Úgy tűnik, se kiköpni, se lenyelni nem tudja az autonómia érdekében több tízezer embert megmozgató székely menetet a bukaresti kormány.
2013. november 03., 18:392013. november 03., 18:39
Hivatalos reakció ugyanis mindeddig nem érkezet, azon kívül, hogy Victor Ponta miniszterelnök fél szájjal kijelentette: „alkotmányos módon” reagálnak majd. Crin Antonescu liberális pártelnök reagált ugyan, mondván: elfogadhatatlan bármiféle enklávé az ország közepén, de ez inkább magánvélemény azon politikus részéről, aki már megkezdte a jövő évi államfőválasztások előtti kampányát.
A kormány tanácstalanságát jelezheti a Bogdan Diaconu PSD-s képviselő feljelentése körüli hercehurca. A magyarellenes megnyilvánulásokon kívül semmilyen más teljesítményt felmutatni nem tudó Diaconu kedden még melldöngetve jelentette be, hogy alkotmányellenes tevékenység miatt feljelentette a székely menet szervezőit, hogy aztán egy nap múlva már nevetséges indokkal visszavonja azt. Pontáék valószínűleg rájöttek, annál immár komolyabb az ügy, hogy hagyják, hogy a magyar ügyekben lassan Vadim Tudorhoz hasonló médiabohóccá avanzsáló Diaconura bízzák a kommunikációt. Diaconu ugyanis kimondottan jó szolgálatot tesz a magyar ügyeknek: állandó, szélsőséges hőbörgésével csak erősíti az eltökéltséget, hiszen megnyilvánulásai folyamatosan igazolják a vádakat az arrogáns bukaresti hatalom soviniszta nemzetállami érzéketlenségéről a több mint 1,2 milliós magyar közösség önrendelkezési törekvései iránt. Ha a tüntetés nyomán a magyarok azzal fordulhattak volna a világ közvéleményéhez, hogy lám, a „példás” kisebbségi politikát folytató Romániában a kormánypárt politikusa feljelenti a véleménynyilvánítás szabadságával élő magyarokat, az nagyon nem lett volna jó Bukarest számára, ezért vélhetően felülről szóltak rá Diaconura. Most pedig valószínűleg zajlik a tanakodás, mi legyen a kormány kommunikációjának fő csapásiránya. Még az is lehet, hogy úgy gondolják: azzal járnak a legjobban, ha agyonhallgatják.
Mindez azt jelzi: minél több olyan akcióra van szükség, amely elbizonytalanítja a kormányt. Hogy egyre kisebb mozgástere legyen kitérni a jogos önrendelkezési törekvések elől.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, mégha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
szóljon hozzá!