Bukaresti üzemzavar

Hivatalos reakció ugyanis mindeddig nem érkezet, azon kívül, hogy Victor Ponta miniszterelnök fél szájjal kijelentette: „alkotmányos módon” reagálnak majd. Crin Antonescu liberális pártelnök reagált ugyan, mondván: elfogadhatatlan bármiféle enklávé az ország közepén, de ez inkább magánvélemény azon politikus részéről, aki már megkezdte a jövő évi államfőválasztások előtti kampányát.

A kormány tanácstalanságát jelezheti a Bogdan Diaconu PSD-s képviselő feljelentése körüli hercehurca. A magyarellenes megnyilvánulásokon kívül semmilyen más teljesítményt felmutatni nem tudó Diaconu kedden még melldöngetve jelentette be, hogy alkotmányellenes tevékenység miatt feljelentette a székely menet szervezőit, hogy aztán egy nap múlva már nevetséges indokkal visszavonja azt. Pontáék valószínűleg rájöttek, annál immár komolyabb az ügy, hogy hagyják, hogy a magyar ügyekben lassan Vadim Tudorhoz hasonló médiabohóccá avanzsáló Diaconura bízzák a kommunikációt. Diaconu ugyanis kimondottan jó szolgálatot tesz a magyar ügyeknek: állandó, szélsőséges hőbörgésével csak erősíti az eltökéltséget, hiszen megnyilvánulásai folyamatosan igazolják a vádakat az arrogáns bukaresti hatalom soviniszta nemzetállami érzéketlenségéről a több mint 1,2 milliós magyar közösség önrendelkezési törekvései iránt. Ha a tüntetés nyomán a magyarok azzal fordulhattak volna a világ közvéleményéhez, hogy lám, a „példás” kisebbségi politikát folytató Romániában a kormánypárt politikusa feljelenti a véleménynyilvánítás szabadságával élő magyarokat, az nagyon nem lett volna jó Bukarest számára, ezért vélhetően felülről szóltak rá Diaconura. Most pedig valószínűleg zajlik a tanakodás, mi legyen a kormány kommunikációjának fő csapásiránya. Még az is lehet, hogy úgy gondolják: azzal járnak a legjobban, ha agyonhallgatják.

Mindez azt jelzi: minél több olyan akcióra van szükség, amely elbizonytalanítja a kormányt. Hogy egyre kisebb mozgástere legyen kitérni a jogos önrendelkezési törekvések elől.