VEZÉRCIKK – Akár örülhetnénk is, hogy lám: végre Románia is felismerte, hogy a határokon túl élő nemzettársak védelme és támogatása nem ördögtől való, és nem egyenlő a revizionizmussal, amelylyel Magyarországot vádolják rendszerint a bukaresti illetékesek, amikor fellép az erdélyi magyar közösség érdekében.
2015. augusztus 17., 19:582015. augusztus 17., 19:58
Például egészen biztató Cristian Diaconescu volt külügyminiszter kijelentése, miszerint Romániának Magyarország példája nyomán román igazolványt kellene biztosítania a külhoni románoknak, amellyel bizonyos támogatások is járnak.
A gond csak az, hogy mindezen pozitív megnyilvánulásokat olyan kijelentések ellensúlyozzák, amelyek egyrészt a román illetékesek által alkalmazott kettős mérce, másrészt a parttalan, a józan ész korlátait rég túllépő sovinizmus bizonyítékai.
Azt már megszokhattuk, hogy a román fél a magyar követeléseket azzal söpri le az asztalról, hogy Románia a kisebbségek európai paradicsoma, az európai normák nem írják elő az autonómia biztosítását, és egyébként is Romániával szemben Magyarország nem biztosít alanyi jogon parlamenti jelenlétet a kisebbségeknek. (A kisebbségeket érintő ügyek intézésére jogosult magyarországi kisebbségi önkormányzatokat ilyenkor nagyvonalúan „elfelejtik.”)
Ám a legnagyobb gond nem is ezzel van, hanem a székelyföldi románok magyarok általi „elnyomásáról” szóló fantazmagóriákkal. Amelyekre legyinthetnénk, ha csak a magyar–román viszony folyamatos mérgezésének szándékával működtetett román, magát „civil” fórumnak nevező szélsőséges szervezet hangoztatná, azonban immár az állam első számú Hargita megyei képviselője, a prefektus is azt vizionálja, hogy a magyarok ellehetetlenítik a helyi román közösséget.
Vagyis az az abszurd helyzet állt elő, hogy Románia olyan országként próbálja beállítani magát, amely annyira paradicsomi állapotot biztosít a kisebbségeknek, hogy már ott tartunk: ők nyomják el a román többséget.
Ami nem csupán eget rengető ostobaság, hanem veszélyes is. Mert könnyen előfordulhat, hogy az ilyen nyilatkozatokkal próbálnak megágyazni egy olyan stratégiának, amelynek célja a magyar közösség jogainak csorbítása, végső soron pedig a Székelyföld etnikai arányainak megváltoztatása.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!