December 10-én, az emberi jogok napján hozták nyilvánosságra azt a felmérést, miszerint a romániaiak csaknem fele úgy gondolja, a kommunizmus jó volt az ország számára.
2013. december 11., 21:022013. december 11., 21:02
Az Adevărul napilap megrendelésére készült, a teljes lakosságra nézve reprezentatív közvélemény-kutatás – amelyet november második hetében, 1055 fős mintán végeztek – olyan generációs, földrajzi, de leginkább gondolkodásmódbeli szakadékra világít rá, amely könnyedén kikövetkeztethető, miért is beteg a romániai társadalom.
December 10-én a világ civilizált része arra emlékezett, hogy az ENSZ a második világháború borzalmai után, 1948-ban ezen a napon fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez többek között az élethez, a szabadsághoz, a magántulajdonhoz és a művelődéshez való jogot, a vallás- és véleményszabadságot, a kínzástól, a kegyetlen, embertelen bánásmódtól és büntetéstől való védelmet foglalja magában, olyan alapvető jogokat, amelyek fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül, minden embert megilletnek.
A klasszikus politikai és polgári jogokat, a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét rögzítő dokumentumot a világ összes állama ratifikálta, így Románia is, amely a felsorolt jogokat kivétel nélkül megsértő kommunista diktatúra bukása óta, lassan 24 éve civilizált, demokratikus, az emberi jogokat tiszteletben tartó európai országként van nyilvántartva.
A valós viszonyok azonban nem az államformából vagy az alkotmányból, hanem a nép hangjából szűrhetők le. Ezt hallva pedig egyértelmű, hogy Románia messze nem egységes – szakadék tátong a partiumiak és erdélyiek, illetve a havasalföldiek és moldvaiak gondolkodásmódja között, de ugyanúgy nagy a törésvonal a fiatalok és idősek, no meg az iskolázottak és tanulatlanok között.
Az a 44,7 százalék, amely most visszasírja a kommunizmust, még mindig éltető táptalajt biztosít egy igazságtalan, korrupt, hazug rendszernek, amelynek marionettjei ma is főszerepet játszhatnak Románia nagy sikernek örvendő, immár 24 éve műsoron lévő tragikomédiájában.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Amint az várható volt, a szociáldemokraták által a költségvetés szociális vonzatai kapcsán kikényszerített kompromisszum körüli vita csupán tovább mélyítette az ellentéteket a bukaresti kormányt alkotó koalíciós pártok között.
Mi történne, ha Szoboszlai Dominik a magyar foci botladozásait megelégelve egy napon úgy döntene, hogy az angol válogatottat erősíti? Elgondolni is rossz. Márpedig a sport elüzletiesedésének világában a nemzeti identitás, a zászló is lecserélhetővé vált.
Mi a hasonlóság a román Szociáldemokrata Párt (PSD) ellenzékbe vonulással való fenyegetőzése és a bukaresti kormánynak az üzemanyag-drágulással szembeni hatékony fellépése között? Hát csak az, hogy nagy valószínűséggel egyik sem fog bekövetkezni.
Üzenetértékű, hogy Románia és Ukrajna partnerségi megállapodást kötött, de kérdéses, mi lesz a kisebbségekkel – az időzítése kapcsán pedig némi olyan érzése is van az embernek, hogy Kijev és Bukarest a magyar választási kampányba is beszállt egy kicsit.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
szóljon hozzá!