Tanulságok egy még le sem zajlott választás kapcsán

Nos, jó ideje ők kerültek célkeresztbe a választási kampányban. „Bűnük” annyi, hogy

• választójoggal rendelkeznek,
• többségük élni is akar ezzel a joggal,
• a korábbi megmérettetések tendenciáit figyelembe véve pedig jelentős arányban ismét a Fidesz-KDNP-re voksolnak.

Természetesen nem minden külhoni, erdélyi magyar a regnáló kormánypártokat támogatja, aki ilyet állít, az téved, viszont a politikai realitás az, hogy a levélben szavazók többsége 2026-ban is Orbán Viktor miniszterelnök alakulatának szavaz bizalmat.

Már rég meg lehetett volna próbálni megfordítani ezt a (párt)szimpátiát, csak az a helyzet, hogy a Fidesszel szemben álló politikai erők vagy nem tartották ezt fontosnak, vagy teljesen elhibázott stratégiát alkalmaztak. Gyurcsány Ferenc és az MSZP is kénytelen volt megtanulni, hogy semmit nem lehet elérni a határon túli magyaroknál a nemzetben gondolkodás mellőzésével, a kettős állampolgárság elleni ágálással. Mint ahogy napjainkban Dobrev Klára sem gondolhatja komolyan, hogy a DK több voksot kap egy lakótársulási elnöknél azok után, hogy a külhoniak szavazati jogának megvonásáért agitál.

Hasonlóképpen a Tiszáról sem mondható el, hogy megfelelően viszonyul a határon túli magyarokhoz. Őket ugyanis azzal még nem lehet eltántorítani a kormánypártok támogatásától, hogy az ellenzék korrupt, Magyarországot romba döntő alakulatnak nevezi a Fideszt, amelyről mellesleg azt is állítja, hogy a külhoni magyarokat a szavazatukért cserében támogatja. Nem vall túlságosan éles politikai érzékre, ha valaki elcsodálkozik azon, hogy a Trianon diktálta geopolitikai valósággal nehezen megbékélő, de abba mégis belenyugvó, az anyaország gondoskodására vágyó erdélyi magyarok hálát éreznek a kapott támogatásért, amit adott esetben politikai voks formájában is hajlandóak kifejezni.

Ez nem túlságosan bonyolult képlet. Magyar Péter megtehette volna, hogy többször üzen, megszólítja a külhoni magyarokat, megpróbálja meggyőzni őket, de erre a kampányban sem igazán kereste az alkalmat. Tavalyi nagyváradi látogatása is inkább a belpolitikai küzdelem közepette alkalmazott stratégiának, az Orbán Viktor simionozására adott válaszként volt értelmezhető, a Tisza nagyadorjáni táboráról pedig a nem baráti sajtósok kitessékelésén túlmenően érdemlegeset nem igazán tudunk említeni. Ha Magyar Péter szeretné, hogy a külhoni magyarok ne gyanakvással tekintsenek rá és pártjára, igyekezzen kapcsolatot teremteni velük (ne csak a politikai szervezeteikkel), de ami a legfontosabb: próbálja meggyőzni hívei egy részét, hogy ne hergeljék a határon túli nemzettársaikat.

A kormányváltással próbálkozó Tisza külhoni megítélésének ugyanis nagyon nem tesz jót, hogy szimpatizánsai közül sokan az anyaországon élősködő Fidesz-bérenceknek titulálják a külhoni magyar választópolgárokat, akiket hisztérikusan felszólítanak, nehogy szavazni merjenek. Ez nem más, mint politikai vélemény miatti megbélyegzés, amire például Romániában nemigen meri ragadtatni magát senki, és nem követeli, hogy a külföldön élő román állampolgárok milliói ne éljenek szavazati jogukkal, mivel nem élnek és adóznak itt.

A gyűlölet, a megbélyegzés sohasem jelent megoldást, ezt minden politikusnak és pártnak meg kell jegyeznie, akkor is, ha hatalmon van, és akkor is, ha kormányzásra törekszik. Ugyanez vonatkozik a politikai alakulatok szimpatizánsaira is. Bármi is lesz az idei országgyűlési választás végkimenetele, az élet április 13-án menni fog tovább, az embereknek pedig ugyanúgy el kell fogadniuk a másikat, függetlenül attól, milyen politikai véleményt képvisel. Vagy miként szavazott saját lelkiismerete, meggyőződése, szabad akarata szerint.