December 10-én, az emberi jogok napján hozták nyilvánosságra azt a felmérést, miszerint a romániaiak csaknem fele úgy gondolja, a kommunizmus jó volt az ország számára.
2013. december 11., 21:022013. december 11., 21:02
Az Adevărul napilap megrendelésére készült, a teljes lakosságra nézve reprezentatív közvélemény-kutatás – amelyet november második hetében, 1055 fős mintán végeztek – olyan generációs, földrajzi, de leginkább gondolkodásmódbeli szakadékra világít rá, amely könnyedén kikövetkeztethető, miért is beteg a romániai társadalom.
December 10-én a világ civilizált része arra emlékezett, hogy az ENSZ a második világháború borzalmai után, 1948-ban ezen a napon fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez többek között az élethez, a szabadsághoz, a magántulajdonhoz és a művelődéshez való jogot, a vallás- és véleményszabadságot, a kínzástól, a kegyetlen, embertelen bánásmódtól és büntetéstől való védelmet foglalja magában, olyan alapvető jogokat, amelyek fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül, minden embert megilletnek.
A klasszikus politikai és polgári jogokat, a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét rögzítő dokumentumot a világ összes állama ratifikálta, így Románia is, amely a felsorolt jogokat kivétel nélkül megsértő kommunista diktatúra bukása óta, lassan 24 éve civilizált, demokratikus, az emberi jogokat tiszteletben tartó európai országként van nyilvántartva.
A valós viszonyok azonban nem az államformából vagy az alkotmányból, hanem a nép hangjából szűrhetők le. Ezt hallva pedig egyértelmű, hogy Románia messze nem egységes – szakadék tátong a partiumiak és erdélyiek, illetve a havasalföldiek és moldvaiak gondolkodásmódja között, de ugyanúgy nagy a törésvonal a fiatalok és idősek, no meg az iskolázottak és tanulatlanok között.
Az a 44,7 százalék, amely most visszasírja a kommunizmust, még mindig éltető táptalajt biztosít egy igazságtalan, korrupt, hazug rendszernek, amelynek marionettjei ma is főszerepet játszhatnak Románia nagy sikernek örvendő, immár 24 éve műsoron lévő tragikomédiájában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!