Tanulságok egy még le sem zajlott választás kapcsán

2026. március 31., 19:302026. március 31., 19:30

Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.

A kolozsvári magyar főkonzulátuson egymásnak adják a kilincset a magyar állampolgársággal is rendelkező kincses városi vagy a környező megyében élő magyarok, hogy átvegyék a levélcsomagjukat, vagy éppenséggel leadják a szavazatukat. Vélhetően ugyanez a helyzet a csíkszeredai, szabadkai vagy kassai diplomáciai képviseletnél. Az idei immár a negyedik alkalom, amikor a magyarországi lakcímmel nem rendelkező külhoni magyar állampolgárok részt vehetnek az országgyűlési választáson.

Számuk napjainkra közel félmillióra nőtt, többségük, több mint 300 ezren erdélyi magyarok, vagy romániai lakcímmel rendelkező választópolgárok.

Nos, jó ideje ők kerültek célkeresztbe a választási kampányban. „Bűnük” annyi, hogy

választójoggal rendelkeznek,
többségük élni is akar ezzel a joggal,
a korábbi megmérettetések tendenciáit figyelembe véve pedig jelentős arányban ismét a Fidesz-KDNP-re voksolnak.

Természetesen nem minden külhoni, erdélyi magyar a regnáló kormánypártokat támogatja, aki ilyet állít, az téved, viszont a politikai realitás az, hogy a levélben szavazók többsége 2026-ban is Orbán Viktor miniszterelnök alakulatának szavaz bizalmat.

Már rég meg lehetett volna próbálni megfordítani ezt a (párt)szimpátiát, csak az a helyzet, hogy a Fidesszel szemben álló politikai erők vagy nem tartották ezt fontosnak, vagy teljesen elhibázott stratégiát alkalmaztak. Gyurcsány Ferenc és az MSZP is kénytelen volt megtanulni, hogy semmit nem lehet elérni a határon túli magyaroknál a nemzetben gondolkodás mellőzésével, a kettős állampolgárság elleni ágálással. Mint ahogy napjainkban Dobrev Klára sem gondolhatja komolyan, hogy a DK több voksot kap egy lakótársulási elnöknél azok után, hogy a külhoniak szavazati jogának megvonásáért agitál.

Ami azért szégyenletes próbálkozás, mert szerzett jogtól még a román állam is ritkán merészelte megfosztani az erdélyi magyarokat az elmúlt 35 évben, mindez a kommunista diktatúra idején volt úzus.

Hasonlóképpen a Tiszáról sem mondható el, hogy megfelelően viszonyul a határon túli magyarokhoz. Őket ugyanis azzal még nem lehet eltántorítani a kormánypártok támogatásától, hogy az ellenzék korrupt, Magyarországot romba döntő alakulatnak nevezi a Fideszt, amelyről mellesleg azt is állítja, hogy a külhoni magyarokat a szavazatukért cserében támogatja. Nem vall túlságosan éles politikai érzékre, ha valaki elcsodálkozik azon, hogy a Trianon diktálta geopolitikai valósággal nehezen megbékélő, de abba mégis belenyugvó, az anyaország gondoskodására vágyó erdélyi magyarok hálát éreznek a kapott támogatásért, amit adott esetben politikai voks formájában is hajlandóak kifejezni.

Ez nem túlságosan bonyolult képlet. Magyar Péter megtehette volna, hogy többször üzen, megszólítja a külhoni magyarokat, megpróbálja meggyőzni őket, de erre a kampányban sem igazán kereste az alkalmat. Tavalyi nagyváradi látogatása is inkább a belpolitikai küzdelem közepette alkalmazott stratégiának, az Orbán Viktor simionozására adott válaszként volt értelmezhető, a Tisza nagyadorjáni táboráról pedig a nem baráti sajtósok kitessékelésén túlmenően érdemlegeset nem igazán tudunk említeni. Ha Magyar Péter szeretné, hogy a külhoni magyarok ne gyanakvással tekintsenek rá és pártjára, igyekezzen kapcsolatot teremteni velük (ne csak a politikai szervezeteikkel), de ami a legfontosabb: próbálja meggyőzni hívei egy részét, hogy ne hergeljék a határon túli nemzettársaikat.

A kormányváltással próbálkozó Tisza külhoni megítélésének ugyanis nagyon nem tesz jót, hogy szimpatizánsai közül sokan az anyaországon élősködő Fidesz-bérenceknek titulálják a külhoni magyar választópolgárokat, akiket hisztérikusan felszólítanak, nehogy szavazni merjenek. Ez nem más, mint politikai vélemény miatti megbélyegzés, amire például Romániában nemigen meri ragadtatni magát senki, és nem követeli, hogy a külföldön élő román állampolgárok milliói ne éljenek szavazati jogukkal, mivel nem élnek és adóznak itt.

Vajon mit szólnak a külföldön élő magyarországi állampolgárok (nem honosult külhoniak), hogy egyesek őket is távol tartanák az országgyűlési választásoktól, mert nem adóznak otthon? És mit mondjanak a munkanélküliek, a rokkantak, a nyugdíjasok?

A gyűlölet, a megbélyegzés sohasem jelent megoldást, ezt minden politikusnak és pártnak meg kell jegyeznie, akkor is, ha hatalmon van, és akkor is, ha kormányzásra törekszik. Ugyanez vonatkozik a politikai alakulatok szimpatizánsaira is. Bármi is lesz az idei országgyűlési választás végkimenetele, az élet április 13-án menni fog tovább, az embereknek pedig ugyanúgy el kell fogadniuk a másikat, függetlenül attól, milyen politikai véleményt képvisel. Vagy miként szavazott saját lelkiismerete, meggyőződése, szabad akarata szerint.

Országgyűlési választás levélszavazat Magyarország külhoni magyarok