek az intézkedések csak hosszabb távon hoznak eredményt, ezért mielőbbi forrásbiztosítást és következetes tervezést igényelnek.

– mesélte az Észak-Rajna-Vesztfália Süchteln nevű településén praktizáló belgyógyász szakorvos. Hozzátette, a németországi kórházban a modern felszereltség mellett leginkább az lepte meg, hogy a hagyományos kórházi hierarchia jóval kevésbé volt érzékelhető, mint amit korábban otthon tapasztalt. Elmondta, rezidensképzést követően azért döntött a Németországban maradás mellett, mert addigra szakmai és személyes kapcsolatai is megszilárdultak, és úgy érezte, ebben a rendszerben tudja megvalósítani szakmai elképzeléseit.

A romániai orvosok kötelező belföldi munkavállalását előíró esetleges törvényről úgy vélekedett, hogy elméletileg bevezethető, gyakorlati kivitelezhetősége és hosszú távú hatékonysága azonban kérdéses. Szerinte az ilyen intézkedések rövid távon lassíthatják ugyan az elvándorlást, de tartósan inkább elégedetlenséget és alternatív megoldások, kiskapuk keresését eredményezhetik. Mint mondta, Németországban nem ismer hasonló általános szabályozást, ugyanakkor létezik egy sajátos megoldás: a szigorú felvételi követelmények miatt

„Véleményem szerint az orvosok elvándorlása nem hűtlenség vagy kalandvágy kérdése, hanem rendszerszintű probléma. A legtöbben nem elszakadni akarnak az országtól, hanem kedvezőbb szakmai és életminőségi feltételeket keresnek. Éppen ezért a megoldást is ezek javításában látom, valamint célzott hazacsábító programokban – például adminisztratív könnyítésekben, praxisindítási támogatásban és a külföldön szerzett képesítések bürokráciamentes elismerésében” – fogalmazott a Németországban élő belgyógyász.

korábban írtuk

Kivitelezhetetlen tiltás vagy rendszerszintű reform? – Orvosok a fiatal medikusok kivándorlásáról

Az utóbbi napokban élénk vitát váltott ki Ilie Bolojan miniszterelnök felvetése, amely szerint a frissen végzett orvosokat bizonyos ideig Romániában kellene tartani, megakadályozva a külföldre távozásukat.