December 10-én, az emberi jogok napján hozták nyilvánosságra azt a felmérést, miszerint a romániaiak csaknem fele úgy gondolja, a kommunizmus jó volt az ország számára.
2013. december 11., 21:022013. december 11., 21:02
Az Adevărul napilap megrendelésére készült, a teljes lakosságra nézve reprezentatív közvélemény-kutatás – amelyet november második hetében, 1055 fős mintán végeztek – olyan generációs, földrajzi, de leginkább gondolkodásmódbeli szakadékra világít rá, amely könnyedén kikövetkeztethető, miért is beteg a romániai társadalom.
December 10-én a világ civilizált része arra emlékezett, hogy az ENSZ a második világháború borzalmai után, 1948-ban ezen a napon fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez többek között az élethez, a szabadsághoz, a magántulajdonhoz és a művelődéshez való jogot, a vallás- és véleményszabadságot, a kínzástól, a kegyetlen, embertelen bánásmódtól és büntetéstől való védelmet foglalja magában, olyan alapvető jogokat, amelyek fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül, minden embert megilletnek.
A klasszikus politikai és polgári jogokat, a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét rögzítő dokumentumot a világ összes állama ratifikálta, így Románia is, amely a felsorolt jogokat kivétel nélkül megsértő kommunista diktatúra bukása óta, lassan 24 éve civilizált, demokratikus, az emberi jogokat tiszteletben tartó európai országként van nyilvántartva.
A valós viszonyok azonban nem az államformából vagy az alkotmányból, hanem a nép hangjából szűrhetők le. Ezt hallva pedig egyértelmű, hogy Románia messze nem egységes – szakadék tátong a partiumiak és erdélyiek, illetve a havasalföldiek és moldvaiak gondolkodásmódja között, de ugyanúgy nagy a törésvonal a fiatalok és idősek, no meg az iskolázottak és tanulatlanok között.
Az a 44,7 százalék, amely most visszasírja a kommunizmust, még mindig éltető táptalajt biztosít egy igazságtalan, korrupt, hazug rendszernek, amelynek marionettjei ma is főszerepet játszhatnak Románia nagy sikernek örvendő, immár 24 éve műsoron lévő tragikomédiájában.
Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, mégha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról.
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
szóljon hozzá!