VEZÉRCIKK – Újabb, erődemonstrációként is felfogható politikai-társadalmi akciót, egyedi közösségi élményt nyújtó megmozdulást szervezett a hétvégén az SZNT a Székelyföld határainak kivilágításával.
2015. október 25., 22:402015. október 25., 22:40
A mostani tömegrendezvény szervesen illik a nemzeti tanács által korábban rendezett figyelemfelkeltő akciók, jelesül a székelyek nagy menetelése, továbbá a székely szabadság napja sorába. Ezek a megmozdulások kivétel nélkül azt célozták, hogy kinyilvánítsák a tömbmagyar régió autonómiához való jogát, követelve a román államon belüli önrendelkezését.
Az már a sajátos bukaresti kisebbségpolitikának, a román hatóságok viszonyulásának a következménye, hogy ezeken a demonstrációkon mindannyiszor bizonygatni kell a Székelyföld létezését, elvégre a régió nevének emlegetésekor a többség ma is előszeretettel odabiggyeszti az „úgynevezett” jelzős szerkezetet.
Most, miután kialudt a parázs a határjelző őrtüzek máglyái alatt, felmerül a kérdés: hogyan tovább az autonómia felé vezető úton? Miként kamatoztathatók ezek a megmozdulások a tényleges jogegyenlőség intézményi garanciájának biztosítása, a régió, illetve annak sajátos jogállásának elismertetése terén?
Akárcsak a rendszerváltás óta eltelt 25 év során annyiszor, ezekre a kérdésekre sajnos ma sem kapunk megnyugtató választ. Már csak azért sem, mert például a román média ingerküszöbét alig-alig érte el az SZNT hétvégi akciója, a hatóságok érdeklődése pedig – lásd a gyergyószentmiklósi tűzifák lefoglalását – kimerült egy vaskos túlkapásban. Ráadásul sokak szerint a nemzetközi helyzet sem kedvez a székelyföldi önrendelkezési törekvéseknek: az EU-t túlságosan lefoglalja a migráció kérdésköre, és amúgy is megvan a maga baja a katalán elszakadási törekvésekkel.
Viszont a valóság az, hogy a zászlajukra a székely autonómia ügyét tűző hazai szervezetek és mozgalmak akkor követnék el a legnagyobb hibát, ha folyamatosan egy kedvező politikai konstelláció függvényében hallatnák a szavukat, addig pedig mélyen hallgatnának. Ki tudja, néhány újabb lármafa felgyújtása nyomán talán az erdélyi magyarok parlamenti képviselete is belátja, hogy „ég a ház”, és igazán eljött az ideje az autonómiáról szóló törvénytervezet előterjesztésének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!